Ember küzdj és bízva bízzál

Nocsak, pont egy hónapja írtam utoljára. Nem volt szándékos.

Hol is kezdjem?

Szeptember 21-én eladtuk a lakást. Valamivel kevesebbért, mint terveztük, de eddig mindenki úgy reagált, hogy jó árat kaptunk érte. Valójában tényleg, de egy picivel több azért jobban esett volna. Naná, majd nem, mi? De teljesen elégedettek vagyunk. 

Aznap írtuk alá az adásvételi szerződést az új tulajdonosokkal. Nálunk körülbelül 10 évvel fiatalabb pár egy óvodás korú kislánnyal és egy 1 éves kisfiúval. Jelenleg Szekszárdon élnek, de szeretnék felújítani az otthonukat, s addig egy ideiglenes otthont kerestek a fiatalasszony szülővárosában. Majd ha végeztek, visszaköltöznek Szekszárdra, s a lakásunkat kiadják. Legalább is, én így értettem mindazt, amit elmondtak.

Rákövetkező hétfőn, 24-én Szekszárdra mentünk az eladóinkkal, az ügyvédünkhöz. Sürgetett az idő, nem szerettük volna megvárni a pénteket, mikor az ügyvéd úr a városunkban dolgozik, mert folyamatosan változik a pénzügyi helyzet, emelkedik a BUBOR, ami viszi magával a kamatot is, így a törlesztőrészlet is csak több lenne. De ha sikerülne befogadniuk még szeptemberben, akkor, bár októberben bírálják el, de még a szeptemberi kamattal számolnak. 

Másnap, kedden, már a helyi földhivatalban, az ügyvéddel "karöltve" adtuk be érkeztetésre a szerződésünket, így széljegyre kerültünk, s ez létfontosságú a bank ügymenet szempontjából. Ha még nem volt hiteled, majd megtudod te is, ha meg volt már, jó eséllyel kapiskálod, miről körmölök. 

Ezután mentünk a bankba, beadni a szerződést. Igaz, azóta kértek még egy-két iratot (amit, megvallom őszintén, nem értek, mert az ügyvéd úr mindegyiket belefoglalta az adásvételi szerződésünkbe, ám a banknak mindegyik külön is kellett, a fene se tudja miért), de elvileg sínen van minden.

Délután pedig a biztosítóhoz szaladtunk el, mert a bank kikötötte, hogy a Krisztám nevén lévő életbiztosítás hitelösszegig terjedő részének kedvezményezettje a bank legyen.

Aznap még voltam a reumatológián is, kiírattam az új beutalót fizikoterápiára, masszázsra, gyógytornára. Egész szeptemberben nem jutottam le még csak a gyógyfürdőbe sem. Vagyis, de, a végén. De a hónap 3/4-e ment a levesbe: először én voltam beteg, aztán Sebestyén, azt követően, hogy ne unjam magam, megint én.

Hétvégére (29-e) jutott egy kis kirándulás a Decathlonba(n), kellett a srácoknak némi téli öltözék, illetve elvittük anyósomat is, neki is szüksége volt pár melegebb holmira.

Még a hónap vége előtt írtam egy körlevelet a társasházi lakók számára, melyben tudattam (azokkal, akik nem tudták volna még), hogy nemsokára elköltözünk, új közös képviselőre lesz szükség. Talán egy hét telt el, vagy picit több, s jelentkezett az egyik lakóval közeli rokonságban álló hölgy, hogy szívesen elvállalja a feladatot, rendelkezik képesítéssel. Elbeszélgettünk telefonon, majd megegyeztünk abban, hogy néhány létfontosságú iratot átküldök neki emailben, aztán beszélünk még erről. Terveim szerint november közepén tartanék egy közgyűlést, ott tisztáznánk minden elmaradt és szükséges kérdést, aztán elkezdődik az átadás-átvétel, végül január 1-től már az újonnan választott közös képviselő vinné a stafétát.

Apró örömhír: kicsiny városunk társasjáték klubja megélte az első születésnapját. Természetesen játszottunk ünneplés gyanánt, annyival volt más ez az este, mint a többi, hogy több volt a házi készítésű sütemény. Persze, én is betettem, amit tudtam, némi almás pite képében. Ám nem ment olyan könnyedén a dolog, az első tepsi elég hamar elfogyott, úgyhogy muszáj volt még egyet sütnöm. :D Erről sikerült fotót is készíteni (leszámítva azt a részét, amire a kóstolóbrigád lecsapott).

 

De erős a gyanúm, hogy vajmi kevéssé érdekel téged a süteményem. Arról olvasnál inkább, mi van velem és a családdal.

Nem fogok hazudni. Feszültséggel telt időszakon vagyunk túl, s még nincs teljesen vége. Izgulok (izgulunk) a banki és a munkáltatói hitel miatt, a közös képviselői posztom problémamentes átadása miatt, az új lakásunk apróbb felújítása miatt, a költözés miatt és ami a személyes kanosszám: a gázkazán és villanybojler miatt. Egyikkel sem volt még dolgom soha, meg kell tanulnom kezelni mindegyiket. Nekem, aki 36 éve távfűtéses panelban él.

De túl leszünk ezen is, tényleg az idő fog mindent megoldani. Egyszerűen idő kell adnom magamnak, (magunknak) mindarra, amit meg kell tanuljak (tanuljunk), amit meg kell oldjak (oldjunk), amit meg kell tegyek (tennünk). Nincs annyi, mint amennyi, érzésem szerint, kellene, de meg kell oldani, hát megoldom (megoldjuk). 

Bízom, hiszem, hogy alkalmas vagyok rá.