Jó reggelt! El sem hiszem, hogy eltelt egy egész hét az utolsó soraim óta. Most akkor vagy időugrást hajtottam végre, vagy annyira kimerült vagyok, hogy észre sem vettem a napok pergését. Az általános fizikai törvények alapján az utóbbit valószínűsítem inkább, mondjuk úgy 60%-40% arányban. :o)
A mai bejegyzésem címe: Indító. Gondolkodhatnál, hogy vajon mi a jó bánatot szeretnék indítani, de ne tedd, segítek. Személy szerint én semmit sem. A cím onnan ered, hogy milyen apróságokat tapasztaltam az elmúlt napok reggelén, mikor az éjszakás műszakomból jöttem hazafelé.
Első élményem: bemegyek egy garázsközértbe, bejön utánam egy munkaruhában feszítő idősödő közterületes alkalmazott. A mögöttem álló hölgyet megkéri, hadd kérjen ő előbb az eladótól, mert várja kint az autó. Hölgy belemegy, gondolhatta - akár csak én -, hogy szerencsétlen biztosan éhes, a főnöke meg a meleg kakát is kihajtja belőle. Majdnem nyertünk, ugyanis szomjas volt... így vett egy kis üveg pálinkát! Hiába, kell az üzemanyag a jó kezdéshez.
Második élményem: jövök az utcán, balról üzletek (virágüzlet, ruhabutik, százpénzes, cukrászda és persze kocsma), jobbra parkoló. Céges személyszállító furgon megáll a kocsma előtt, kirajzanak belőle az álmos arcú, kék melós egyenruhába bújt hazánkfiai és megcélozzák a vendéglátóipari egységet. Ruházatukból ítélve az építőiparban érdekeltek, kell a fütőanyag a hűvös márciusi reggelen...
Harmadik élményem: újabb kocsma pár tíz méterre az útvonalamtól. Három szakember úgy dönt, mielőtt az enyhén piszkos munkaterületre tévednének, minőség-ellenőrzést tartanak az ivóban, hogy vajon mennyit romlott az álstandolásban oxigént kapott kannás bor ízhatása. Természetesen, mielőtt belépnének a szentélyek szentélyébe, előzékenyen kinyitják az ajtót a már kifelé igyekvő, indítóval feltankolt sortársaiknak.
Mindenkinek kívánok kellemes napot!
A mai bejegyzésem címe: Indító. Gondolkodhatnál, hogy vajon mi a jó bánatot szeretnék indítani, de ne tedd, segítek. Személy szerint én semmit sem. A cím onnan ered, hogy milyen apróságokat tapasztaltam az elmúlt napok reggelén, mikor az éjszakás műszakomból jöttem hazafelé.
Első élményem: bemegyek egy garázsközértbe, bejön utánam egy munkaruhában feszítő idősödő közterületes alkalmazott. A mögöttem álló hölgyet megkéri, hadd kérjen ő előbb az eladótól, mert várja kint az autó. Hölgy belemegy, gondolhatta - akár csak én -, hogy szerencsétlen biztosan éhes, a főnöke meg a meleg kakát is kihajtja belőle. Majdnem nyertünk, ugyanis szomjas volt... így vett egy kis üveg pálinkát! Hiába, kell az üzemanyag a jó kezdéshez.
Második élményem: jövök az utcán, balról üzletek (virágüzlet, ruhabutik, százpénzes, cukrászda és persze kocsma), jobbra parkoló. Céges személyszállító furgon megáll a kocsma előtt, kirajzanak belőle az álmos arcú, kék melós egyenruhába bújt hazánkfiai és megcélozzák a vendéglátóipari egységet. Ruházatukból ítélve az építőiparban érdekeltek, kell a fütőanyag a hűvös márciusi reggelen...
Harmadik élményem: újabb kocsma pár tíz méterre az útvonalamtól. Három szakember úgy dönt, mielőtt az enyhén piszkos munkaterületre tévednének, minőség-ellenőrzést tartanak az ivóban, hogy vajon mennyit romlott az álstandolásban oxigént kapott kannás bor ízhatása. Természetesen, mielőtt belépnének a szentélyek szentélyébe, előzékenyen kinyitják az ajtót a már kifelé igyekvő, indítóval feltankolt sortársaiknak.
Mindenkinek kívánok kellemes napot!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!