Egyedül nem megy... Ugye mindenki ismeri a dalt?
És milyen igaz: egyedül nem megy!
Tegnap ott fejeztem be, hogy megkaptuk a papírt az Allianztól. Sajnos a Földhivatalhoz már nem jutottunk el a Takarékpénztártól az Allianz-os papírért cserébe kapott nyomtatvánnyal. Így a remény egyre csak az utolsókat rúgta, egyre kevéssé volt esély arra, hogy szerda reggelig beér a végtörlesztésre szánt összeg a K&H-hoz. Már átutaltam a cirka 60 kilót is, a havi törlesztőnket, hogy szerdán leemelhesse a bank.
Közben megbeszéltük Krisztámmal, hogy több is veszett Mohácsnál, amit tudtunk, azt tegnap megtettük. Egy nagyon, nagyon, nagyon halvány kis esélyünk még volt, hátha sikerül valahogy valakit rávenni, hogy extra gyorsan bejegyezzék a Takarékszövetkezetet a tulajdoni lapunk széljegyére, majd ismét valamilyen csoda folytán találni valakit, aki a szabadságon lévő ügyintézőnk helyett elindítja az utalást a Takarékpénztárból a K&H felé.
Kriszta nem akarta elengedni ezt a kis reménysugarat. Feladni én sem adtam fel, csak elfogadtam, hogy minimális esélyünk van, így felkészültem a rosszabbik verzióra: mínusz 60ezer forint. Igaz, fogalmam sem volt, honnan teremtem elő a hónap hátralévő részére a megélhetésünkhöz szükséges pénzt. Kényszerpályán mozogtunk, nem veszthettünk semmit a pitbull módszerrel.
Krisztám reggel felhívott egy hölgyet a Földhivatalban, korábban már volt köztük hivatali kapcsolat a különféle önkormányzati-földhivatali ügyek kapcsán. Biztató hangvétele nyomán párom elrohant a Földhivatalba, mondta, hogy kit keres, s akkor derült ki, hogy a hölgy, akivel beszélt, nem más, mint a Földhivatal vezetője! Párom mentségére szóljon, a hölgy sem emlékezett a feleségemre, csak miután végigolvasta a papírunkat, s feltűnt kedvesem nem túl átlagos lánykori neve. Innen sínen volt a dolog, a hölgy kezébe vette az ügyünket, s elvileg mire ezeket a sorokat írom (10:11), már fent is van a széljegy. Mivel telefonszámot is cseréltek, elviekben gond már nem lehet.
Egy csoda kipipálva!
Krisztám innen rohant vissza a Takarékba. Reméltük, hogy talál valakit, aki a szabadságon lévő kolléganő helyett elindítja az utalást 11 óra tájban. Ha mégsem, lett volna még egy adu ászunk, de azt végképp nem akartuk kijátszani, ha nem muszáj. Mivel párom kolléganőjének anyósa a Takarékban dolgozik, rögtön őt célozta meg Krisztám. Elmondta a tényállást, mire a hölgy szólt a fiókvezetőnek. Krisztám ismét elmondta mi a helyzet, kiemelve, hogy ezen nekünk 60 ezer forint úszhat el, mire a fiókvezető készségesen beleegyezett, hogy 11 óra tájban elindítja az utalást, így holnap reggelre, mire időpontunk van a K&H-nál, oda is érhet a pénzünk.
Két csoda kipipálva!
Nem akarok túlontúl a medve bőrére inni, de ha sikerül minden, s holnap megszabadulunk a devizahitelünktől, esküszöm, mindenki, aki segített, kap valami kedvességet az asztalára! Virágot, vagy bonbont, vagy valamit... Majd megálmodjuk.
Most mondja azt valaki, hogy nem számítanak a kapcsolatok!
És milyen igaz: egyedül nem megy!
Tegnap ott fejeztem be, hogy megkaptuk a papírt az Allianztól. Sajnos a Földhivatalhoz már nem jutottunk el a Takarékpénztártól az Allianz-os papírért cserébe kapott nyomtatvánnyal. Így a remény egyre csak az utolsókat rúgta, egyre kevéssé volt esély arra, hogy szerda reggelig beér a végtörlesztésre szánt összeg a K&H-hoz. Már átutaltam a cirka 60 kilót is, a havi törlesztőnket, hogy szerdán leemelhesse a bank.
Közben megbeszéltük Krisztámmal, hogy több is veszett Mohácsnál, amit tudtunk, azt tegnap megtettük. Egy nagyon, nagyon, nagyon halvány kis esélyünk még volt, hátha sikerül valahogy valakit rávenni, hogy extra gyorsan bejegyezzék a Takarékszövetkezetet a tulajdoni lapunk széljegyére, majd ismét valamilyen csoda folytán találni valakit, aki a szabadságon lévő ügyintézőnk helyett elindítja az utalást a Takarékpénztárból a K&H felé.
Kriszta nem akarta elengedni ezt a kis reménysugarat. Feladni én sem adtam fel, csak elfogadtam, hogy minimális esélyünk van, így felkészültem a rosszabbik verzióra: mínusz 60ezer forint. Igaz, fogalmam sem volt, honnan teremtem elő a hónap hátralévő részére a megélhetésünkhöz szükséges pénzt. Kényszerpályán mozogtunk, nem veszthettünk semmit a pitbull módszerrel.
Krisztám reggel felhívott egy hölgyet a Földhivatalban, korábban már volt köztük hivatali kapcsolat a különféle önkormányzati-földhivatali ügyek kapcsán. Biztató hangvétele nyomán párom elrohant a Földhivatalba, mondta, hogy kit keres, s akkor derült ki, hogy a hölgy, akivel beszélt, nem más, mint a Földhivatal vezetője! Párom mentségére szóljon, a hölgy sem emlékezett a feleségemre, csak miután végigolvasta a papírunkat, s feltűnt kedvesem nem túl átlagos lánykori neve. Innen sínen volt a dolog, a hölgy kezébe vette az ügyünket, s elvileg mire ezeket a sorokat írom (10:11), már fent is van a széljegy. Mivel telefonszámot is cseréltek, elviekben gond már nem lehet.
Egy csoda kipipálva!
Krisztám innen rohant vissza a Takarékba. Reméltük, hogy talál valakit, aki a szabadságon lévő kolléganő helyett elindítja az utalást 11 óra tájban. Ha mégsem, lett volna még egy adu ászunk, de azt végképp nem akartuk kijátszani, ha nem muszáj. Mivel párom kolléganőjének anyósa a Takarékban dolgozik, rögtön őt célozta meg Krisztám. Elmondta a tényállást, mire a hölgy szólt a fiókvezetőnek. Krisztám ismét elmondta mi a helyzet, kiemelve, hogy ezen nekünk 60 ezer forint úszhat el, mire a fiókvezető készségesen beleegyezett, hogy 11 óra tájban elindítja az utalást, így holnap reggelre, mire időpontunk van a K&H-nál, oda is érhet a pénzünk.
Két csoda kipipálva!
Nem akarok túlontúl a medve bőrére inni, de ha sikerül minden, s holnap megszabadulunk a devizahitelünktől, esküszöm, mindenki, aki segített, kap valami kedvességet az asztalára! Virágot, vagy bonbont, vagy valamit... Majd megálmodjuk.
Most mondja azt valaki, hogy nem számítanak a kapcsolatok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!