Kevés embernek kívánnám azt, amin most átmegyünk. Sebestyénnek ugyanis megint jön a foga, s álló nap nem csinál mást, mint nyűgösködik, hisztizik, szopizik és alszik. Van pár perc, amikor érdemben lehet vele kommunikálni, de előbb-utóbb ott kötünk ki, hogy ordít és hatalmas könnyekkel követeli az anyát és a cicit.
Ha átéltél hasonlót, tudod azt is, hogy kicsik a fogzáskor kiemelten hajlamosak betegségeket elkapni. Mivel tulajdonképpen egyfolytában piszkálja az ínyét, rágja az ujjait - kézmosás persze minek - így várható volt, hogy az ilyenkor szokásos vírusos torokgyulladás is felüti a fejét. Ilyenkor nem örülök, ha igazam van. Így hát, ha lehet fokozni a nyűglődést, hisztit, szopizást, alvást, akkor Sebestyén fokozta. Például egy 4 napos non-stop lázzal, amit csak ideglenesen csökkentett bármiféle hűtőfürdő vagy kúp. Szegénykém már volt, hogy kérte is a "kupit", annyira nem érezte jól magát.
Hála az égnek, egy-két napja kikászálódott a lázból, viszont továbbra is sokat sírdogál, fájdítja az ínyét. Sajnos ezen át kell esnie - ahogy nekünk is -, de nem bánnám, ha kevesebbet szenvedne.
Benjáminunk ép és egészséges. Féltünk, hogy összeszedi a vírust az öccsétől, de eddig sikeresen elkerülte. Pedig ő is a fogaival bajlódik, immár a második lazult ki annyira, hogy bármelyik pillanatban kieshet, hogy átadja a helyét a maradónak.
Mint korábban említettem, nem csak a népi táncos, hanem a dráma-tagozatos bemutatón is szerepelt, azonban az erről készült fotókat - korábbi ígéretemmel, vagy reményemmel ellentétben - nem tölthetem fel. Egyrészt kicsit elkéstem - lemaradtam az első pár mondatról, amit az óvónéni mondott - , s emiatt nem tudtam jó pozícióból fotózni, így sokat kellett zoomolonom - ami egy kompakt kisgépnél a fénykép halála -, másrészt egy intelligens, az alkalomhoz majdnem illő melegítőben(!) érkező apuka mást se csinált, mint a többi szülőt zavarva, a saját fiára kattogtatta az első sorból a vakus(!) telefonját - nem egyszer miatta maradtam le egy jobb képről -, harmadrészt, oly sok ember látható az elkészült képeken, hogy nem kezelhetem annyira szabadon a személyiségi jogaikat, mint azt tettem a népi táncos videóval.
Egyébként csütörtök délután ismét műsor volt, ezúttal az iskolába induló nagycsoportosokat búcsúztatta a csoport és az óvónénik. Ide, sajnos, önhibámból nem tudtam elmenni. Krisztám ugyan ott volt, de egy Sebestyénnel az ölében reménytelen harcot vívott egy jó képért. Le is maradt Benike nagy pillanatáról, amikor egy stilizált kaput tartva kiengedte a ballagó csoporttársait az óvodából az iskolába. Ha megörökítve nincs is, de tudom, hogy Beni ügyes volt, csinos, aranyos és szép, meg okos is. Végül is a fiam. :)
Ma is nagyon büszke voltam rá. Ketten mentünk vásárolni, a közeli fenyőfás áruházba. Tudjátok, ahol sokat lehet spá... spórolni. Lényeg a lényeg, odabent fűszereket kellett keresnünk, kakukkfüvet és bazsalikomot (csak nem valami olasz kaja volt az ebéd?). Először tésztáért akartam küldeni, aztán meggondoltam magam, s megkértem, hogy adjon nekem egy csomagot mindkét fűszernövényből. Ő szépen odalépett a polchoz, s pillanatok alatt megtalálta a kakukkfüvet, majd nemsokkal rá a bazsalikomot is. Mikor kérdeztem tőle, hogyan sikerült ilyen gyorsan végeznie, hanyagul csak annyit mondott: elolvastam.
Jó tudom, hogy tud, s csak néhány betűnél bizonytalankodik, de akkor is olyan jó érzés volt. Ha átéltél ilyesmit, úgyis tudod, miről beszélek. Ha nem, akkor meg mindegy. :P Aztán itthon, mikor a vásárlás után kapott matricákat ragasztgattuk az albumba, ő mondta a képek hátán látható számokat. Nem volt gondolkodás, nem volt tévesztés, mondta a három számjegyűeket is, győztem keresni. Most is könny szökik a szemembe, ha ezekre a pillanatokra gondolok. Már csak azért is, mert mindezekre én tanítottam (persze Kriszta segítségével).
S már Krisztám: Beni nem kapta el Sebitől a torokgyulladást, orrfolyást, de anya igen. Először csak mosolyogtam ezen, de mikor láttam, hogy tényleg a mosogató ronggyal versenyzik a világ legrosszabbul festő konyhai kiegészítője címért (de aljas vagyok... de tényleg), kissé visszafogtam a vigyorgásból. Jól van na! Sajnálom szegényt, de ettől függetlenül akkor is érdekes, hogy se Benit, akit Sebi szintén egész nap ölelget, és együtt fürdenek, se engem, aki éjjelente ott alszik mellette, nem fertőzött meg, anyát meg igen. Máskor ő a strammabb, s mi vagyunk a pudingok.
Végére hagytam magamat. Mert semmi külön nem történt, illetve a fentiekben olvashattad, ami igen. Illetve, sikerült garanciálisan kicseréltetnem az órám belső szerkezetét, emellett szintén térítésmentesen legyártatom egy dekorációs termékekkel foglalkozó céggel az elrontott, majd így a címünkre postázott névtáblánkat. Közben előkészítettem a legközelebbi társasházi közgyűlést, bankokhoz rohangáltam portfóliós anyagokért, telefonáltam, emaileztem, interneteztem, online telefonáltam a cél érdekében. Rá kellett jöjjek, bármilyen szlogennel is álljon elő egy pénzintézet, a legfontosabb szempontjuk a valóságban mindig az, hogy minél több szakkifejezésnek tűnő szóval, elrejtett kikötésekkel, apró betűvel és mifenékkel "átverjék" a leendő ügyfeleiket, kipréselve belőlük a lehető legkevesebb ráfordítással a lehető legtöbb pénzt. Végül is erről szól a kapitalizmus... legalább is itthon...
