Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2016. március 25., péntek

Felezzünk!

Jövök! Itt vagyok! Na... A helyzet az, hogy kicsit hanyagoltam a nagy hálózatot, mivel beteg voltam. Most megy végig a családon valami hasmenéses, hányós, lázas kórság. Én már kifele, Sebi befele. Beni és Kriszta még tartja magát, remélem ők megússzák. 

Aztán amint jobban lettem ebből a vacakból, észrevettük, hogy a pszichodottore által felírt cukorkáim kicsit túlhatnak. Vissza kéne venni belőlük. Bár fantasztikusan jó érzés 24-ből 21 órán át megállíthatatlannak, legyőzhetetlennek, energikusnak, életvidámnak és könnyűnek érezni magam, hosszabb távon ez nem barátja a szívemnek. 

De komolyan, szuper érzés, mikor nem vagy fáradt, mikor nem vagy kedvetlen, azt nézed, mit csinálhatnál még meg, a gondolataid száguldanak és egész nap csak beszélnél, beszélnél, beszélnél...

A tegnapi napom főbb vonalakban:
  1. Felébredtem 4 után pár perccel (éjjel 1 után aludtam el!)
  2. Tisztálkodás, mifene
  3. Megfőztem életem első önálló rizsét (feljegyzés: kevesebb víz is elég)
  4. Ébredező család üdvözlése
  5. Mosógép megtöltése (sötétek egyik fele)
  6. Felébredt család megreggeliztetése
  7. Mosogatás
  8. Beágyazás
  9. Teregetés
  10. Mosógép megtöltése (sötétek másik fele)
  11. Főzés
  12. Mosogatás
  13. Teregetés
  14. Mosógép megtöltése  (világosak)
  15. Ebéd
  16. Mosogatás
  17. Teregetés
  18. Mosógép megtöltése (fehérek)
  19. Porszívózás
  20. Felmosás
  21. Laptop operációs rendszerének frissítése, szoftverek beállítása, némi olvasgatás itt-ott
  22. Teregetés
  23. Mosógép megtöltése (törölközők)
  24. Öltözködés, srácokat is
  25. Bevásárlás
  26. Krisztát megvártuk, hazajöttünk
  27. Uzsonna
  28. Mosogatás
  29. Teregetés (ezt Kriszta kivette a kezemből)
  30. Család
Nem sok? Azt mondod? Háziasszony normál napja, igaz? Valóban, de alapjáraton ennek maximum a harmadát csinálom meg és attól kezdve KO. Derekam hasogatna, fáradt lennék, mint egy igásló. Este 10 órakor feküdtünk le, de egyetlen pillanatig sem éreztem sem fájdalmat, sem fáradságot, sem álmosságot. Semmit. Azon járt az agyam, miközben Kriszta ott szuszogott mellettem, álomországban barangolva, hogy ki kéne pucolni a mosdót, kádat, WC-t... Aztán elaludtam, valamikor, de reggel 5 után már talpon voltam.

Visszautalnék a Karib-tenger kalózai filmekre. Jack Sparrow megvan? Igen? Körülbelül olyan voltam. :)


Láttam ám! Tudom, milyen arcot vágtál! Nem, nem vagyok dinka! Bár, ha az lennék, akkor is ezt mondanám. Hmm... ezen még el kell gondolkodnom... A papíromon biztos nem az van... Remélem...

A lényeg az, hogy visszavettünk a déli bogyeszből egy felet, aztán meglátjuk.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!