Kettecskén dél felé

Ott hagytam félbe, hogy vasárnapra egy bonyhádi utat terveztünk, kettecskén, Krisztámmal.

Délután kettő felé indultunk, borús volt az ég. Mire kiértünk a városból, már csepergett az eső. Én, mint aki erre született, rutinosan kapcsoltam be az ablaktörlőt, miközben 90-es tempóval igazgattam Azúrt dél felé.

Aztán, mintha elzárták volna, elállt az eső.

Szekszárdig csukott szemmel is mehettem volna, de nem tettem! :D Tolna után villogtak rám a szemből érkezők, amit, megvallom, egy pillanatra nem értettem. Lenéztem a kapcsolókra, s megnyugodtam, ég a tompított, mikor belém hasított, hogy trafi miatt jeleznek. Apró szemmozdulat az órára, de megnyugodhattam, 88-89-cel haladtunk.

Eközben Kriszta elbóbiskolt mellettem, illetve, pihentette a szemét. Kérdeztem is tőle, hogy ennyire biztonságban érzi magát (vagy már imádkozik - a szerk.). Csukott szemmel bólogatott. Kissé hitetlenül kérdeztem újra, hogy biztos nem fél-e, mire megnyugtatott, hogy nem. Kellhet ennél több? ;)

Háromnegyed háromra értünk a célhoz, mivel Bonyhádon kicsit eltévedtem. Persze, hogy be volt állítva a telefonon az utca, házszám, de nemhogy már ne találjak oda, mikor nemrég voltam ott! Szerinted? Persze, hogy nem találtam oda. Kétszer is meg kellett néznem a térkép appot...

S hogy teljes legyen a boldogság, kikaptam egy emelkedő közepén álló STOP táblát is. A kedvencem az ilyen elindulás, de NEM fulladtam le! Egy kicsit törlesztettem... Hogy aztán egy kapualjban, mikor megfordultam, s tolatnom kellett volna, lefulladjak. Sebaj, a vállveregetést akkor se vonom vissza, megérdemeltem!

Álomszerűen parkoltam be, jobbra hátrafelé, két kocsi közé. Na jó, nem. Picit közel sikerült. Nem annyira, mint vizsgán, mert ki tudtam volna szállni, de inkább javítottam. Főleg, hogy a mester autója mellé álltam. :)

Mint kiderült, el kellett ugrania valahová, így a párja vette át a kocsit, s vitt le minket a pályaudvarra, hogy hazajöhessünk. Pécs felől érkezett a járat, Szekszárdon át kellett szállnunk, fél ötre már itthon is voltunk. Illetve, anyunál, mert nála voltak a srácok.

Kiszámoltam, a busz- és az itthoni taxiút (szakadt az eső) árának 2/3-ából kijön a háztól-házig, ha sajáttal jövünk-megyünk.

S most beszéltem a mesterrel, végzett a melóval, holnap mehetek Azúrért, ráadásul az első árnál olcsóbbra sikerült kihoznia a végösszeget. Nem sokkal, de 5% is pénz. ;)

Egyébként, tegnap már nézelődtem nyári gumik ügyében is. A Barum Brillantis 2-vel szemezek. Beszéltem Csabával is, igen baráti áron szerelik át, akár náluk veszem, akár viszem. Persze, ehhez hozzá kell adni a futóműbeállítás árát is.

Izgatottan várom a holnapi napot. Kár, hogy Kriszta nem tud eljönni velem. :(

Ui: Majdnem elfelejtettem! Megérkezett Azúr törzskönyve is.