Múlt hét pénteken, azaz 25-én szóltak a K&H-ból, hogy elkészült a jelzálogbejegyzés törlési engedélyünk kérelme, mehetünk érte. Mivel én éppen nappalos voltam, Kriszta pedig sietett haza, így aznap már egyikünk sem tette tiszteletét a banknál.
Hétfőn reggel elkísértem páromat a munkahelyére, onnan átmentem a bankba, majd onnan a helyi földhivatalba. Aki ismeri a várost, tudja, hogy a lakásunk és a földhivatal a város két ellentétes végén találhatók, így aznapra már bőséggel kimerítettem a sétakeretemet. Ennek ellenére persze még visszamentem a feleségemhez a polgármesteri hivatalba, jelenteni az elvégzett feladatokat. De nem ugorjak annyira előre.
Kezdjük ugye az elején: hétfő reggel leadtuk a srácokat a gyermekmegőrző intézményekbe, mad kéz a kézben lesétáltunk a munkahelyére. Elég romantikus lehetett volna, ha nem lett volna olyan hideg és a séta igazából nem loholás lett volna. Végül is együtt voltunk, ez a lényeg, nem?! Pontban 7:25, amikor beléptünk a polgármesteri hivatal bejártai ajtaján. Kriszta felment az irodájába, én meg leraktam magam a büfé mellett széksoron, vártam, hogy teljen az idő, ugyanis 8 órára volt időpontom az okmányirodába, új személyit kellett készíttetnem.
Háromnegyed nyolckor összeszedelődzködtem, majd megcéloztam a pár száz méterrel arrébb álló okmányiroda ajtaját. Persze ott is kellett még várni, hiszen 8 előtt senkit sem fogadnak, de mivel sorszám szerint történik a behívás, az első voltam. Gyors adategyeztetés, majd fénykép, mely ránézésre borzalmas, alapos vizsgálat után iszonyú, de ez van, az állam ilyenek lát és kész.
Ezután átbattyogtam a bankba, ott is sorszám. Hirtelen elfogott a félsz, hogy vajon még ember vagyok-e, vagy csak egy cetli, némi festékkel, mely egy általánosan elfogadott matematikai szimbólumsorozat alapján kódolja le az elkövetkezendő néhány eseménytelen percet... Várnom kellett, na! Amint megkaptam a papírt, kilőttem a földhivatal felé, ahol még beszélgethettem is pár mondatot az ügyintézővel, miközben leraktam az asztalra 6600 jó magyar forintot, mely a bank elővételi jogának törlését volt hivatott fedezni. A jelzálogé ingyenes, de ez nem...
Innen visszasétáltam Krisztihez. Mivel még mindig hideg volt, a bokám pedig kellően elfáradt, úgy döntöttem, busszal megyek fel, ami -- nem kis szerencsémre -- pont a polgármesteri hivatal elől indul és a házunk előtt áll meg, napjában többször is.
Másnap még egyszer le kellett fáradnunk a K&H-ba, de ekkor már párban, hogy megszüntethessük a lakossági folyószámlánkat. A még bent lévő pár tízezer forintot kézhez kaptuk, aláírtuk, amit kell, s reményeink szerint ezzel életünk e szakaszát sikeresen lezártuk.
Hétfőn reggel elkísértem páromat a munkahelyére, onnan átmentem a bankba, majd onnan a helyi földhivatalba. Aki ismeri a várost, tudja, hogy a lakásunk és a földhivatal a város két ellentétes végén találhatók, így aznapra már bőséggel kimerítettem a sétakeretemet. Ennek ellenére persze még visszamentem a feleségemhez a polgármesteri hivatalba, jelenteni az elvégzett feladatokat. De nem ugorjak annyira előre.
Kezdjük ugye az elején: hétfő reggel leadtuk a srácokat a gyermekmegőrző intézményekbe, mad kéz a kézben lesétáltunk a munkahelyére. Elég romantikus lehetett volna, ha nem lett volna olyan hideg és a séta igazából nem loholás lett volna. Végül is együtt voltunk, ez a lényeg, nem?! Pontban 7:25, amikor beléptünk a polgármesteri hivatal bejártai ajtaján. Kriszta felment az irodájába, én meg leraktam magam a büfé mellett széksoron, vártam, hogy teljen az idő, ugyanis 8 órára volt időpontom az okmányirodába, új személyit kellett készíttetnem.
Háromnegyed nyolckor összeszedelődzködtem, majd megcéloztam a pár száz méterrel arrébb álló okmányiroda ajtaját. Persze ott is kellett még várni, hiszen 8 előtt senkit sem fogadnak, de mivel sorszám szerint történik a behívás, az első voltam. Gyors adategyeztetés, majd fénykép, mely ránézésre borzalmas, alapos vizsgálat után iszonyú, de ez van, az állam ilyenek lát és kész.
Ezután átbattyogtam a bankba, ott is sorszám. Hirtelen elfogott a félsz, hogy vajon még ember vagyok-e, vagy csak egy cetli, némi festékkel, mely egy általánosan elfogadott matematikai szimbólumsorozat alapján kódolja le az elkövetkezendő néhány eseménytelen percet... Várnom kellett, na! Amint megkaptam a papírt, kilőttem a földhivatal felé, ahol még beszélgethettem is pár mondatot az ügyintézővel, miközben leraktam az asztalra 6600 jó magyar forintot, mely a bank elővételi jogának törlését volt hivatott fedezni. A jelzálogé ingyenes, de ez nem...
Innen visszasétáltam Krisztihez. Mivel még mindig hideg volt, a bokám pedig kellően elfáradt, úgy döntöttem, busszal megyek fel, ami -- nem kis szerencsémre -- pont a polgármesteri hivatal elől indul és a házunk előtt áll meg, napjában többször is.
Másnap még egyszer le kellett fáradnunk a K&H-ba, de ekkor már párban, hogy megszüntethessük a lakossági folyószámlánkat. A még bent lévő pár tízezer forintot kézhez kaptuk, aláírtuk, amit kell, s reményeink szerint ezzel életünk e szakaszát sikeresen lezártuk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!