Új lapok

Itt vagyok, megjöttem, újra, ismét és ki tudja hányadszorra, de visszatértem.

Mozgalmas, ugyanakkor unalmas nyár volt a mostani. Mozgalmas, mert RENGETEG dolgot kellett rendbe raknom idebent: pakoltam, kihajigáltam, visszaraktam, megmentettem, átrendeztem. Ugyanakkor meg a felét sem sikerült megtennünk, amit elterveztünk: se Balaton, se Szelidi, se Gödöllő... 

Bár Beni kétszer is eljutott a Balatonra iskolai táborok keretein belül. Egyszer, mint hatodikos, Sóstóra, egyszer mint tanulmányi eredményeiben kiemelkedő, Balatongyörökre. Mindkettőt élvezte, már amennyire én tudom.

Eközben itthon strandoltunk, fagyiztunk, játszottunk Sebivel. Meg unatkoztunk. :)

Aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy tankönyvekért állok sorba, s nemsokára évnyitó. Úgy elrepült a nyár, még észbe se kaptam, hogy elkezdődött, már el is búcsúztatta az iskola igazgatónője.

Természetesen rendszeresen jártam gyógyfürdőbe, masszázsra és pszichológushoz is. Nem részletezném egyiket sem, szerintem mindegyik kellett ahhoz, hogy meg tudtam őrizni az életkedvem, az élni akarásom. Kellett a testemnek, kellett a lelkemnek. Nem, nem mondom, hogy nem borultam meg, hogy nem voltak olyan időszakok, mikor a hátam közepére kívántam mindenkit és bárkit, bármit. Voltak. Sőt, olyan szinten fejre álltam egy rövid időre, hogy félredobtam mindent és napokon át csak szotyiztam, jégkrémet ettem, filmeket néztem, aludtam és nem foglalkoztam semmivel, senkivel. Fel is ugrott pár kiló, de nem is vár(hat)tam mást, törvényszerű volt. Tudom, hogyan szabaduljak meg tőle, megoldom.

Van azért egyetlen dolog, ami ezen a nyáron egyáltalán nem a megszokott mederben maradt. Krisztám találta az interneten egy eladó sorházi lakást, tőlünk körülbelül 10 perc sétára. Van benne minden, amire vágyunk: összesen 80 m2 lakóterület a földszinten és az emeleten, garázs és tárolók az alagsorban, kis kert a ház előtt és mögött. Igaz, ez legfőképp homokot jelent, de megoldható probléma. Elfogadható áron, megfelelő műszaki állapotban.

Osztottunk-szoroztunk, s az jött ki, hogy ha Krisztám öccse kifizeti az örökség páromra eső részét (vagy ad kölcsön), illetve eladjuk a lakást és veszünk fel egy kisebb banki hitelt, meg tudjuk venni. Beszéltünk sógorommal, ő is eljött megnézni az ingatlant, nem emelt semmi ellen komoly kifogást, így ráállt a dologra. A bankkal is beszéltünk, nincs akadálya annak az összegnek, amire szükségünk van.  

Ez volt augusztus 13-án. Még 15-én délután visszamentünk és megegyeztünk a foglaló összegében. Aztán 17-én át is adtuk a pénzt, megfelelő iratok kitöltése után. Másnap már fent volt a hirdetésünk a nagyobb ingatlanportálokon.

Most már csak az a kérdés, mikor sikerül eladni a panelunkat. Ragasztottunk ki a város több pontján is "plakátot", valamint Facebookon is feltöltöttük több helyre, emellett, persze, mindenkinek, aki csak él és mozog, ajánljuk és kérjük, hogy ha hall bárkiről, aki lakást keres... stb. Krisztám még egy könyvet is vett a lakáshirdetésekről. 

Érdeklődők vannak, de mi a vevőt várjuk leginkább. (Egy külön bejegyzést megérnének az érdeklődők is, még meggondolom...)

Így telt a nyár és így indult az ősz. Még nem vagyok teljesen rendben, de javulok. Minden nap egy picivel jobb. ;)