Túl vagyunk a húsvéti ünnepeken (amúgy ez, mint ahogy a többi ilyen "kötelezőség", messziről nem érdekel, de ami tény, az tény), édesanyám meghívott minket ebédre. Ott voltak húgomék is. Jót beszélgettünk, ettünk, ittunk, kellemes hangulat volt és isteni kaja!
Ne forgasd a szemeid, nem tömtem magam válogatás nélkül. Tény, hogy több sütit ettem, mint terveztem, de egy csepp bűntudatom sincs emiatt. Nem fogyókúrázom, ezt mindig elfelejted! Nem számolok kalóriákat, nem görnyedek táblázatok fölé, nem méricskélem magam naponta. Élvezem az életemet, franc fárassza magát olyan hülyeségekkel, mint a lelkiismeret furdalás egy jó ebéd után.
Hála istennek, egyre jobb az idő, előkerültek a bringák is már a tárolóból, persze, csak okosan, óvatosan, két gyereket is terelgetnem kell közben. Apropó, jó idő! Kellene vennem valahol egy normális melegítőt, farmerban nem az igazi a tekerés...
De visszatérve a poszt címére, elfeleztem a déli bogyeszt. Hogy is mondjam? Az ötlet nem aratott osztatlan sikert a neuronjaim körében. Elvonási tünetnek fordítanám, amit éreztem. Mondta is a dottore, hogy ez előfordulhat, ezért írt fel egy másik tablettát is, amit SZÜKSÉG ESETÉN bevehetek, de abból is csak felet. Becsületemre, megpróbáltam a felet, nem jött be, a másik fél után viszont jobb lett.
Jobb lett, igen! Muszáj mindenbe belekötni? Tudom, hogy kemikália! De végre nem remegtem! Basszuskulcs, ez van, most ezekből a lapokból játszom, de nem vagyok hamiskártyás. Elmondtam, lépjünk tovább, OK?!
Abban maradtunk Krisztámmal, hogy marad a déli egész, az estit viszont tényleg feleznem kell. Ezzel eddig nem is volt baj, ilyenkor úgyis itt van mellettem, figyel rám, s már alváshoz készülődünk, így ingerszegény a helyzet.
Csak ne forgasd a szemeid, jó?! Sokat elmondok magamról, magunkról így is, majd pont arról fogok beszámolni neked, hogy mikor nem ingerszegény, mi?! :P
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!