A 22-ei állapothoz képest sokkal jobban vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy nincs bennem félelem, hanem azt, hogy kevéssé ül a szívemen. Talán azért is, mert az utóbbi napokban elég sokszor voltam emberek között és láttam, elfogadnak, támogatnak, s ezzel átsegítettek a holtponton.
Először anyuékhoz mentünk át, 23-án, ebédre. Halászlé, meg minden más, ami ilyenkor szokás. Alaposan megtömtem a pocakom, bár, hogy egész korrekt legyek, nálam kevesebbet senki nem evett...
A 24-ét abszolút itthon töltöttük, csak egymásra figyeltünk, játszottunk. Mert megérkezett a két új társasjátékunk! A korábban már beszerzett Cash 'n Guns mellé A tiltott sivatagot és a Robinson Crusoe: Kalandok az elátkozott szigetent hozta a futár. Pár játék után is bátran kijelenthetem, hogy ezek egyáltalán nem könnyű, nem csak leülünk nevetgélni játékok. Oda kell figyelni és nagyon együtt kell gondolkodni, hogy a csapat túlélje a sivatag vagy a lakatlan sziget nehézségeit, borzalmait.
Kooperatív játékok
Másnap, 25-én ismét anyuhoz mentünk, ott voltak húgomék is. Közös ebéd, beszélgetés, aztán otthagytuk a srácokat, Kriszta és én elindultunk Nagydorogra, Ádámékhoz. Őket a társasjáték klubban ismertük meg, fiatal házaspár, akik szeretik a társasjátékokat, s megkérdezték, kimennénk-e játszani velük, mert új szerzemény állt a házhoz: Scythe (angol honlap).
A játékról röviden annyit kell tudni, hogy egy területfoglalós, munkáslehelyezős, nyersanyagmenedzselős, steampunk témájú, stratégiai táblás játék, ahol nem kötelező harcolni. Nagyon minőségi minden alkatrésze és nagyon hangulatosak a figurák, képek. Ez utóbbi nem is csoda, az egész játék Jakub Rozalski gyönyörű képeire épül.
Három nagyon fontos dolgot kell tudni erről a délutánról, estéről:
1.) Bár a szabályok elsőre igen bonyolultnak tűnnek, pár kör után teljesen a helyére kerül, egyértelmű lesz minden.
2.) Krisztám, annak ellenére, hogy alapvetően nem rajong az ilyen típusú játékokért, percek alatt ráállt és úgy játszott vele, mintha legalább is nem ez lenne az első alkalom.
3.) Én nyertem meg a partit! :)
Egészen pontosan nem tudom, mikor indultunk haza, de már sötét volt. Plusz röpködtek a mínuszok, kissé csúszott az út is, köd is volt és a nagydorogi út sem túl jó állapotú (hogy finom legyek). Úgyhogy erősebb városi tempóban jöttünk hazafelé. Így is majdnem elcsaptam egy kivilágítatlan biciklistát, aki a szembe sávban, a felezővonal mellett tekert. Darwin-díj esélyes kombináció...
Magunkkal hoztuk Ádám egyik barátját is, aki szintén Ádám, ő még délelőtt, busszal ment ki hozzájuk, szóval a csapat így öt fős volt a házigazdánk feleségével, Hajnival együtt.
Kedden, 26-án, csak pihentünk, sétáltunk. Hívott minket ugyan anyósom, de későn kerültünk ágyba és szükségünk volt egy kis regenerációra. Ráadásul anyum egy szatyor kajával pakolt meg minket, így inkább azt kértük anyósomtól, hogy hadd menjünk csütörtökön, addigra rendezzük sorainkat és kiürítjük a hűtőt is.
Másnap, szerdán, s ezért mentünk végül tényleg csütörtökön a mamához, jelenésem volt Edinánál, a vasamért, majd el kellett mennünk mosószerért, illetve könyvtárba és pár lapot lamináltatni, délután meg gyógytornára vittem Benit. A köztes időben rendeztük a háztartást, takarítottunk, mostunk (miután vettük mosószert). Meg, persze, ettünk. :)
Végül csütörtökön, miután reggel végeztem a pszichológusomnál (nagyon, de nagyon jó volt megbeszélni vele a történteket, olyan dolgokra híva fel a figyelmemet, amire jelen lelki állapotomban nem is gondoltam) és Krisztám átvette a postai küldeményét (valami hagyatéki ügy, az egyik unokatestvére távozott nemrég), elindultunk anyósomhoz. Aki, amit csak tudott, mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat. Még sógorom is egész jól viselkedett, leszámítva, mikor a téli vezetési rutinomat kevesellte, kritizálta és kissé megalázottan éreztem magam, mikor még azt is felkínálta, befizet egy téli tanfolyamra. Értem én a jó szándékot, a stílussal volt bajom.
Hazafelé Kriszta megsimogatta az arcomat, s hozzátette, hogy szeret engem. Épp egy piros lámpánál álltunk, így hol a visszapillantót, hol a lámpát figyeltem, de éreztem, ahogy feloldódik bennem a görcs.
Másnap, végre elérkezett a várva várt nap, ismét társasjáték klubnap volt, illetve klubest. Napközben tettük a dolgunkat, srácok tanultak egy keveset, mi meg csináltuk a mi dolgainkat. Éreztem, hogy kissé kapar a torkom. (Még anyósnál vettem észre, hogy bár papucsban, vastag zokniban voltunk, de majd' lefagyott a lábam. Fájtak is a térdeim egész este, sokat ücsörögtem este a kádban, jó meleg vízben.) Ez azonban nem tántorított el a játéktól.
Srácokat itthon hagytuk, telefonnal a kezükben, illetve megkérdeztük István szomszédot, hogy ha gondjuk lenne, átkopoghatnak-e, mire ő igennel felelt. De abszolút jól viselkedtek, szót fogadtak minden kérésünknek: megvacsoráztak, fogat mostak, megfürödtek és pizsamában vártak minket haza. Egyszer ugyan felhívtam őket, hogy megkérdezzem, minden rendben van-e, de megnyugtató választ kaptam.
NAGYON jól éreztem magam a klubesten. Voltak új arcok, s kipróbáltam két új játékot is. Az egyik az Evolúció, a másik a Concept volt. Az utóbbiról, ha tömören akarok fogalmazni, annyit kell tudni, hogy az Activityvel rokon játék, ám itt nem mutogatás, beszéd és rajz van, hanem fix képek alapján kell segítségeket adnod a játékostársaknak, hogy kitalálhassák az általad húzott feladványt. Beszélni, bármi mást csinálni, mint a megadott képekre mutogatva, fontosságukra kis jelzőkkel utalva segíteni, nem szabad.
Az Evolúció viszont nagyon betalált mind Krisztánál, mind nálam. Annyira, hogy szombaton kölcsön is kértük a játékmestertől az ő példányát, s még aznap este játszottunk is egy kört a srácokkal. Mindenkinek nagyon tetszett, Sebi egyenesen odavolt érte.
Evolúciónk
Tömören: fajfejlesztős, tulajdonságkombinálós stratégiai játék, ami arról szól, hogy minél eredményesebb fajokat alkossunk, melyek minél több ételt esznek és minél szaporábbak. Lehetnek növény- és húsevők is. A növényevők az asztal közepén lévő itatóból esznek, a húsevők viszont a többi állatra vadásznak.
Sebi volt az egyedüli, aki kipróbálta a ragadozót, s meglehetősen eredményesen falta Beni állatait. Jó döntés volt, mivel így felhozta magát a második helyre, maga mögé utasítva a testvérét és Krisztát is. Ha nem lett volna vége a játéknak, még engem is befogott volna.
Eddigre már nyilvánvalóvá vált, hogy megfáztam. Illetve, ahogy nálam 99%-ban történik, légcsőhurutom van. Szárazon köhögök, már fáj a mellkasom, emellett égnek a szemeim (hőemelkedés, láz jele nálam) és lüktet a fejem is. Elő is szedtem a valamikorról megmaradt antibiotikum maradékot, jövő héten úgyis megyek Edinához, addig kitart, vele meg majd íratok másikat, hogy meglegyen a teljes kúra. Vettem pár doboz kefirt is, segítség gyanánt, a bélflórám támogatására. Persze, mindezek mellett, nagy dózisban lapátolom befelé a vitaminokat, főleg a C-t.
Ezzel zárom az évet. Volt sok jó és néhány kevéssé jó dolog idén, de összességében úgyis mindig az a fontos, hogy együtt a család, s békében, szeretetben éljük életünk napjait. Neked sem kívánok ennél kevesebbet! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!