Gyógyulok

Itt vagy? Kukucs! Szia! Hogy vagy?

Én, köszönöm kérdésed, nagyon jól. Mind fizikailag, mind lelkileg. Nagyon, nagyon, nagyon élvezem a nyarat. Nem, semmi Balaton vagy utazás, egyszerűen csak rajongok a melegért, mióta rájöttem, hogy természetes fájdalomcsillapítóként hat az ízületeimre. Éppen hogy csak sántikálok, de még ezt se mindig.

Persze végigcsináltam a fizikoterápiát és járok a reumatológus által kiírt más kezelésekre is: tangentor, gyógymasszázs, súlyfürdő, gyógyvizes fürdő. Ezek közül csak a súlyfürdőt nem ismertem eddig, bár látni láttam. Érdekes, vagy inkább ijesztő élmény az első nyakból lógás, alattam 2 méter víz, lábaimon súlyok... Aztán rájöttem, hogy milyen jól kinyújtja a gerincem. Egyetlen bajom van vele: mivel szabadon lebegek a vízben, miközben a fejem egy láncokra rögzített puha nyakpántban, így időnként elkap egy tengeribetegséghez hasonló hányinger. Pedig úgy adná magát a dolog egy jó sziesztához, de emiatt nem csukhatom be a szemem hosszabb időre.

Még júniusban kétszer is voltam fogorvosnál, mindkét alkalommal a töméssel volt gond, nem a fogammal. Jó, OK, ha tömött, már gond volt vele, de most nem törött le, nem lyukadt tovább, hanem a tömésekből pattant ki egy kis darab, ezeket kellett pótolni. Aztán megbeszéltük, hogy majd szeptember környékén menjek vissza, mert a bal felső bölcsességfogamat a békesség kedvéért ki kellene húzni. Érzékeny és gyanús, hogy a fülem is azért gyógyul ilyen rosszul, mert a fogam bekavar.

Ja, ezt se mondta még: a bal fülem továbbra sem az igazi. Időről-időre sípol, ami, ha úgy nézzük, már javulás, mert immár nem nonstop tutul. De továbbra is van benne valami folyadék, váladék, ami mozog, ha hajolok, fordulok. Nem nagy mennyiség, mert jól hallok, de ott van. Emellett a huzatra, hűvösebb időjárásra olyan szinten váltam érzékennyé, hogy el se akarom hinni. Azonnal sípolni kezd, szurkál, kellemetlen érzés.

A múltkor említett fáradt olajat és egyéb hulladékokat, Csabi barátom segítségével, kivittem a szeméttelepre, így ez se rontja tovább a levegőt. 

De ha már olaj!

Egyik nap észrevettem, hogy szép finoman, de csöpög az olaj Azúrkából. Mondtam is magamnak, hogy na, itt az ideje, hogy valami haszna is legyen az aknás garázsodnak. Lemásztam, megnéztem, lefotóztam.

Igen, jól látod, a leeresztőcsavar tömítetlensége okozta a gondot. Felvettem a kapcsolatot Gáborral, mondtam neki, mi a gubanc, azt mondta, vegyek egy új réz alátétet valamelyik boltban, aztán csavart ki, kifolyó olajat felfogni, alátétet rá a csavarra, az egészet vissza a teknőbe, jól meghúzni, majd a felfogott olajat vissza a motorba. Így is tettem, az alátét 60 forintba került. Apróság, mégis milyen fontos alkatrész!

Na jó, elmondani, meg most leírni persze sokkal, de sokkal könnyebb, mint megcsinálni. Viszont sikerült. Igaz, tapasztalatlanságom okán némi olaj kárba veszett, de annyi rutinom már van, hogy mindig tartok itthon egy liternyi bontatlan olajat, így seperc alatt pótoltam a hiányt. Az aknába kifolytra meg szórtam homokot. Krisztám asszisztált a műtéthez, szerintem megtartom, tehetséges segéd. :)

Ha már kép, itt egy újabb: az első saját és összes termésünk sárgabarackból. Picike fa, épp hogy megmentettük a kiszáradástól, kapott 25 kiló érett marhatrágyát, de metszeni is csak nagyon óvatosan lehetett. Eredetileg 10 szemmel kezdett, aztán lassan eldobálta a többit. De mi ezekért is nagyon hálásak voltunk. Finom volt!

De ettünk idén már saját epret, málnát, paradicsomot, borsót is. Nem sokat, pár szem, hüvely volt ezekből is, de a miénk volt mindegyik, nem bolti, nem permetezett, nem import, hanem hamisítatlan magyar termés. Málnából, eperből már nem is várunk pár szemnél többet, borsót újra vetett Krisztám, a paradicsompalánták viszont úgy teremnek, hogy kerekedik a szemem. Peti barátomtól sikerült száraz bambuszt szerezni, azzal karóztuk ki a bokrokat. Néhány paradicsom már szépen pirosodik, izgatottan várom, mikor lesz igazi, érett. Nagyon szeretem a friss paradicsomot felvágva, sósan, sonkával vagy valamilyen hús mellé. Sajnos a paprika valahogy nem talált még magára, de reménykedünk. A saláta és a répa viszont reménytelennek tűnik. Nem szeretik ezt a homokos talajt. Mutatóban van egy-egy, de picik. Megpróbálkozunk majd a magaságyással, másik föld, trágya és komposztládát is szeretnénk... Meglátjuk. Az őszibarackfa viszont bővebb terméssel szolgál majd, ha minden igaz, de később. Tetves, kicsit fodros, de némi permetszerrel majd megoldom, ha nem boldogulnak vele a katicák.

A lelki egyensúlyomhoz nem csak az segít hozzá, hogy fizikailag jól érzem magam, hanem hogy továbbra is rendszeresen járok pszichológushoz, akivel megbeszélhetek olyasmit is, amit senki másnak nem mondanék el. Vagy nem ennyire mélyen. Azt szeretem benne, hogy ítélkezés nélkül végighallgat és eközben nem oszt kéretlen tanácsokat. Illetve, de, de nem kéretlen, mert inkább kérdez és így tereli a gondolataimat abba az irányba, ami, mint látható, jó hatással van rám.

De semmiképpen sem szeretném kisebbíteni Kriszta szerepét ebben, hiszen ő az, aki a szürke hétköznapokban helyt áll mellettem, elvisel, dédelget, szeret, óv, támogat. Ezt semmiféle szakember vagy gyógyszer nem pótolhatja. Nagyon jól megvagyunk, ahogy ezt mifelénk mondják. Vannak apróbb súrlódások, de ezek apróságokon, már el is felejtettem dolgokon, a nagy egészet nézve olyanok vagyunk, mint két tini: bújunk egymáshoz, fogjuk a másik kezét, csókolózunk, ölelkezünk...

Srácokat ki ne hagyjam!

Nagyon büszkék vagyunk rájuk! Sebestyén kitűnő lett, kisujjból, hogy úgy mondjam. Beninek négy darab négyese lett: ének, történelem, irodalom, testnevelés. Utóbbira nincs mit mondanom, nem egy sportos alkat, vékony, magas (180 cm felett van már!), hosszú kezek, hosszú lábak, kamasz test. Bőséggel elégedett vagyok ezzel a jeggyel. A töri, irodalom, ének tipikusan olyan tantárgyak, amikkel a lexikális tudás beseggelése okán áll hadilábon gyermekünk. Olyan tudás, aminek nincs gyakorlati értéke a szemében, nem tud mit kezdeni vele. Bemagolja, ahogy tudja, aztán ennyi, nem érdekli tovább. Megértem, bár noszogatom, hiszen ebből kettő felvételi és érettségi tantárgy. Viszont a nyelvtan, matek, fizika, kémia, biosz, angol olyan szinten megy neki, hogy csak kapkodom a fejem... Kapott is az évzárón jutalomkönyvet az igazgatónőtől a versenyeredményei miatt. Sebi magyar nyelvtanból, irodalomból, angolból, környezetismeretből és rajzból kapott dicséretet a kitűnő bizonyítvány mellé.

Aztán elérkeztünk júliushoz.

Nemrég voltunk fent a Baracs-Kisapostagi Repülőnapon. Pár éve rendszeres családi program, srácok mindig raknak félre a zsebpénzükből egy körre. Idén egy Cessna volt a kiszemelt, de láttuk a régi jó ismerősöket is. Pár fotót bedobok a jobban sikerültek közül. A felsőn egy AN-2-es, a középsőn a Cessnák, az alsón meg egy helikopter, de ennél többet csak Beni tudna mondani. Gyanítom, hogy a típuson kívül sorolna sok egyéb más adatot is. Ezeket bezzeg meg tudja jegyezni. :P

Aztán egyik nap felugrottunk Dunaföldvárra is, Kriszta szülői házához, le kellett vágni a füvet az udvaron. Vettem egy kis elektromos damilost, a házunk körüli fűhöz és ehhez is elég. Gyorsan végeztünk, van némi rutinom a témában, cirka 10 évig rendszeresen kaszáltam a volt munkahelyemen is, igaz, ott nagy, benzinessel, de az elv ugyanaz. Csak a súly és a terhelés nem az. Meg itt akkor álltam meg pihenni, mikor jól esett.

A társasjáték klubról sok mondanivalóm nincs. Létezik, időnként megyek, bár most épp nyári szünet van, a könyvtár bezárt pár hétre. De már csak pár szeretett és tisztelt emberért, illetve a játékkölcsönzés lehetőségéért járok le. Kriszta viszont, úgy látom, végképp megelégelte az ottani légkört. Mindig azt mondja, hívjunk el embereket hozzánk. Így is teszünk, most péntekre is, például. Vannak egyéb terveink is a jövőt illetően, de képlékeny minden, majd akkor...

Ám ha már társasjáték: ma megtartottuk az első Erzsébet-táboros foglalkozást. Eleinte nem akartak leülni mellénk a srácok, így csaliként egymással kezdtünk játszani. Prímán bevált, a végére már nem voltunk elegen ahhoz, hogy lefoglaljuk az érdeklődőket. Egyik kislány, mikor mondtam neki, hogy az a parti, amibe be szeretett volna szállni, már megtelt, de a következőben szívesen látjuk, sértődötten otthagyott minket, de előtte még kijelentette, hogy csúnya bácsi vagyok. Hiába, sose voltam népszerű a lányok körében. :D Innen is köszönöm Juditnak és fiainak, Csabi barátomnak, Krisztának, Beninek és Sebinek a segítséget!

S mielőtt elfelejteném: a hangyák! A Camponotus vagus királynő szépen gyarapítja alattvalói számát, immár két minor, egy media és egy major dolgozónak parancsol, emellett sok pete és báb felett csücsül. Rendeltem egy formikáriumot és pár kiegészítő holmit, remélem idejében megkapjuk, hogy átköltözhessenek. Én fogtam egy Lasius nigert, Zoli barátomék háza körül rajzottak, az ő nagyon nagy bánatára. Pár pete, nem több, ennyit produkált eddig. Őt lehet, hogy elengedem, még kiderül, mit mutat a napokban. Emellett sikerült egyik este lecsapni egy Liometopum microcephalumra is, szó szerint elém pottyant. Ő is kémcsőben van már, őrzi a petéit. Viszonylag ritka, érdekes faj. Sebi nagyon szépen, lelkiismeretesen gondoskodik róluk.

Láthatod, tényleg jól érzem magam, ami meg bánt, vagy rossz, azt igyekszem gyorsan feldolgozni, mindenen túllépni, elengedni. Pihenek, gyógyulok, szeretek és hagyom, hogy szeressenek. Tedd ezt te is és élvezd a nyarat! ;)