Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. augusztus 20., csütörtök

Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc

Sebestyén tegnap kapta meg a három hónapos kötelező oltást. Estére hőemelkedése volt és még ma is elég nyűgös. Ennyit a kellemetlenségekről, nézzük a pozitívumokat!

Hízik, mint egy kismalac: 6690 gramm súlyú és 63 cm "magas". Kriszta megnézte Beni kiskönyvét, nagyobbik gyermekünk három hónaposan cirka 1000 grammal könnyebb és 1 centivel "alacsonyabb" volt.

Ha már a gyerekeknél tartunk... A város, ahol élsz mennyire gyermekbarát? Milyen a tömegközlekedés? Milyenek az autósok a gyalogátkelőknél? Gyalogátkelőknél süllyesztett a járdapadka? Vannak nyilvános WC-k? Az üzletekben könnyen mozoghatsz babakocsival? Hogyan reagálnak, ha megkérdezed, elmehet-e a kisgyerek WC-re?

Paks ilyen tekintetben lassan, de talán halad előre. Egyre több helyen oldják meg a járdapadka süllyesztését, s autósok is figyelmesebbek, mint korábban. Oly annyira, hogy sokszor még egy felnőtt kedvéért is megállnak a zebránál. Sőt, a múltkor munkába menet átengedett egy férfi, majd mikor látta, hogy a szemből jövő nem áll meg, kihajolt az ablakon, s ráordított, hogy engedje át a gyalogosokat. Az persze rá se bagózott, de akkor is jól esett!

Amiben viszont komoly problémák mutatkoznak: a nyilvános illemhelyek hiánya és a buszok magas karosszériája. Arról nem szólok most, hogy az üzletek polclabirintusai között még Michael Schumacher se futna pole-pozíciós időt. Mint egy szardíniásdoboz. Az alkalmazottak viselkedése meg... hagyjuk... Természetesen mélységes tisztelet a kivételnek!

Menjünk sorjában!
- nyilvános illemhelyek hiánya: Ha jól emlékszem, az óváros egyik végében található egyetlen ilyen "intézmény", ha még működik. Minden más esetben maradnak a közintézmények (könyvtár, polgármesteri hivatal), vagy a nagyobb üzletek (Tesco, Atomcenter), esetleg a kocsmák. Ez utóbbiak elég nehezen vehetők figyelembe egy kisgyermek esetében. Még velem is megesik, nemhogy egy kisgyerekkel, hogy rám jön a kisebbik szükség. Ilyenkor maradnak a mellékutcák, a sűrűbb bokrok, vastagabb fák. A nagydologról már ne is beszéljünk. Egy felnőtt még csak-csak hazaviszi, de egy óvodás korú gyermek?! Megalázó!
- buszok magas karosszériája: bár folyamatosan bővül a tömegközlekedésért felelős szekszárdi cég készlete, még mindig több a magas lépcsőkkel és szűk beltérrel "megáldott" jármű. Szerény megfigyeléseim szerint az alacsony padlós buszok többségét ráadásul az atomerőmű megfáradt dolgozóinak tartják fent. A kismamák meg emelgessék csak a kocsit a városban. (Az már említésre sem méltó, hogy a piaci napokon "normál méretű" és lehetőleg magas karosszériájú buszt küldenek helyi járatként, míg máskor - természetesen - csuklósat. Hadd nyomorogjanak az emberek ugyanannyi pénzért, mintha kényelmesen utaznának!)

Ez utóbbival kapcsolatban osztanék meg veletek egy általam készített képet: Paks - menetrend szerinti helyi járat (2009).

piros körök: babakocsi ikon (matrica)
zöld kör: babakocsis szülőnek szánt leszállás jelző
méret: az ülések közötti közlekedő becsült szélessége


Ide kellett felraknom Sebit a mélykocsival. Úgy, hogy egy másik pár már felrakott egy sportkocsit. Még az sem fért az ülések közötti közlekedőn. Álltam a lépcsőn és folyamatosan fognom kellett a kocsinkat hogy ne billenjen le a lépcsők felé, mert a jobb oldali kerekei már a levegőben lógtak. Közben kapaszkodjak is... Legalább a sofőr normálisan vezetett, nem úgy mint néhány kollégája, akik azt hiszik, hogy krumplis zsákokat szállítanak.

Latiatuc feleym zumtuchel... Látják hát, csak nem foglalkoznak vele. :-S

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!