Szerdán, 13-án, immár ismét szabad emberként ébredtem. Legalább is jogilag. Érzelmileg és idegileg rabláncon lógtam az elmúlt napokon. Kóvályogtam a lakásban, próbáltam lazítani. Szotyiztam, ami korábban mindig segített, zenét hallgattam, vagy csak bambultam, miközben olvasni próbáltam. Igazából fogalmam sincs, mi történt aznap. Az biztos, hogy Beninek gyógytornára kellett mennie és volt is.
Csütörtökön a Groupama kárszakértője volt kint nálunk, felmérni a társasházat és helyben hagyni az irodában kalkulált árajánlatot. Aztán fél öt tájban elmentem egy másik pszichológushoz, akivel körülbelül 20 percet beszélgettem. Jó volt kicsit olyannal szemben ülni, aki nem helyi, nem ismer senkit, csak meghallgatott és javasolta, hogy mikor legközelebb a saját pszichológusomhoz megyek, mire figyelhetnénk.
Pénteken társasjáték klubban voltunk. Ticket to Ride, EladLak, Bang! kocka... Nagyon jól éreztem magam, szükségem volt egy kis kikapcsolódásra. De hogy ezen felül mi történt aznap, fogalmam sincs. Illetve, de. Az biztos, hogy délután almás pitét sütöttünk Krisztámmal, két tepsire valót, melynek 80%-át le is vittük a klubba. A többit a gyerekek és Kriszta ette meg. Én is megkóstoltam, de mivel nem volt itthon méz, így az almát csak cukorral tudtuk ízesíteni, az meg nekem nem ízlik már egy ideje.
Szombaton eljött hozzánk anyósom, hozott rántott csirkét, palacsintát. Emberesen jól laktam a húsból. :)
A vasárnap egy az egyben kiesett. Biztos, hogy túléltem, mert itt vagyok. Kérdezheted, ha a többi napot tudom, ezt miért nem. Mert csalok! Naptárprogramba írom fel a fontosabb dolgokat, különben elfelejteném még azt is, milyen nap van. Még a gyógyszereimet is időre veszem be, amire beállítottam a telefont...
Hétfőn délelőtt elvittem Sebit orvoshoz, mert lázas volt a hétvégén. A héten nem mehetett iskolába. Doktornéni ezzel a lendülettel Benit is kiírta, úgyhogy a nagyobbik keddtől van itthon. Este pedig megtörtént a közgyűlés. Délelőtt még telefonálnom kellett az egyik biztosítósnak, egyeztetni pár kérdést. Aztán este lementem a földszintre, aki eljött, eljött, azoknak elmondtam, ami fontos volt, majd döntést hoztunk és röviden ennyi. Nem cifráztuk. Kis beszélgetés még utána, aztán irány fel, vacsora, fürdés, alvás.
Iszonyatosan rosszul alszom. Ritkán tudok 11 óra előtt álomországba merülni. Addig nem is nagyon érzem a fáradtságot. Illetve, dehogynem érzem, hiszen nonstop ezzel küzdök, de estére, valahogy, felszívom magam. Gondolom, a Coaxil pörget fel egy kicsit. Meg az idegrendszerem zavarodott össze "kissé". Reggel, azaz már hajnalban ébren vagyok. Nem ritkán 3-4 óra között. Egy-egy alkalommal sikerül visszaaludni, de mint a fehér holló... Persze, ehhez nagyban hozzájárul a fájdalom is, ami minden reggel jelentkezik, egészen pontosan, felébreszt. Általában a vastagbelem, máskor a fejem (migrén).
Kedd reggel elsétáltam Edinához, a vasamért. Azzal fogadott, hogy ma velem ébredt, tudta, hogy jönni fogok. Egy pillanatig pislogtam, megvallom őszintén, ilyet, nekem, más nő, mint Kriszta, még nem mondott. Mentegetőztem is, hogy elnézését kérem, én Krisztámra emlékszem, de legközelebb majd jobban figyelek. Kuncogtunk rajtunk egy sort, majd belém bökte a tűt.
Mióta megint szteroidot szedek, ismét vacakolnak a vénáim. A múltkor is szétment, most meg "elugrált" a tű elől. Pedig Edina igen gyakorlott ebben. Így egy másikba kellett döfnie. Közben a fül-, orr-, gégészeti vizsgájáról mesélt, illetve azt figyelte, milyen a tekintetem, hogy nézek ki. Majd kissé megkönnyebbülten jegyezte meg, hogy talán egy fokkal jobb, mint múlt héten.
Kérdeztem tőle, hogy mitől lehetnek ritmuszavaraim, holott szedem a szabályzót. Az idegi okokon kívül szerepet játszhat a vashiány is, épp ez ellen próbálunk most tenni. Jövő hét szerdán ismét jelenésem van nála... OK, csinos, intelligens, jó humorú nő, de akkor is, fáj, amikor szúr. Én meg még megyek is... Még csokit is vittem neki!
Este, Csabi barátom segédletével, Benivel a hónom alatt, eljutottunk a helyi darts egyesület edzőtermébe. Jó, tulajdonképpen itt van az utca másik oldalán, csak nem tudtunk eddig róla. Pedig minden nap ott megyünk el előtte, mikor Sebi edzésre megy. Lényegtelen, a fontos az, hogy ott voltunk. Körülbelül két órát dobáltunk, tanítgattak minket, beszélgettünk. Az egyik sporttárs felajánlott a gyereknek egy használt táblát, amivel itthon is gyakorolhat. Ezt is élveztem, ahogy Beni is. Az izomlázat már kevéssé...
Tegnap eljött a K&H-s kárszakértő szerződést kötni. Majd Benivel délután gyógytornára mentünk. Este meg elszaladtunk a felkínált darts tábláért. A köztes időben aludtam és megnéztem valami filmet is, de fogalmam sincs már, hogy mi volt az, ki játszott benne és miről szólt. Valami maffiás, azt hiszem...
Teljesen változó időkben tör rám a fáradtság vaskosabbik fele. Olyankor ledőlök, ha tudok és alszom 1-2 órát. Aztán felébredek (zajra, fájdalomra), s legtöbbször egy cseppet sem vagyok kipihentebb, mint alvás előtt.
Mindent összeadva, a hétköznapi nyelvben idegösszeroppanásnak nevezett betegség tüneteit produkálom. Viszont kórházba, hacsak nem az életem múlik rajta, nem megyek. Nem, nem és kész.
Tudod, mikor tud kikapcsolni az agyam úgy, hogy nem érzek fáradtságot, nem vagyok zaklatott? Mikor vezetek. Egyszerűen állandóan kocsiban ülnék és mennék valamerre, bármerre. Ha valaki balfék előttem, káromkodok, ha én rontok el valamit, szintén. Kiadom a feszültséget és teljesen másfelé figyel az agyam, mint egyébként. Ezzel pihentet. Mikor kormány mögött ülök, éber vagyok, tiszta és emlékszem minden pillanatra. Olyankor jól érzem magam. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!