Üdv, üdv!
Megérkeztem. Nem menetrend szerint, de itt vagyok ismét. Úgy tűnik, körülbelül 1-1,5 havonta jön össze annyi közlési inger, hogy végül le is üljek a laptop elé pötyögni. Nem vagyok egy termékeny szerző, na...
Valahol a nyaralásunk előtti napokban írtam legutóbb, ha jól emlékszem... Igen, akkor.
Július 14-e és 20-a között a gödöllői levegőt szívtuk magunkba. Árpád sógor vendégszeretetét élveztük, all inclusive. Mert megérdemeltük. Ő is minket. :)
Nem mondom, hogy nem volt bennem a majré, még nem vezettem Budapest környékén, főleg az M0-ról hallottam rossz véleményeket. Indulás előtti napokban nem igazán lehetett engem ellazult állapotban találni, sokszor néztem a Waze-t, a Google Maps-et, a lehetséges útvonalakat mérlegeltem. Konzultáltam sógorommal, Csabi barátommal (kisujjában van Magyarország úthálózata). Végül arra jutottam, hogy M6-M8-51-M0-M31. Beterveztem egy megállót is, így, a negyedik X után már fontos az ilyesmi. Sógorom még egy saját térképet is küldött, instrukciókkal, hol és mikor figyeljem a sávváltást, táblákat, felfestést. Beni ült mellettem, ő volt a mitfárer.
Vasárnap reggel becuccoltunk mindent, amiről úgy véltük, hogy kellhet, sőt, még a hangyákat (az ácshangyákat és a tölgyfahangyát) is vittük. Kémcsöveket körbetekertük vattával, majd egy cipős dobozt szintén kibéleltünk ezzel a fehér műfelhővel, s ráfektettük a kémcsöveket. Előtte friss víz, takarítás, ahogy illik ilyenkor. Vittünk lisztkukacot is, fagyasztva, hogy legyen mit enniük a nyaralás alatt. Méz volt Gödöllőn is, ez a másik eledelük. Persze néhány társasjátékot is bepasszíroztunk Azúrka kicsi csomagtartójába.
Útba kellett ejteni Dunaföldvárt, vevő érkezett a régóta árult pincére, meg kellett mutatni neki mindent. Aztán vissza a pályára, át a hídon és irány Budapest felé. Mivel korán indultunk, nem sok forgalom volt, jó ütemben és nyugodtan haladtunk. Egy benzinkútnál megálltunk, egy kis hideg innivaló, gyors pisi, aztán tovább. Persze, ahogy közelítettük a fővárost és beértünk az agglomerációba, megnőtt az úton járók száma is, de gond nélkül csatlakoztunk az M0-ra.
Itt már nem mondhatnám, hogy olyan laza volt, mint az 51-esen. Sasingoltam rendesen az összes létező és nem létező tükrömet, figyeltem a táblákat, felfestéseket és felhangosítottam a GPS-t is. Meg Benit kérdeztem, mit írt Árpi bácsi. :) Egy-két versenyző típusú sofőrt leszámítva nem volt gond. Róluk készült felvétel a menetkamerával, néha megnézem és továbbra sem értem, mire gondolt a költő a fejecskéjükben, mikor úgy döntöttek, ahogy...
Gödöllő, legalább is, amit mi láttunk belőle, kedves hely. Nem mondanám, hogy szép, maximum a kastélypark, inkább csak kedves. Az én ízlésemnek túl sok a beton a városban. Hiába, vidékről gyüttünk!
Nem megyek bele részletekbe. Sétáltunk a kastélyparkban (Kriszta és Sebi a kastélyban is), kiszabadultunk a Lockarium Casino nevet viselő szabadulószobájából, fürödtünk Veresegyházán a termálfürdőben, macikat etettünk a Medveotthonban. Egyik nap Árpi bevitte a srácokat a Tropicariumba és a reptérre, majd ebédelni egy kínai étterembe. Grilleztünk, étteremben voltunk, fagyiztunk, játszottunk, napoztunk, srácok kutyáztak, pihentünk. Életem eddigi legjobb nyaralása volt. Kikapcsolt, pihentetett, élveztem. Majd megkeresem a képeket, meg letöltöm Kriszta telefonjáról is és beszúrom ide, ami vállalható. :)
Persze, minden jó véget ér egyszer, 20-án haza kellett jönnünk. Az útvonal ugyanaz volt, csak visszafelé. Most is megálltunk egy benzinkúton, aztán egy szusszal hazáig. Épp leállítottam a motort, mikor hívott minket anyósom, hogy hazaértünk-e már, rendben vagyunk-e.
Másnap délelőtt már Tolnán voltunk Zoli barátoméknál. Grill parti, voltunk páran. :) Oda is vittünk játékokat, sőt, tanultunk is egyet: Bas kockajáték. Keress rá és játsszátok! Faék egyszerű szabálya van de nagyokat lehet nevetni közben. Igazi partijáték.
Hétfőn egy kis társasjáték nálunk, Beni osztályfőnökét avattuk be A Mars terraformálása játék rejtelmeibe. Jól vette az akadályt, pedig nem egyszerű játék.
Kedden gyógyfürdő, szerdán reggel Dunaföldvár, el kellett vinnem oda egy papírt, délután Erzsébet-tábor, majd onnan repülőrajttal Dunaújváros, ügyvéd. Kriszta örökölt egy lakásrészt, azt adta el. Gyűlik a pénz a fürdőszobánk felújítására. :)
Hazafelé rossz helyen mentem fel az autópályára, úgyhogy muszáj volt vennem egy matricát, de hogy ha már így alakult, egy megyeivel kínáltam meg a pénztárcánkat. Év végéig szabadon autózhatok Fejérben. Szükség is lesz rá, rendszeresen járunk a Decathlon környékére.
Csütörtökön ismét egy kis gyógyfürdő és masszázs, majd pénteken ismét Tolna, de ezúttal egy kedves ismerőshöz, Emeséhez és 6 hetes picikéjéhez, Villőhöz. Dajkáltam, annyira jó volt. Rajongok a babócokért!
Szombaton megint Dunaföldvár, sikerült eladni a pincét is. Már majdnem megvan az új fürdő ára! Vasárnap viszont nem akartam a családon kívül élő embert látni, pihentem.
Aztán hétfőn délután ismét játszottunk. Ezúttal másik Zoli barátomat is bevontuk a Mars terraformálásába, Beával, Beni osztályfőnökével egyetemben. Mindenki nagyon elégedetten, jó hangulatban kelt fel az asztaltól, mindenkinek tetszett a játék. Ez a lényeg!
Szerdán (31-én) ismét kigurultunk Cseresznyésbe, az Erzsébet-táborba. Több gyerek már várt minket, jó érzés volt. :D
Ekkor már beteg voltam. Fájdalomcsillapítóval csináltam végig a programot. Nagyon durván begyulladt az egyik vénám a záróizom körül, ujjnyi vastagságúra duzzadt és feszítette a szöveteket, bőrt... Ezt követően nonstop szenvedés volt minden nap. Volt, hogy járni is alig tudtam, annyira fájt az alfelem.
Aztán a nincs mit vesztenem elv mentén fogtam egy textilpelenkát, belepakoltam pár jégkockát, bevettem egy fájdalomcsillapítót, bekentem a kényes területet Lidokainnal, majd oldalt feküdtem és betekert jégkockákkal szépen visszanyomkodtam a gyulladt eret a helyére. Hogy milyen volt? Mintha egy elefántbika hágott volna meg, szárazon, szögesdróttal körbetekert fallosszal.
Viszont most már jobb. Igaz, ki is fakadt közben a dolog és ürült belőle ez-az, de már jobb. Kúpozok, krémezek, óvatosan végzem a dolgomat, figyelek magamra. Annyira még, sajnos, nem jó, hogy bevállaljam a holnapi Erzsébet-tábort, de Kriszta se tudna jönni, sokan vannak szabadságon, nem hagyhatja ott a kollégákat a munka közepén. Csabi barátomat nem dobnám be egyedül, talált magának elfoglaltságot, csütörtökön úgyis utazik. Gyula, a városi könyvtár jelenlegi igazgatója is többször volt már segítségemre, tőlük kaptunk több játékot is kölcsönbe a programok megtartásához, de holnap ő sem ér rá. Szóval, még ha egészséges lennék is, akkor sem menne könnyedén a dolog. Így, sajnos, most elmarad a szerdai társasjáték.
Mostanra ennyi, nem ülök a gép előtt tovább, majd folytatom egyik nap, meg kikeresem a képeket is. Ezúttal tényleg csak pici türelmet kérek! ;)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!