Drágáim, az a nagy helyzet, hogy a pszichiáterem iszonyat jól eltalálta a bogyómat. Lassú felszívódású, 12 órán át ható tabletták, így napi kettővel egyensúlyban vagyok önmagammal. Az első néhány nap nem volt könnyű, végig úgy éreztem magam, mint aki kopott, szürkés fátylon át érzékeli a világot, s emellett álmosított is, de mostanra elmúlt.
Tudom, egy ilyen szernek legalább 2-3 hét kell, míg jól beépül és kifejti a hatását, vagy hogy kell ezt mondani, de teljesen lényegtelen, mi a hivatalos előírás vagy elvárás, nálam ül a cucc.
Ezt megfejelte egy hármas hatású tablettával, aminek az első lépcsőfoka altató hatású. Jelenleg ezt szedem, kizárólag este, egy órával lefekvés előtt. Mikor ezeket a sorokat írom, már majdnem éjjel 11 óra van, s míg korábban ilyenkor iszonyat fáradt, de álmos nem voltam, most kiegyenlítetten érzem mindkettőt. Nemsokára megyek majd fürdeni, aztán átadom a testem az álommanónak. Pont mint Harry, aki már jó ideje a lábamnál alszik, az asztal alatt.
A mai bejegyzésemet ennek a rövid helyzetjelentésnek szenteltem, illetve, itt és most szeretném rögzíteni mindazt, amit a közeljövőben meg szeretnék valósítani, meg szeretnék szerezni. Bocs, most iszonyatosan önző leszek.
Egyrészt, egy jó ideig felejtsenek el az orvosok. Mindenki. Senki nem fog se tűt, se szondát, se endoszkópot, se kanült, se ujjat, se spatulát, se semmit belém szúrni, vezetni, dugni. Mocskosul elegem van abból, hogy mindenki csak tüneteket kezel, mindenki csak fájdalmat okoz, amiért persze elnézést, meg türelmet kér, de minden megy tovább, hiába jelzek bármit. Nem tesznek mást, csak erősítik, sulykolják: BETEG VAGY! Elegem van, hagyjanak békén. Majd ha gondom lesz, megyek.
S ha már gond: igen, szinte mindentől fáj a gyomrom. Szinte, mert a gyümölcsöktől, párolt és nem puffasztó zöldségektől, tejtől, túrótól, joghurttól, kefírtől nem. Meg a nagyon óvatosan fűszerezett csirkétől, disznótól sem. Viszont a rántott húst, meg egy csomó minden mást jó időre elfelejthetem. Persze, meg kell fontolni minden falatot és minden kortyot, de ritkán szenvedek annyira, hogy fájdalomcsillapító legyen a vége. Igaz, ilyenkor két 50 mg-os Fortedol (Cataflam) alá nem adom.
Emellett szeretnék vásárolni egy nagyobb monitort. A régebben használt Dellt elkérte Benjámin, amit cserébe adott, nem elég nagy ahhoz, hogy elvégezhessem a feladataimat. Kinéztem egy Philips 245E1S kijelzőt. Pont elférne az asztalon és a felbontása is megfelelne. Ezen felül egy másik hangfallal is szemezek, mert amit jelenleg használok, Beniénél volt, a monitorcsere keretén belül jutott vissza hozzám. Vissza szeretném adni neki. Azonban ilyet már nem gyárt a Genius, csak az utódját, az SP-HF500A-t. Aztán az öregedő Maxell Retro DJ fejhallgató utódját is ideje lenne kinéznem. Itt-ott még lehet kapni elfekvő készletként, vagy külföldről, de talán a Nedis FSHP100AT is megfelelne az igényeimnek. Vagy egy SuperLux. Továbbá nagyon örülnék egy WD Green vagy Crucial BX500 2.5"-os SSD-nek is, bőven elég lenne egy 120 GB-os is. Ennyit az egyéni álmaimról, nincs most cirka 80 ezer forintunk ilyen huncutságokra.
Mert előbb be kell fejeznünk a vizesblokkok felújítását. A lenti WC és mosdó még vissza van, az körülbelül még 300 ezer forintba fog kerülni, de még a kezdés időpontját se tudjuk. Igaz, az összeg hatoda áll csak rendelkezésünkre, így nem sürgetjük a munkálatokat. Közben itt volt a tanévkezdés, Beninek új iskola, ahol egyébként idáig kiválóan helytállt, Sebinek pedig új osztályfőnök és új tanárok. Ő sem okozott eddig csalódást. Mindketten jól vették az eddigi akadályokat, de mire mindegyiküknek megvettünk mindent, beleértve az őszi ruhákat is, te jó isten, egy vagyon ment el. Még jó, hogy a tankönyvek ingyen voltak és a táskák is megfelelő állapotban maradtak tavalyról. Vigyáztak a srácok.
De, úgy vélem, még ha nehézségeink vannak is, fontos, hogy terveink legyenek. Fel is rakhatnánk a kezünket, hadd menjen minden a maga útján, aztán majd lesz valahogy, de, ha már itt vagyunk, akár megpróbálhatunk tenni is magunkért. Például eladtam néhány társasjátékot, én ezzel tudtam gyorsan támogatni az iskolakezdést.
Apropó, társasjátékok: pár napja beszélgettem Marosi Z. Tamással. Lehet, úgy jobban ismered, hogy Pierrot. Az utóbbi időben igen sok társasjáték jelent meg a nevével, főleg a Piatnik gondozásában. Emberi témákat is érintettünk, sőt, főleg azt, nem szakmáztunk sokat. A vége az lett, hogy másnap rám írt a Piatnik egyik fontos embere, s küldenek a részemre egy frissen megjelent Pierrot játékot, a Roundforestet. Meg, ha jól értettem, még néhány más meglepetést is. Ha jól értettem. Hétfőn vagy kedden kiderül. Izgulok, mint egy kisgyerek...
Természetesen nem csak a Piatniknak, de Pierrotnak is megköszöntem a nagylelkű ajándékot, majd szó szót követett, s felkínálta, hogy elküldi egy-két másik játéka prototípusát, teszteljük le, véleményezzük, sőt cikket is írhatok a Kapujátékokra. Természetesen előtte a szöveget és a fotókat el fogom küldeni, ellenőrizze le, nehogy olyan információt adjak ki, amit egyelőre még nem kéne. El se hiszem, hogy ilyen bizalommal van irányomban, de örülök.
Plusz öröm, hogy Kriszta péntek óta home office-ban nyomja a melót, így egész nap együtt lehetünk. Nagyon, nagyon, nagyon nagy szükségem volt már arra, hogy több időt tölthessünk együtt. Nem megyünk sehova, de mégis, a srácok nélkül lehetünk pár órát. Szabadon beszélgethetünk, tölthetjük az időt, figyelembe véve, hogy reggel 7.30 és délután 16.00 között bármikor jöhet egy telefonhívás, email, üzenet, ami kiszakítja őt ebből az intim légkörből. De akkor is hálás vagyok ezért a vírusnak.
Harryról még pár szó: folyamatosan cserélődnek a fogai, s most már elkezdődött az ivarérettség is. Utcán jelölget, de még guggolva, miközben a kutyaoviban gyakran kiengedte a péniszét és igen élénken érdeklődött egy puli kislány iránt. Ma reggel pedig párzó mozdulatokat láttam, ahogy Benivel játszott. Szóltam is, hogy ne hagyja, ne engedje, hogy bármikor ezzel dominálja. Mert ez annak a jele.
Röviden ez a helyzet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!