Köszönöm Sarolta néni!

Tegnap délután számítástechnikai témában segítettem a szomszédunknak, mikor is elpanaszolta, hogy valami furcsa dolgot művel a nyomtató. Nosza, nézzük meg! Bekapcsoltuk, s kezdetben nem jelzett semmi hibát. Az önellenőrzés végén azonban elég furcsa-durva hangot hallatott. Itt már kezdtem gyanakodni. Próbaképpen kijelöltem egy rövid szöveget nyomtatásra. Tisztában voltam vele, hogy nem tudja teljesíteni a kérésemet, de kíváncsi voltam a hibajelzésre. Meg is érkezett annak rendje, s módja szerint: telítődött valami festékszivacs, vagy micsoda... Mi???

Őőő... néztem bután, aztán eszembe jutott, hogy ezek a szerkezetek a nyomtatófejet oldalt parkolják le, egy erre kialakított "dokkolóegységen". Kidobattam a helyéről a fejet, s benyúltam a gépbe egy papírzsebkendővel. Csak finoman, óvatosan, hogy ne tegyünk kárt benne. Csupa festék lett a papír, de a kezemre is jutott. Ehh... Nem tudom hány zsebkendő fogyott el, de lassan tisztult a helyzet. Közben időnként kértem egy-egy nyomtatást, de ugyanaz a hiba fogadott...

Elgondolkodtam. Emlékeim szerint ebből a dokkolóegységből elvezeti egy-két rugalmas cső a trutyit. Igen, de ezt nem lehet ellenőrizni anélkül, hogy szét ne szedném a nyomtatót. Pfff... Szomszéd mondta, hogy hagyjam a francba, úgyis kell vennie egy multifunkciós gépet, de azért én ilyen könnyen nem adom fel. Így hazahoztam és szétszedtem a konyhaasztalon. Csak addig volt nehéz, míg rá nem jöttem a szerelés logikájára.

Pont ahogy gondoltam: ott vannak a csövek, viszik hátra a trutyit két nagy sűrűségű szivacspárnára. Pár csavar ki, s már majdnem a kezemben volt a kérdéses szivacspár, mikor koppanást hallottam a belső burkolatból. Belenéztem, megláttam valami pici tárgyat. Finoman megdöntöttem a gépet, s kihullott egy rugó. Hát te meg honnan??? Kiszedtem azt az alkatrészt is, ami a legközelebb volt hozzá, de nem sikerült rájönni, hogy honnan eshetett le.

Mindegy, most a szivacsra kellene koncentrálnom. Mit ne mondjak, csurig tele voltak maradék festékkel. Mire kivettem, az ujjaimat a legsötétebb bőrű afro kisgyerek is megirigyelte volna. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy kesztyűt kellene húznom a mosáshoz, de végül is már mindegy volt. Körülbelül 4 vödör víz fogyott el, mire sikerült kipucolni a szivacsokat. Közben már a tenyeremet is megfogta a festék. Fekete volt, mint a kávé.

Miután kiraktam száradni a szivacsokat, megpróbáltam leszedni a festéket a bőrömről is. Vajmi kevés sikerrel. A szappantól nem is vártam túl sokat, de még az Ultra Derm is bedobta a törölközőt. Arra viszont tökéletes volt, hogy kimarja a bal kezem középső ujján - az első percnél - a bőrt. Ettől kezdve feladtam. Majd lekopik pár hét alatt, gondoltam. Aztán az jutott eszembe, hogy átmegyek a szomszédhoz, megmutatom neki is, iszunk egy kólát és jót röhögünk a hülyeségemen. Így is tettem.

Mikor meglátta a kezem, elhűlt. Elmeséltem neki, hogy miként sikerült összehozni a dolgot, persze neki is a kesztyű volt az első gondolata. De ekkor már mindegy volt, jót nevettünk a bénázásomon. Aztán egyszer csak felugrott és mondta hogy menjek utána. A fürdőszobánál értem utol, ahol a kezembe nyomott egy kocka alakú valamit. Házi szappan, még édesanyja főzte egy disznóvágás után. Néztem furcsán, de ő csak biztatott, hogy próbáljam ezzel. Oly' mindegy, legyen...

Még most is keresem az államat!

Először akkor döbbentem meg, mikor nem marta a sebet az ujjamon. Másodjára akkor, mikor láttam, hogy oldja a festéket a bőrömről. Harmadszor akkor, mikor is vagy 4-5 átszappanozás után finomabb, lágyabb lett a bőröm, mint annak előtte bármikor. Mint Sebestyén popsija, olyan puha lett. Amit az Ultra Derm tönkretett, ez gyönyörűen rendbe hozta. Természetesen marad festék a bőrömön, de csak az ujjaimon, s azokon is foltokban már látszik az eredeti bőrszínem.

Nesze neked modern kori kemikália, az ősi módszer többszörösen körberöhögött!

Most már csak arra kell rájönnöm, hogy az a kis rugó hová való. :P