Ott tartottam, hogy bemegyünk Sebestyén tanítónénijeihez, beszélni velük, hogy mit javasolnak, miben tudnak segíteni, illetve, leginkább arról, hogy ők minként látják a gyerekünk helyzetét. Nem mondom, hogy nem voltam ideges. S nem szoktam ilyet csinálni, de úgy éreztem, ez, egyelőre nem tartozik másra, így egyik barátomnak is azt mondtam, nem tudom, miért hívtak be. Most viszont, hogy sikerült a különleges fogadóórát megejteni, leírhatom, leírom, mire jutottunk.
Azért volt különleges, mert egyébként, hivatalosan, nem volt fogadóóra, csak miattunk maradtak bent a pedagógusok. Külön nekünk, ezért különleges... Na jó, először jó ötletnek tűnt, most már nem az, belátom, de marad, jobb híján, bocs!
Szóval, felmentünk Krisztámmal, a srácok addig ketten voltak itthon. Telefon kézügyben, ha bármi volna...
Felmentünk, leültünk és meghallgattuk, hogy a tanítók hogyan látják Sebestyén helyzetét, állapotát. Hosszasan ecsetelték, hogy mit tapasztalnak, hogy miben látnak megerősítést a korábbi beszélgetéseink alapján és mi jutott azóta eszükbe.
Tömören arról van szó, ha figyeltél egy részét tudod is, hogy Sebestyén rágja a körmét és olyan helyzetekben, amikor a szerettei között van, olyan helyen, ahol biztonságban érzi magát, szopja az ujját. Ez, általában, azt jelenti, hogy itthon. Se az utcán, se az iskolában, se máshol, csak itthon. Mármint az ujjszopást. A körömrágás előfordul máskor és máshol is, de jellemzően itthon találkozunk a jelenségekkel.
Emiatt már voltunk pszichológusnál is, akivel eléggé befürödtünk. Nem elég, hogy "elfelejtette" közölni, hogy szeptembertől nem dolgozik a városban, miközben olyan vizsgálatokat hajtott végre a gyerekeken, amiket jó ideig nem lehet megismételni, de mikor "lelépett", elvitte az összes vizsgálati anyagot, így, az utóda támpontok nélkül maradt egy olyan helyzetben, amikor szüksége lett volna minden korábban rögzített információra. Ráadásul, hogy a történet még vaskosabb legyen, lejelentett engem a családsegítőnél, mint gyerekbántalmazót. Nem részletezem, milyen lelki válságon mentünk keresztül ezt követően. Nem csak én, Kriszta is. A srácok se értették. Szerencsére, rövid úton sikerült rendezni, lezárni a vizsgálatot. Persze, bevonták a két gyerek osztályfőnökét és a háziorvosukat is, akik, tudtommal, szintén értetlenül álltak a helyzet előtt és abszolút támogatólag léptek fel mellettem. Nem emlékszem pontosan a szövegkörnyezetre és az elhangzottakra, de lezáráskor a két családsegítős szakember mintha a "szakmai hibák" kifejezést használta volna a korábbi pszichológus ténykedésével kapcsolatban.
De ha már így alakult, járok a családsegítős pszichológushoz, de nem azért, mert köteleztek rá, hanem mert nekem van igényem erre. Aminek a szakember, ha ismét jól értettem, kifejezetten örül, mert végre egy olyan emberrel foglalkozhat, aki nem kényszerből, hanem igényességből van ott. Lépjünk ezen túl, mert nem ez a lényeges. Zárójelben jegyzem meg, hogy azért nem írtam erről eddig, mert meg akartam várni a vizsgálat végét, s nem azért, mert lenne bármilyen rejtegetnivalóm. Egy dolog tény: a fentiek hatására még szorosabbá vált a kapcsolatom a srácaimmal. Ezért, talán, még köszönettel is tartozom.
De vissza Sebestyénre, mielőtt valaki rám nyomná a narcisztikus jelzőt. (Egyébként, aki blogot ír a netre, mi más lehetne? Mármint, azon felül, hogy exhibicionista...)
Szóval, a tanítónénik elmondták, hogy Sebestyén sokszor nem vesz részt a közös munkában, például, nem énekli a korábban tanult dalokat. Látszik rajta, hogy időnként unatkozik, máskor elhúzódik kissé, vagy épp ellenkezőleg, agresszívan viselkedik szünetben. Utóbbi igen ritka, egy komolyabb esetről számoltak be, még tavalyról (idén még alig volt pár hét suli). Mi hozzátettük, hogy előfordult, reggelente sírt, mert nem akart iskolába jönni, de hiába kérdeztük, van-e valakivel konkrét gondja (csúfolódás, hasonlók), mindannyiszor rázta a fejét és azt ismételgette, hogy unja az iskolát és otthon jobb, mert ott mást is tanulhat.
Klári néni, akit mi, elsősorban, a magyar irodalom és nyelvtan tanítójaként tartunk számon családi körben, hosszasan ecsetelte, hogy fejlesztőpedagógusként úgy látja, Sebestyén kiemelkedően magas intelligenciával rendelkezik, emiatt nem tud azonosulni a számára túl egyszerű, így unalmas feladatokkal, s emiatt zárkózik el a számára kihívást nem jelentő elfoglaltságokban való részvételtől. Elmondta, hogy nem fogja emiatt piszkálni a gyereket, elfogadja úgy, ahogy van. Majd megosztott velünk két rövid történetet Sebestyén gondolkodásmódjáról. A közös pont a betűbehelyettesítés.
Az első esetben azt a feladatot kapták a gyerekek, hogy egészítsék ki az alábbi szócsonkot: _lm_. Ahogy Klári néni fogalmazott, a 20 gyerekből 19 azt mondta: alma. Sebestyén, felszólítás után, az álma szót mondta. Klári néni helyeselt, majd megkérte, mondjon egy mondatot ezzel a szóval, hogy értse, mire gondolt Sebestyén. A fiúnk erre lazán közölte, hogy "A medve téli álma 5 hónapig tart.". A tanítónő véleménye szerint ez nem egy 8 évesre valló ismeretanyag, ahogy az sem, hogy ilyen könnyedén és az átlagtól eltérő módon teljesítette a feladatot.
A második esetben az aktuális dolgozatot mutatta meg, ahol ugyanez volt a egyik feladat, csak a vi_ág szócsonkot kapták a gyerekek. A 20-ból 19 virágot írt, míg Sebestyén világot. Szintén nem tipikus megoldás, ami arra mutat, hogy a gyerek agya másként jár (én fogalmazok így, nem a pedagógus).
Ezen felül mindketten megemlítették, hogy más esetekben is tapasztalják a gyermekünk átlagtól eltérő feladatmegoldásait, meglátásait, szóbeli és írásban megjelenő megnyilvánulásait. Ezek alapján arra kértek minket, hogy egyezzünk bele egy intelligenciatesztbe, mellyel képet kaphatnánk arról, hol tart a gyerek az átlaghoz képest, így a részletes elemzéssel segítséget lehetne kérni. Tehetséggondozás a kulcsszó, mert nem arról van szó, hogy utol kell érnie a többieket, mint ahogy ez az esetek 99%-ban történik, hanem rá kell jönni, mivel lehet sikerélményben részesíteni a srácunkat, ösztönözve őt, gondozva az istentől kapott talentumát.
Beleegyeztünk, most várjuk a papírokat, hogy kitöltsük és visszajuttassuk az iskolába.
Persze, felmerült a kérdés, hogy hogyan is néz ki egy ilyen vizsgálat, de csak nagyobb vonalakban kaptunk képet erről, a lényeget tekintve ez hosszabb és sok szempontból összeállított kérdéssor, mely kitér a lehető legtöbb területre, de konkrét anyagot nem ismernek, utoljára 10 évvel ezelőtt küldtek hasonló vizsgálatra egy kislányt. Ő idén érettségizik.
Azóta próbáltam összeszedni, amit csak lehet, erről a vizsgálatról, segítséget kérve más pedagógustól és jó ismerőstől. Eddig, úgy vélem, nincs okom aggódni, de magamat megerőszakolni nem tudom. Féltem a kis tücsköt. Megegyeztünk a tanítónénikkel, hogy Sebestyénnek egy szót sem szólunk erről a dologról, így mikor hazaértünk, csak annyit mondtunk neki, mert láttuk, hogy aggódik kissé, vajon miért kellett bemennünk a tanítóihoz, hogy semmi gond, nagyon okos és próbáljuk kideríteni, mivel tehetjük könnyebbé azt az időszakot, amit a suliban kell töltenie. Láthatóan megkönnyebbült, másnap már jelentkezett versmondásra is, amire ötöst kapott. Nem jellemző rá, de úgy tűnik, már az sokat számított neki, hogy mindenki rá figyelt, vele foglalkozott és kizárólag dicsértük, támogattuk, amiben csak tudtuk.
Egy-két nappal később felötlött bennem, hogy ha már lúd, legyen kövér. Benjámin idén hatodikos, szeretném, ha hatosztályos gimnáziumba menne, de erőszakoskodni nem fogok. Viszont, ha a vizsgálat neki is segíthetne kideríteni, miben erősebb, talán irányt mutathatna, hogy merre tovább. Mert, ha reál tárgyakban szorult belé több, talán jobb lenne egy műszaki beállítottságú iskola. Mondom, talán... A végső döntést úgy is neki kell meghoznia.
De a lényegre visszatérve: megkerestem Benjámin osztályfőnökét, hogy ha lehet, kérvényezze ezt a vizsgálatot ő is, hátha közel egy időben történne, s végül mindkét csemeténkről kaphatnánk egy kis mankót. Ő belelegyezett, azt mondta, utánanéz.
Afelől kétség sincs, hogy okosak, ne értsd félre! A kérdés az, miben tudunk nekik segíteni, hogy ezt jól használhassák fel, s addig is örömet leljenek az iskolai elfoglaltságaikban. Jó, tudom, lehetetlen küldetés, de meg kell próbálnunk. Értük mindent.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!