Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2008. december 26., péntek

"I will survive..."

Énekelte Gloria Gaynor. Én már - hála az égnek - múlt időben is eldúdolhatnám: túléltem... Legalábbis eddig úgy tűnik!

Édesanyám felszerelt minket 1 heti élelemmel, ami lassan azért elkopik, apósomék meg nemrég mentek el tőlünk. Nem kerítettek nagy feneket a karácsonynak ők sem, úgy néz ki megszokták, hogy nálunk ez nem téma. Hoztak ugyan Beninek egy kis apanázst, de zsebpénzként adták.

Játszott az öregekkel a gyerek, megnyúzta kicsit sógoromat is, de alapvetően jó kisfiú volt. Nemrég ért vissza a sétából. Anyával lementek a ház melletti jégpályához, ami mellett mindig van egy kis hódomb. Ott csúszkált, játszott. Nekem sajog a fekélyem, nem volt kedvem kimozdulni. Úgy tűnik valamit nem bírok az ünnepi menüből.

Kitaláltuk a születendő gyermekünk nevét is, de tényleg nem mondom el senkinek sem. Azon kevesektől, akikkel valamiért kivételt tettünk, nem kaptunk mást csak fanyalgást. Hát toll a fülükbe! Semmi szégyellnivaló nincs azokban a nevekben, amiket választottunk, csúfolni meg úgyis fogják egymást a gyerekek.

Békésen teltek a napok, még holnap szabad vagyok, utána megint munka. Nappalos leszek, majd január 3-tól leszek újra pihenős. Csak azért írom, hogy ne csodálkozzon senki sem, ha eltűnök egy pár napra.

Egyszóval: szinte semmi nem történt. Csendesen elteltek a napok. Hála Istennek!


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!