Hol is kezdhetném???
Talán a meglepetés erejével hat rád, de meleg van. Nem az a kis melegecske, amikor az ember megeszik egy nagyobb adag fagyit és jobban érzi magát. Nem, ez dög meleg. Amin csak a klíma segíthet, ha volna. Mármint a munkahelyen. Mert itthon van, de az édeskevés, ha épp máshol izzadok. Pláne úgy, hogy még fagyi sincs. Mit fagyi, még a védőitalról se hallottak mifelénk. Végül is folyik a víz a csapon, nem igaz?!
Gondolva a kánikulára, vettem egy kis ventilátort és bevittem. Sokat nem ér, csak keveri a napon felhevült bódéban a bent rekedt forró levegőt. De azt legalább stabilan. Ha viszont kiülök a fák alá az árnyékba, azonnal megtámad a szúnyogok légideszantja. Lehet választani: légkeverős koporsó, vagy elvérzés. Dilemma...
Nagy híreim vannak egyébként, s éppen ezért hagytam ezt másodjára. Mert jó hír. Most hogy túlestünk a panaszkodáson. ;)
Sebestyén megkapta az első itthoni oltást. Remegtünk párommal, hogy mit fog szólni hozzá, de egy szavunk nem lehet a gyerekre. Csak addig ordított, míg a combjában volt a tű. Előtte meg vigyorgott a doktornőre, utána pedig csak sértődötten nézett. Legközelebb akkor sírt, mikor levettem fürdés után a ragtapaszt a combjáról. Aggódtunk, hogy talán belázasodik - húgommal még le is mentünk az óvárosba lázcsillapító kúpért -, de semmi. Mintha mi sem történt volna.
Egyébként az orvosnál a sarkamra álltam, s nem engedtem, hogy két oltást kapjon egyszerre. Mondtam, hogy majd jövő héten visszajövünk, de azt határozottan visszautasítom, hogy most két oltást kapjon a törpe. Doktornő feltette a kezét, legyen úgy, ahogy mi akarjuk. Ismét léptem egyet előre a szülővé érés folyamatában. ^^
Ma este pedig egy újabb, eddig nem látott dolgot művelt csöpp babónk: tudatosan ütögette a bal kezével (Et tu mi fili, Sebi?) a feje fölé lógatott rágókát. Közben jobbja a szájában, s hangos cuppogások közepette szórakoztatta magát. Mi meg jót mosolyogtunk rajta, s dagadt a mellkasunk a büszkeségtől. Azt pedig még nem is említettem, hogy egyre kevesebbet hisztizik, ha egyedül marad. Szépen elnézelődik, s ha érdekességet lát, vagy mi ülünk mellé, szélesen elmosolyodik és nekiáll hangosan és hosszan gügyögni, beszélni. Leggyakrabban használt babaszava a "háőőő" és a "áöű". Anyjára meg úgy néz, mint egy szerelmes a kedvesére.
Benikével nem sikerült eljutnunk fül-orr-gégészhez. Szerdán is kánikula volt, így nem akartam utaztatni, a helyi orvos meg hosszú szabadságra ment, a fene se tudja hová. Sebinek meg csak szeptember végére tudtak volna időpontot adni a 3 hónapos csípőszűrésre, amikor is babócánk már majd 5 hónapos lenne. Marad a magándoki, van kettő is a városban.
Más: ismét tarifacsomagot váltottunk a Vodafone-nál. Párom megkapta az igazolást, hogy jogosult köztisztviselőként a Simplex flottacsomagra. Lementünk hát a helyi üzletbe, hogy átírjuk a nevére a SIM-kártyákat. Igen ám, de előfizetéses kártyánál az valami 4500 forint/darab, míg feltöltőkártyásnál nincs 2000. Ergo, ha olcsón akarjuk megúszni, előbb le kell váltanunk feltöltősre, majd ha megkapjuk az utolsó számlát, s rendeztünk mindent, visszamenni előfizetésbe, a flottacsomagba. Ez durván 2-3 hét... Legyen, ezt a hónapot még a régi csomaggal végigbeszéljük, aztán jövő hónaptól már az új csomagban leszünk. Mindent kitöltöttünk, s hazajöttünk.
Nem telt el fél óra, már a buszon felhívott minket a múltkori Vodafone-os hölgy - most felírtam a nevét: Peregi Melinda -, majd mikor megkértem, hogy hívjon 5 perc múlva, megértő volt, s így tett. Megkérdezte, mi az oka, hogy feltöltőkártyásba szeretnénk átmenni. Vázoltam a helyzetet, hogy az egész a spórolás jegyében fogant kényszermegoldás. Azonnal felajánlotta, hogy ezt másként is meg lehet oldani, s ha kérjük, akkor megoldható, hogy elengedjék a tulajdonosváltáskor fizetendő 9000 forintot. Hiszen családban marad mindkét kártya, a cím ugyanaz, s ugyanúgy előfizetéses csomagban leszünk. Persze hogy kérjük, nem kérdés!
Csak egy a gond: én dolgozni fogok, így nem tudunk visszamenni a boltba, hogy aláírjunk minden papírt, a párom meg nem fog a kánikulában a böhöm nagy babakocsival utazgatni, se taxit fizetni pár aláírásért. Semmi gond, elküldi a tulajdonosváltásról szóló megbízási szerződést emailben a címemre. Kinyomtatom, kitöltjük, visszafaxoljuk pár napon belül. A helyi Vodafone-os boltból ingyen el kell küldeniük, ha bemegy valamelyikünk. A flottacsomagról szóló szerződést pedig leküldi futárral a hét második felében. A pofám majd leesett.
Ráadásul még azt is megkérdezte, hogy szeretnénk-e új készülékeket - erről már korábban is beszéltünk vele.. Mondtam, hogy apósomnak szeretnék egy egyszerű, nagy számokat kiíró alapfunkciókkal bíró telefont a mostani Nokia 3210-es helyett. A hölgy azonnal kikereste a neten a kért készüléket: Nokia 1680. Mondom, hogy emellett kinéztem egy Samsungot is, de nem tudom, hogy egy általam fontosnak tartott funkcióval rendelkezik-e. A vonal másik végében hasonló tanácstalanság uralkodott, de mondta, hogy amit eddig megbeszéltünk, azt rögzítette a rendszerben - be kellett diktálnom a párom adatait is -, s utánaérdeklődik a Samsungnak.
Nekiálltam ebédelni, közben bambultam a tv-t. Még a felénél sem tartottam, mikor csörgött a telefon. Vidám női hang - Melinda -, s közli, hogy sajnos az a készülék nem rendelkezik a kért funkcióval. De ezt nem ám a Vodás technikusok mondták meg neki - minek vannak azok ott? -, hanem felhívta a Samsung szervízt a kedvemért. Kicsit elszontyolodtam, de mondom akkor ennyit erről. Legyen csak a tulajváltás, valamint a futár hozza a flottacsomag szerződését és azt az alapkészüléket... Kölcsönösen megköszöntük egymásnak a türelmet és a segítséget, majd elköszöntünk egymástól.
De csak nem hagyott nyuogdni, hogy ha az a Samsung nem is tudja, amit szeretnék, de mintha apámé tudná: Nokia 2680. Felcsatlakoztam netre, megnéztem. Eltelt vagy 20 perc. Mint az őrült, hívtam újra a számot, amin a hölgy hívott. Nem ő vette fel, de mikor őt kértem, mondták, hogy ez nem így működik. Adjam meg a nevem és a számom, majd visszahív. Nem telt el 2 perc... Mondom, hogy ha lehetne, mégis kérnénk még egy telefont, egy 2680-ast. Bár már lezárta és leadta a rendelést, de megoldja, hogy ez is benne legyen. Ismét köszönöm és viszont hallásra.
Másnap jöttek az SMS-ek, hogy a tulajváltás rendben, csomagváltás rendben. Majd egy hívás a jól ismert hangtól, hogy valószínűleg pénteken jön a futár és hoz mindent, amit kértünk. Tényleg az arcomat kerestem. Nem elég, hogy a hátsónkat kinyílják, csak hogy előfizusok maradjunk, de még kedvesek is, ráadásul egy meglehetősen kellemes hangú hölgy társaságában rendezhettünk mindent. Bár a futár csütörtökön jött, s emiatt elsőre nem is volt itthon Kriszti, de mikor hazaért, s visszahívtuk a férfit - most tessék figyelni - VISSZAJÖTT!
Picit azért szomorú vagyok. Benit nemrég vitték el szüleim "nyaralni". Ma éjjel náluk alszik. Olyan üres lett a lakás hirtelen. Még akkor is, ha épp a kezemben tartom a kisebbik gyereket. Hiányzik. Lehet, hogy egyszer mégis csak szülő lesz belőlem???
Talán a meglepetés erejével hat rád, de meleg van. Nem az a kis melegecske, amikor az ember megeszik egy nagyobb adag fagyit és jobban érzi magát. Nem, ez dög meleg. Amin csak a klíma segíthet, ha volna. Mármint a munkahelyen. Mert itthon van, de az édeskevés, ha épp máshol izzadok. Pláne úgy, hogy még fagyi sincs. Mit fagyi, még a védőitalról se hallottak mifelénk. Végül is folyik a víz a csapon, nem igaz?!
Gondolva a kánikulára, vettem egy kis ventilátort és bevittem. Sokat nem ér, csak keveri a napon felhevült bódéban a bent rekedt forró levegőt. De azt legalább stabilan. Ha viszont kiülök a fák alá az árnyékba, azonnal megtámad a szúnyogok légideszantja. Lehet választani: légkeverős koporsó, vagy elvérzés. Dilemma...
Nagy híreim vannak egyébként, s éppen ezért hagytam ezt másodjára. Mert jó hír. Most hogy túlestünk a panaszkodáson. ;)
Sebestyén megkapta az első itthoni oltást. Remegtünk párommal, hogy mit fog szólni hozzá, de egy szavunk nem lehet a gyerekre. Csak addig ordított, míg a combjában volt a tű. Előtte meg vigyorgott a doktornőre, utána pedig csak sértődötten nézett. Legközelebb akkor sírt, mikor levettem fürdés után a ragtapaszt a combjáról. Aggódtunk, hogy talán belázasodik - húgommal még le is mentünk az óvárosba lázcsillapító kúpért -, de semmi. Mintha mi sem történt volna.
Egyébként az orvosnál a sarkamra álltam, s nem engedtem, hogy két oltást kapjon egyszerre. Mondtam, hogy majd jövő héten visszajövünk, de azt határozottan visszautasítom, hogy most két oltást kapjon a törpe. Doktornő feltette a kezét, legyen úgy, ahogy mi akarjuk. Ismét léptem egyet előre a szülővé érés folyamatában. ^^
Ma este pedig egy újabb, eddig nem látott dolgot művelt csöpp babónk: tudatosan ütögette a bal kezével (Et tu mi fili, Sebi?) a feje fölé lógatott rágókát. Közben jobbja a szájában, s hangos cuppogások közepette szórakoztatta magát. Mi meg jót mosolyogtunk rajta, s dagadt a mellkasunk a büszkeségtől. Azt pedig még nem is említettem, hogy egyre kevesebbet hisztizik, ha egyedül marad. Szépen elnézelődik, s ha érdekességet lát, vagy mi ülünk mellé, szélesen elmosolyodik és nekiáll hangosan és hosszan gügyögni, beszélni. Leggyakrabban használt babaszava a "háőőő" és a "áöű". Anyjára meg úgy néz, mint egy szerelmes a kedvesére.
Benikével nem sikerült eljutnunk fül-orr-gégészhez. Szerdán is kánikula volt, így nem akartam utaztatni, a helyi orvos meg hosszú szabadságra ment, a fene se tudja hová. Sebinek meg csak szeptember végére tudtak volna időpontot adni a 3 hónapos csípőszűrésre, amikor is babócánk már majd 5 hónapos lenne. Marad a magándoki, van kettő is a városban.
Más: ismét tarifacsomagot váltottunk a Vodafone-nál. Párom megkapta az igazolást, hogy jogosult köztisztviselőként a Simplex flottacsomagra. Lementünk hát a helyi üzletbe, hogy átírjuk a nevére a SIM-kártyákat. Igen ám, de előfizetéses kártyánál az valami 4500 forint/darab, míg feltöltőkártyásnál nincs 2000. Ergo, ha olcsón akarjuk megúszni, előbb le kell váltanunk feltöltősre, majd ha megkapjuk az utolsó számlát, s rendeztünk mindent, visszamenni előfizetésbe, a flottacsomagba. Ez durván 2-3 hét... Legyen, ezt a hónapot még a régi csomaggal végigbeszéljük, aztán jövő hónaptól már az új csomagban leszünk. Mindent kitöltöttünk, s hazajöttünk.
Nem telt el fél óra, már a buszon felhívott minket a múltkori Vodafone-os hölgy - most felírtam a nevét: Peregi Melinda -, majd mikor megkértem, hogy hívjon 5 perc múlva, megértő volt, s így tett. Megkérdezte, mi az oka, hogy feltöltőkártyásba szeretnénk átmenni. Vázoltam a helyzetet, hogy az egész a spórolás jegyében fogant kényszermegoldás. Azonnal felajánlotta, hogy ezt másként is meg lehet oldani, s ha kérjük, akkor megoldható, hogy elengedjék a tulajdonosváltáskor fizetendő 9000 forintot. Hiszen családban marad mindkét kártya, a cím ugyanaz, s ugyanúgy előfizetéses csomagban leszünk. Persze hogy kérjük, nem kérdés!
Csak egy a gond: én dolgozni fogok, így nem tudunk visszamenni a boltba, hogy aláírjunk minden papírt, a párom meg nem fog a kánikulában a böhöm nagy babakocsival utazgatni, se taxit fizetni pár aláírásért. Semmi gond, elküldi a tulajdonosváltásról szóló megbízási szerződést emailben a címemre. Kinyomtatom, kitöltjük, visszafaxoljuk pár napon belül. A helyi Vodafone-os boltból ingyen el kell küldeniük, ha bemegy valamelyikünk. A flottacsomagról szóló szerződést pedig leküldi futárral a hét második felében. A pofám majd leesett.
Ráadásul még azt is megkérdezte, hogy szeretnénk-e új készülékeket - erről már korábban is beszéltünk vele.. Mondtam, hogy apósomnak szeretnék egy egyszerű, nagy számokat kiíró alapfunkciókkal bíró telefont a mostani Nokia 3210-es helyett. A hölgy azonnal kikereste a neten a kért készüléket: Nokia 1680. Mondom, hogy emellett kinéztem egy Samsungot is, de nem tudom, hogy egy általam fontosnak tartott funkcióval rendelkezik-e. A vonal másik végében hasonló tanácstalanság uralkodott, de mondta, hogy amit eddig megbeszéltünk, azt rögzítette a rendszerben - be kellett diktálnom a párom adatait is -, s utánaérdeklődik a Samsungnak.
Nekiálltam ebédelni, közben bambultam a tv-t. Még a felénél sem tartottam, mikor csörgött a telefon. Vidám női hang - Melinda -, s közli, hogy sajnos az a készülék nem rendelkezik a kért funkcióval. De ezt nem ám a Vodás technikusok mondták meg neki - minek vannak azok ott? -, hanem felhívta a Samsung szervízt a kedvemért. Kicsit elszontyolodtam, de mondom akkor ennyit erről. Legyen csak a tulajváltás, valamint a futár hozza a flottacsomag szerződését és azt az alapkészüléket... Kölcsönösen megköszöntük egymásnak a türelmet és a segítséget, majd elköszöntünk egymástól.
De csak nem hagyott nyuogdni, hogy ha az a Samsung nem is tudja, amit szeretnék, de mintha apámé tudná: Nokia 2680. Felcsatlakoztam netre, megnéztem. Eltelt vagy 20 perc. Mint az őrült, hívtam újra a számot, amin a hölgy hívott. Nem ő vette fel, de mikor őt kértem, mondták, hogy ez nem így működik. Adjam meg a nevem és a számom, majd visszahív. Nem telt el 2 perc... Mondom, hogy ha lehetne, mégis kérnénk még egy telefont, egy 2680-ast. Bár már lezárta és leadta a rendelést, de megoldja, hogy ez is benne legyen. Ismét köszönöm és viszont hallásra.
Másnap jöttek az SMS-ek, hogy a tulajváltás rendben, csomagváltás rendben. Majd egy hívás a jól ismert hangtól, hogy valószínűleg pénteken jön a futár és hoz mindent, amit kértünk. Tényleg az arcomat kerestem. Nem elég, hogy a hátsónkat kinyílják, csak hogy előfizusok maradjunk, de még kedvesek is, ráadásul egy meglehetősen kellemes hangú hölgy társaságában rendezhettünk mindent. Bár a futár csütörtökön jött, s emiatt elsőre nem is volt itthon Kriszti, de mikor hazaért, s visszahívtuk a férfit - most tessék figyelni - VISSZAJÖTT!
Picit azért szomorú vagyok. Benit nemrég vitték el szüleim "nyaralni". Ma éjjel náluk alszik. Olyan üres lett a lakás hirtelen. Még akkor is, ha épp a kezemben tartom a kisebbik gyereket. Hiányzik. Lehet, hogy egyszer mégis csak szülő lesz belőlem???
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!