Szemölcsmese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfiember. De nem csak egy lóti-futi, ilyen-olyan férfiember volt, hanem afféle, akinek minden napra kijutott az élet naposabb és borúsabb oldalából es. Olyan férfiember volt, aki, ha kellett, orvoshoz es elment, már csak azért es mert volt ennek a férfiembernek egy asszonyfelesége és két kicsinyke gyermeke. Hát jobban tette, ha vigyázott magára, nehogy magára haragítsa az asszonyfeleségét, vagy árván hagyja két kicsinyke gyermekét.

 

Mikor egyszer, mert megtörtént többször is, de arról most nem beszélnék, hogy máskor mi s hogyan volt, szóval, hogy szavam ne feledjem, egyszer elment a reumatológiára, mert, mint tudjuk, a férfiember sokat hajol, sokat dolgozik, s megfájdul néki ez es, az es, mit a jó isten, végtelen kedvességében, már az anyaméhben nem szégyellt odaajándékozni. Jól van no, akkor még nem fájt egyik sem, s a mostani hibáért sem a teremtő felel. De ez megint egy másik történet lenne, hagyjuk es békén, a jó isten sem ér rá mindég a férfiember bújával s bajával foglalkozni, megvan néki es a maga elfoglaltsága.

 

Node, hogy a történet meg ne szakadjék, elárulom, hogy a reumatológus doktornő, mert asszony volt az, biza, kiírt a férfiember kontójára egynéhány firlefrancot: meleg vízben firedést, hideg vízben mocorgást, forró sárban fetrengést, asztalon dögönyözést. Férfiemberünk hitte es meg nem es, de mivel jobban félt az asszonyfeleségétől, ellenkezni nem mert.

 

Eljárt hát mindenhova, amit a doktornő utasításba adott, s végezte, amit kellett. Egészen addig, míg fel nem tűnt néki, hogy valami bőrnyavalya kezd nőni a jobb keze középső ujján. Azt mondta néki egy másik nagy tudású orvosféle, hogy ez biza' egy szemölcs. Hogy rogyna rá egy mázsa trágya arra, aki ezt kitalálta ráérő idejiben.

 

De még csak most jött a java, ugyanis az orvos szerint ezt le kellett fagyasztani. Férfiemberünk vakarta a feje tetejit, hogy honnan szerez most hirtelenjiben ilyesmit, de nem soká hagyták kétségek között, mert maga a doktor vett elő valami fogcsikorgató telet fújó palackot, hogy abból bőven adagoljék a férfiember ujjára. Aki, bár nem egy kényes fajta, de azt a palackot jobban szívelte volna, ha inkább pálinkával lett volna tele. De nem azzal volt, így hát mindegy is, engedjük el a kesergést.

 

Megtette ezt a férfiemberünk a fagyasztott szemölcs miatt, ami előbb felduzzadt, mint a ministráns gyermek arca, ha a pap rajta kapja a sekrestyésben a miseborral, majd vérrel telt meg, végül kifakadt és leszáradt. S úgy tűnt, ezzel véget es ért férfiemberünk kalandja a szemölcsökkel.

 

De nem olyan hűtlen céda ez a kórság, mint látszott. Mert nemsokára rá az egy helyett már három nőtt, nagyobbak es, rusnyábbak es voltak, mint a korábbi. Mit volt mit tenni, férfiemberünk ismét megjárta a doktort, s ismét csak szívesebben kortyolt volna jóféle pálinkát a fagyasztó kezelés helyett. Ahogy ez már korábban es történt, a gyógyítás helye felduzzadt, vérrel telt meg, kifakadt és eltűnt, annak rendje s módja szerint, vagy, ahogy a doktor mondta, amint az a nagykönyvben írva vagyon.

 

Nos, férfiemberünk igen csak értetlenül nézett, mint Ádám apánk anyák napján, s azon gondolkodott erőst, hogy vajon milyen könyvet olvashatott a doktor úr, mivel pár hónapra rá már nemhogy három, hanem immár hét, igen gusztustalan és érzékeny szemölcs nőtt a korábbiak helyére, illetve, hogy pontos legyek, azok korábbi helye köré.

 

Ugyanis, az előző kezelés során egy csipetnyi helyen teljesen érzéketlenné vált a férfiember középső ujjának bőre, pont úgy, mint mikor egy üveg jóféle itóka elfogyasztása után már a se fáj, ha arccal előre megvizsgáljuk az árok mélyit, s itt ki is fehéredett a bőre színe.

 

Nézte, nézte a férfiember az ujját, s az azon egyre csak növekvő szemölcsöket. Időnként, ha jókedve, vagy épp elkeseredése úgy hozta, egy éles pengével, mert székelyemberről volna szó, kinek a bicska már születésekor a kezibe kerül, levagdosta mindet, majd bekötötte az ujját, hogy ne csöpögtesse szanaszét az életető vérét. Mondanom sem kell, nem ért ezzel sokat, sőt, egyre gyorsabban másztak ki a bőrrére ezek a ganék, utóbb már összenőve egymással, mint két párzó kutya.

 

Megint csak a fejét vakarta a férfiember, nem tudta, mit tévő legyen. Amikor másra bízta az ujját, az nem használt. Amit ő próbált, szintén kudarcba fulladt.

 

Aztán történt más es hősünkkel, kórházba került, vizsgálták és kezelték a gyomrát bántó kórsággal. Végül hazajöhetett, de a szemölcsök es vele mentek, akárhová vetette a szerencse.

Mivel azonban még mindég jobban tartott asszonyfeleségétől, mint bármitől és bárkitől, így mindent betartott, amit a tudós emberek néki utasításba adtak. Sőt, annál sokkal többet es.

 

Így kezdett el a javasolt napi 1 darab, 500 mg-os, mondhatom, mert bizalmasan mondta nékem, s neked is csak suttogva adom tovább, hogy igen csak savanyú C-vitamin helyett 8-10 darabot szopogatni. Szigorúan kettesével, szépen beosztva, mint ahogy ugye a kenyeret, hagymát, szalonnát szoktuk télidőben.

 

Telt s múlt az idő, mígnem a jó isten egyik gyönyörűséges napján azon kapta magát férfiemberünk, hogy az ujjairól kezdenek eltűnni a szemölcsök. Hitte es meg nem es, de a tényekkel igen nehéz vitába szállni. Pont annyira, mint egy asszonyfeleséggel. Így aztán mit volt mit tenni, hát tudomásul vette, hogy legalább ez az egy csapás elmúlt az életéből.

 

Itt a mese vége, fuss el véle, s ha nem hiszed, járj utána, vagy nézd meg a fotót!