Miután már kaptam egy finom jelzést, hogy jó ideje nem írtam, ráébredtem, hogy valóban régen jártam erre. Nem azért, mert ne lenne mit leírnom, vagy mert unnám. Nem vagyok jól. Eléggé nagyon nem.
De nem akarok össze-vissza ugrálni az időben, ezért szép sorban.
Szeptember utolsó hetében összeszedtem egy csinos légcsőhurutot. Új háziorvosunk sikerrel vette az akadályt, felírta az antibiotikumot, lelkemre kötötte a probiotikumot és picit elbeszélgettünk a gyerekekről. Lórúgás adagot kaptam, testtömeg szerint, de tapasztalatból csak a felét szedtem be. Nem az időt, az adagot feleztem. Így is meggyógyultam egy héten belül, s csak megroggyant a bélflórám, nem került teljesen padlóra. Persze, ahogy tudtam, helyreraktam egy kis Enterollal.
Szeptember utolsó hetében, egy nappal később, minthogy orvoshoz mentem volna, ergo, 27-én történt egy nagyon fontos dolog az életünkben: kifizettük a lakáshitelünk utolsó részét is. Kriszta munkáltatói hitelét is letudtuk végre, a földhivatali törlés folyamatban van, amint kézhez kapjuk a papírt, teljesen hivatalos lesz a dolog. Hitelmentesek leszünk, végre, 9 év után!
Azon a héten gyógyulgattam ezerrel, szedtem a tablettáimat, pihentem, teáztam és örültem, hogy léptünk egy nagyot előre. Egyik nap beszélgettünk is vacsora közben a srácokkal, hogy ez milyen nagy dolog nekünk. Nem csak azért, mert ma divatos eladósodni, hanem mert így könnyebben tudjuk majd beosztani a havi keretet, picit több jut majd erre-arra.
Mondtam a srácoknak, hogy lenne mit felújítani a lakásban is, nem kell messzire menni, a konyhaszekrény az egyik legjobb példa. Vagy a fürdőszoba. Koránt sem biztos, hogy ezekre akarjuk költeni a felszabaduló összeget, de ezekkel is foglalkozni kell majd valamikor. Nem nagy dolgokra gondolunk, csak kisebb renoválásra. Krisztával együtt úgy gondoljuk, hogy bár szép és hasznos tud lenni egy "fullos" konyha vagy fürdő, de kevésbé felszerelt vagy kevéssé szép lakásban is felnőhet egy gyermek hiányérzet nélkül. Mert fontosabb a szeretet, a törődés és a közös élmények, mint a kézzelfogható, materiális javak. Értem ez alatt azt, hogy inkább egy pár napos nyaralás, inkább egy közös mozi, inkább egy vidám kirándulás, semmint egy új mosdó, vagy egy modern sütő.
Benike egyik osztálytársának anyukája felrakott a Facebookra egy Gazdálkodj okosan! társast, amire lecsaptam. Ez már modernebb verzió, OTP, bankkártya, autóvásárlás meg fityfene, de jót játszottunk vele így is. Kriszta mosolyogva mondta el, mire jött rá játék közben: mi már megnyertük a Gazdálkodj okosant! Nincs hitelünk, megvan minden berendezési tárgyunk, amire szükségünk van és áll egy autó is a ház előtt. :D
Apropó társasjáték!
A városunkban indult egy társasjáték klub, az első összejövetelt 8-án tartották, ahová mi is elmentünk. A Timeline (Idővonal) és a Carcassonne került az asztalokra. Előbbit először Sebestyénnel párban játszottam, ám miután többször is bebizonyosodott, hogy a fiam jobb ebben, holott a játék vegytiszta történelem, hagytam, hogy egyedül folytassa. Ha azt mondom, hogy egy olyan partiban, ahol három két fős csapat játszott (egy házaspár, két hölgy, valamint Kriszta és Benjámin) Sebestyén mellett, s az én végtelenül okos fiam így is a második lett, elhiszed? Mert elsőre nekem is nehezen ment...
Én eközben átnyergeltem a Carcassonne-ra. Életemben másodszor játszottam, az elsőt még technikusként, körülbelül 20 éve. Az ellenfeleim között tapasztalt játékosok is voltak, de valahogy sikerült megcsípni az első helyet. :) Erős a gyanúm, hogy hagytak nyerni. De az is lehet, hogy nem... :P
A következő klubest november 10-én lesz, ha egy mód van rá, ott leszek.
Ennek nyomán is, de ráébredtünk, hogy a társasozás nagyon jó móka. Elkezdtem bújni az internetet, végül kikötöttünk pár, számunkra szimpatikus játék mellett. Az egyik Benjáminnak tetszett meg, de nagyon. Forbidden Desert, magyarul, Tiltott sivatag a neve. Kooperatív játék, tehát nem egymás ellen, hanem egymást segítve kell játszani, az ellenfél maga a játék. A másik Krisztámat fogta meg, szintén együttműködésre építő, de komolyabb, Robinson Crusoe: Adventures on the Cursed Island. Ha jól fordítom, Robinson Crusoe: Kalandok az elátkozott szigeten. Mindkettő november végén jelenik meg magyarul. Az előrendelést leadtam, hagyjuk telni a napokat. Sebestyénnek a Zombie Dice (Zombi kocka) tetszett meg, de úgy döntöttünk, nem adunk négyezer forintot 13 dobókockáért. Kriszta kinyomtatta a mintákat, majd ráragasztotta azokat 13 dobókockára. Ma is játszottunk vele jó néhány kört. Nekem a Cash 'n Guns fogta meg a fantáziámat, ez egy versengő játék, amiben gengsztereket alakítunk, akik a zsákmányon marakodnak. Ezt már megvettük, több kört játszottunk vele, nem egyszer vicces helyzetben találtuk magunkat.
Ezenfelül szemezünk még a Bang! Dice-szal is, ami szintén egy kockajáték, vadnyugati témában, de ez már nem fért bele a költségvetésbe. A fentieket is a nagyszülők fizették, a fele sem fért volna bele a saját keretünkbe. Talán megoldható lesz ez is a Zombie Dice-nál alkalmazott módszerrel, bár ez más játékelemeket is használ, mint a kockákat. De tudnék még sorolni több olyan társasjátékot, amivel szívesen játszanék. Erre is jó a klub. Az egyik tag már jelezte, őt nagyon érdekli a Cash 'n Guns, engem meg a Colt Express, ami neki van meg.
Múltkor említettem a srácok IQ vizsgálatát. Annyi előrelépés van a dologban, hogy kitöltöttem mindkét gyerek kérelmező lapját, majd visszajuttattam azokat az osztályfőnököknek. Ettől kezdve náluk a helyzet kulcsa, illetve, a pszichológusnál, aki vizsgálni fogja őket.
Egyébként továbbra is rendszeresen járok én is pszichológushoz. Legutóbb 5-én voltam, legközelebb pedig most csütörtökön megyek. Szeretem ezeket a napokat, szívesen megyek.
Október 11-én ismét meglátogattam a háziorvosomat, ezúttal a havi vasamért. Ekkor tudtam meg, hogy amire várok, már valóság: elindult a gasztroenterológiai rendelés, be lehet jelentkezni. Egy füst alatt kértem beutalót a reumatológiára is, s pár nap múlva már a kezemben voltak az időpontok is. Ha ezek a vizsgálatok meglesznek, más csak egy nyaki röntgen és összeállíthatjuk a papírjaimat a bizottság számára.
Sokat rágtuk magukat Krisztámmal, nem látunk más kiutat. Így talán lesz olyan munkalehetőség, mit el tudok végezni és lesz olyan munkáltató, aki a kedvezmények miatt alkalmazni fog.
S itt térnék ki, hogy miért telt el egy hónap a legutóbbi jelentkezésem óta. Nyílt leszek, mert megtehetem. Itt nincs kinek játszanom az erős férfit... Egyre többet, egyre jobban és egyre hosszabb ideig fáj a hasam bal oldala, ahol beteg a vastagbelem. Vérzek, sokszor fekete, ami kijön belőlem. Emiatt már kora reggeltől fáradt vagyok. A derekam, gerincem hasogat, ég, sokszor zsibbad, s ez lesugárzik a lábam felé. A térdízületeim és a jobb bokám szúr, a bal könyököm és mindkét kezem ujjainak ízületei nyomásérzékenyek, nem szeretik az erős hajlítást. A nyakam nem fordul rendesen, akad, az izmok görcsösek.
Mindez rányomja a bélyegét az egész napomra, fáradt, kedvetlen és időnként türelmetlen vagyok, állandóan csak pihennék. Amit nem teszek, mert nem tudnék tükörbe nézni. Ha lassabban és kedvetlenebbül is, meg kevéssé alaposan, de ellátom a háztartást. Ez a minimum, amit megtehetek a családért, Krisztámért.
A hideg, szeles, esős időtől viszont rosszabb minden.
Apropó, hideg idő: le kell cserélni az autón a gumikat és nemsokára lejár a műszakija is!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!