Kőbe vésett

Szerdán lementem, busszal, Bonyhádra. Azúr ott állt, frissen, útra készen, a szerviz előtt. Gábor megmutatta a kiszedett kuplungot (nem sok volt már neki vissza), a rezonátorcsövet, odaadta a maradék olajat, illetve elmagyarázta, hogy s mint kezelte az első lámpaburákat (szólj majd rám, hogy fotózzam le!).

 előtte - utána

A korábbihoz képest, de, szerintem, amúgy is, nagyon szépek lettek. Majd tavasz végén, ha jó kedvünk lesz, kaphatnak még egy nagyon-nagyon finom polírt, illetve a szélvédőt is kezelni kell a karcok miatt. Sötétedés után furán szórja a fényt. Gábor szerint van egy új cucc, amivel el lehet tüntetni ezek nagyját.

Kifizettem a munkát és az alkatrészeket, majd irány haza.

Nem tudom, mennyire ültél új kuplunggal szerelt autóban, úgy, hogy korábban egy igen kopottat vezettél, előtte meg dízelt, de mintha egy teljesen más kocsiban ültem volna. Nem egyszer lefulladtam, ami kiváltképp olyan helyzetekben volt kellemetlen, mikor álltak mögöttem. Legemlékezetesebb, míg élek, nem felejtem el, a szekszárdi szőlős körforgónál történt. Mögöttem egy kisteher állt, s mikor lefulladtam, a sofőr elkezdte nyomni a dudát. Persze, sietségemben megint túl gyorsan akartam elindulni, így csak harmadikra jött össze a mutatvány. Innen is köszönöm az ismeretlen barátomnak a "segítséget"! Megértése, türelme példaértékű...

Jó, tudom, balfék vagyok. Főleg, hogy a kapkodásnak hála egy hibakód is bekerült a kocsi fedélzetijébe, a kopogásérzékelő(?) jelzett be, s hol felgyulladt a CHECK lámpa, hol elaludt. Nagyon érik az a T-matrica...

Hazafelé még beugrottam Zoliékhoz, Tolnára. Tényleg csak pár percre, siettem haza.

Mivel aznap volt nőnap, Krisztámat hamarabb elengedték, így már ebéd után végzett. Mielőtt hazaindultunk volna, még elgurultam a közeli gumishoz, megkérdezni a nyári papucsok árát, majd már Krisztámmal az anyósülésen a LIDL-t céloztuk meg. Pár apróság, aztán jöttünk haza.

Másnap, csütörtökön furcsa dolgot vettem észre. A kocsi alatt olajfolt volt. Felhívtam Gábort, mondtam neki, mi a helyzet. Két lehetséges okot is megnevezett, abban maradtunk, péntek reggel leviszem Azúrt Bonyhádra.

Aznap még az ortopédiára is elmentem, időpontom volt. A térdeim vacakolnak. Múltkor már voltam röntgenen, kiderült, a jobban arthrosist látnak. Ami érdekes, mert a bal jobban fáj. Dokik szerint, ha az ízület sérült, az nem látszik a röntgenen, így majd jelenésem lesz a reumatológián is. Az ortopédus meg kiírt fizikoterápiára, hétfőn kezdek.

Péntek reggel elvittem a srácokat a suliba, majd elindultam Bonyhádra. Lefelé nagyon ügyesen és szerencsésen haladtam. Volt ugyan pár, számomra, érthetetlen momentum, de baj nem történt. Egy transporteres, miután megelőzött, úgy, hogy én a kapaszkodón mentem felfelé, ő meg nem, hirtelen, minden látható ok nélkül, bevágott elém. Kopogtak a motorháztetőn és a szélvédőn a kavicsok (mikor megálltam, kiderült, látható sérülés nincs). Kaptam is le a lábam a gázról, de feleslegesen, ő ment, mint egy rakéta. Másik esetben meg záróvonalon előzött egy drága kocsival a jóember, szerintem nem látta be a kanyart, de tolta neki.

Gábor beállt az akna fölé, majd egy szempillantás múlva már meg is volt a diagnózis: szimering. Szétszedte, megnézte a méreteit, megrendelte. Necces volt, éppen belefértünk a délelőtti kiszállításba. De belefértünk. Kért még egy liter váltóolajat is, hogy pótolja az elcsöpögött mennyiséget. Ami, egyébként, nem volt sok, de literesnél kisebb kiszerelés nincs.

Sajnos a futárnak elég sok helyre kellett mennie, így a szokásos szállítási idő jelentősen csúszott. Fújt a szél, hűvös volt, borult az ég. Beszélgettünk, míg vártuk az alkatrész(eke)t: család, gyerekek, fogyás, párkapcsolat... Közben szemtanúja lehettem szélvédő javításnak, fékcserének is.

Miután megérkezett Azúrhoz a kért motyó, percek kérdése volt, hogy végezzünk. Gábor előre közölte, nem fogad el pénzt, ezt a kört ő állja. Látszott rajta, hogy bántja a dolog, mondta is, hogy ilyen nagyon ritkán fordul elő, de mentségére szóljon, miután kicserélte a kuplungot, s próbaútra vitte, majd egy éjszakát állt is a kocsi nála, nem tapasztalt olajfolyást. Valami történhetett út közben, vagy csak hosszabb távon jött ki annak az apró sérülésnek a következménye, ami végül ehhez vezetett. Megnyugtattam, részemről egy csepp harag sincs, főleg, hogy garanciálisan javította a hibát. :D

Hazafelé a bonyhádi lámpasornál fulladtam le, de csak azért, mert olyan kedvem volt... :P Meg az ALDI parkolóból kifelé nem adtam meg az elsőbbséget egy Audinak. (Azért álltam meg a parkolóban, mert a jobb tükrömet meg kellett igazítani, szerelés közben behajtottuk, s nem sikerült indulás előtt a helyére billenteni.) Mentségemre szóljon, én értem hamarabb a kereszteződéshez. Két másodperccel, de hamarabb.

Hazafelé, ezt leszámítva, gond nélkül jöttem. Bár egyre erősödik bennem a gyanú, sok autóst bosszant, hogy igyekszem betartani a kitáblázott sebességhatárokat. Sokan agresszívan és felelőtlenül viselkednek.

Itthon Kriszta munkahelyéhez közel parkoltam le. Fel hozzá, pár falat ebéd gyanánt, rövid élménybeszámoló. Majd le, s átgurultam érte az épület háta mögé, onnan pedig a biztosítóhoz, módosítottuk az életbiztosításainkat.  Nem, nem azért, mert vezetni kezdtem! :P

Nem tudom, említettem-e már, de a szülővárosom délutánonként, főleg pénteken, egy közúti tetrishez hasonlít. Ki, hol, hogyan fér be, el, át... Ebben volt részem, fáradtan, álmosan. Nem mondom, hogy bunkók, agresszívek lettek volna, sőt, de érezhető volt, hogy mindenki menne, megy haza.

Megvettük a nyári papucsokat. Matador lett végül, ez volt raktáron. Aztán a lakásunkhoz közeli COOP-ban kifizettük e megrendelt húst. Végül beparkoltam a házunk elé. Fájt már mindenem, legfőképp a derekam, vállaim, nyakam. Lecincáltam a tárolóba a gumikat, elraktuk a fagyasztóba a hús egy részét, majd irány a lakás, a pihenés. Este pillanatok alatt elaludtam.

Majdnem elfelejtettem! Ezt kaptam Krisztámtól:

Immár hivatalos, kőbe vésett, örök érvényű tény. 💓

Reggel elszaladtunk a DM-be, előtte ellenőriztem Azúrt. Nem láttam friss olajat alatta, de biztos, ami biztos, átálltam egy másik helyre. Mikor hazaértünk, ellenőriztük, továbbra sincs alatta olaj. Őszinte és széles a mosolyom. Azt már csak megemlítem, hogy miközben e sorokat írom, a konyhából bekúszik a sült pulyacomb illata. Nyelek nagyokat... :D