Az oktatási intézményekben a mai nappal - nem hivatalosan - elkezdődött az őszi szünet. Beninek is, mert az óvodában is megtartják. Épp csak ment pár napot a két hetes kényszerpihenő után, most ismét egyszerre nyúzhatja anyát a két emberpalánta. Nekem viszont véget ért a gyöngyélet, letelt az öt nap pihenőm, holnap reggel megyek dolgozni. Ezzel is könnyebb - Kriszta szerint nehezebb - lesz a párom dolga. ;-)
Benikével semmi különös nem történt, bár ez így nem igaz. A héten többször is biciklizett, s nagyon ügyesen! Kriszta látta, amikor egy gyalogos hirtelen irányt változtatott Beni előtt, s a fiúnk ijedtség nélkül reagált, kikerülve az új akadályt. Úgy látszik jókora önbizalmat adott neki, hogy vettünk neki sisakot és térd-, illetve könyökvédőt és védőkesztyűt. Ilyet hordanak a kezdő és a nagyon profi gördeszkások, görkorisok is. A középszintűek meg összetörik magukat, mert égő számukra, ha túl olcsónak tűnik a felszerelés, a drágára meg nincs pénzük.
Itt még könyökvédő nélkül
Sebikén természetesen jobban látszik a fejlődés: emelgeti a popsiját és túrja magát felfelé. Ennek általában az az eredménye, hogy éppen az ellenkező irányba halad - gyakorlatilag hátrál -, mint amerre szeretne. Másik kedvelt manővere a gurulás. Tulajdonképpen így közlekedik, így aztán többé nem hagyhatjuk egyedül egy pillanatra sem, még akkor sem, ha lent játszik a földön, egy nagy pléden. Pár pillanat és legurul róla, s rosszabb esetben csak az egyik bútor állítja meg egy nagy koppanással, amit persze iszonyú ordítás követ. Harmadik trükkje a pocakon forgás. Ha valami nem pont előtte van, hanem valamelyik oldalánál, addig küzd, míg sikerül arra fordulnia. Addig tehetjük össze a kezünket, amíg ezeket nem kombinálja, illetve nem tanul meg rendesen kúszni - amire egyébként vannak előjelek, mert ha nagyon akar és sikerül, már könyök-térd pozícióba is felküzdi magát.
Másrészről ma reggel nagyon meglepett minket. Azt tudtuk, hogy a kukucs-játékot érti, mert hangosan kacag, de azt nem is sejtettük, hogy ő maga kezdeményezhet ilyesmit. Ma reggel pedig ezt tette: pelusozás közben megragadta az éjjelre párnául szolgáló, de már összegyűrődött ruhapelenkát és az arcára tette a maga ki suta módján, majd elhúzta és mosolygott ránk. Aztán vissza, majd újra és újra... Mi meg néztünk kikerekedett szemekkel.
Zárásként pár új kép, tegnap este készültek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!