Pestia 2.

Ott tartottam gyér emlékeim szerint, hogy április első hétvégéjén felutaztunk Budapestre "állatkodni". Kedves szülővárosom több évtizede az enyészettel küzdő buszpályaudvarán kezdődött az igazi utazás. Kellemes májusi meleg, szardínia-effekt. Bár nekem volt ülőhelyem, de odáig el is kellett ám verekednem magamat. Tény, meglepően kedvesek voltak az emberek, segítettek. Bár a buszon ment a végelgyengüléssel küszködő légkondi, mégis izzadságszag volt és szauna.

Dunaföldvár után csökkent a nyomor, már nem kellett senkinek sem állnia. A szag is csökkent kissé, akármennyire is igyekezett a sofőr villámgyorsan becsukni az ajtókat. Persze ő könnyen volt, nyitott ablak mellett utazott mindvégig. Az a fránya friss levegő azért csak beszökött valahogy hozzánk is. A meleg viszont maradt, bár úgy azért könnyebb elviselni, ha nem szuszog valaki folyamatosan a nyakadba, füledbe.

Egy szó, mint száz, megérkeztünk délután 4 óra tájban a Népligetbe. Rendeztük sorainkat, s már meg is érkezett hétvégi ingyen taxink: sógorom és barátnője. Gyereket zsupsz be a gyerekülésbe, két oldalról nőket mellé, mi kanok meg elöl. Irány a Campona!

Bár az első megfelelő kereszteződést elvétettük, de sebaj, a második már simán megvolt. Kocsiból kipajszeroltuk a nőket, a gyereket, majd be a Tropicariumba. Lecsengettem üdülésiből a belépőt és "mint az őrült, ki letépte láncát, vágtattunk a forgókorláton át".

Mivel szembesültünk elsőként? Az állatok érdekében tilos vakut használni! - áll a táblán. Bunkó külhoni turista persze végigvakuzta az összes helyszínt, tekintve, hogy nem tud magyarul. Aztán hogy mi lett azokból a képekből, rejtély számomra, mivel az akváriumok és terráriumok egyik kevéssé szeretett tulajdonsága, hogy visszaverik a fény egy részét. Kipróbáltam. ^^

Mondjuk az is igaz, hogy vaku nélkül meg elég necces az alig megvilágított, csak az akváriumok fényében fürdőző látványt fényképezni. Sajnos szemcsés, sötét és többé-kevésbé elmosódott lett a képek többsége - ilyen feltételek mellett a mi kis családi kompakt masinánk már kevés az üdvösséghez. Válogatás a jobban sikerült fotóimból:

Gyönyörű, s ezzel nem mondtam még semmit. A legnagyobb élmény természetesen a cápák medencéje, ahol egy átlátszó folyosón áthaladva szó szerint a vízben érezheti magát az ember. Nem tudom pontosan, hogy hány méteres ez az átjáró - maximum 8 -, de nekünk ezt a távot egy kerek óránkba telt teljesíteni. Beni szavait idézve: "Olyan boldog vagyok, hogy mindjárt sírok!" Fantasztikus élmény, ahogy szó szerint pár centire tőled elúszik egy halcsapat, egy rája vagy egy cápa. Csodálatos, s ha lehetőség adódik, elmegyek újra, gondolkodás nélkül.



Kifelé jövet az utolsó stáció a felül nyitott rájamedence. Bátrabbak - mint én - és a szerencsésebbek - mint én - meg is simogathattak egyet az állatok közül. A kevéssé szerencséseket pedig - mint engem - még le is fröcskölt egy rája.


A kijáratnál szuvenyírek - némelyiknek nem sok köze van a Tropicarium "témájához", de egye fene. Beni egy zöld "plüss" békát választ magának, ilyen még nincs otthon. Itt nézem meg az órámat: valamivel több, mint 180 perc telt el a belépők csekkolása óta.

Késő estére oda is értünk a szálláshelyünkre: Kikelet Panzó, Dunakeszi. Régi ház, kis előkert, avitt szobák (jó magyarsággal: standard szobát kértünk, van superior is). Mint a nagyinál - nekem ez jutott eszembe. Egyáltalán nem éreztem magam rosszul, még akkor sem, ha a színvonal csupán egy kollégiuméval hasonlítható össze érdemben. Viszont a személyzet kedvessége, állandó mosolygása, figyelmessége mindenért kárpótolt volna - ha lett volna miért fintorognom. A reggelik pedig egyenesen fantasztikusak voltak. Terülj asztalkám, de ha mást kértünk, már hozták is. Ráadásul a Beni ingyen ehetett. :) Így két éjszaka, kétszeri villásreggelivel 25ezerre jött ki. Szerintem korrekt.

Második nap nonstop állatkert. Jó, nem nonstop, de ott is eltöltöttünk öten 5 kerek órát. Véleményem szerint még hármat simán ellébecolhattunk volna - már ha nem lettünk volna hullák annyi kutyagolás után. Ugyanis az állatkert NAGY! Ráadásul én agyament még a Nagy Sziklára is felmásztam. Sajnos se gorillát, se kengurut, se Zoli barátom fogadott gyermekét (sivatagi róka) nem láttam. A gorillák nem voltak kint, a kenguruknak és sivatagi rókáknak otthont adó épületet pedig éppen felújították. A nagymacskák rá se hederítettek a népre, aludtak.

Viszont simogattam vizilovat és zsiráfot! Ez is felejthetetlen és nem mellesleg kellően szagos élmény a magamfajta panelprolinak. Beni pedig megetethetett egy igazi, élő, 2700 kg-os elefántot! :D




Persze nem kell minket félteni, simán megoldottuk a gorillák hiányát. :D


Ezután jegesmacik, fókák és pingvinek. Majd leültünk a nagy tó mellett kicsit pihengetni. Aztán a krokodilház és a hazai háztáji állatok részlege, majd az állatsimogató. Ezzel zártuk a körutunkat. Beni kitörő örömmel érintette meg és simizte a lovat, juhot, kutyát, nyuszit. Viszont a kecskéktől félt. Mondjuk ami igaz, igaz. Ha kaját láttak az embernél, megrohanták. Ha meg nem volt nálad semmi, hát talátak rajtad valami érdekes kóstolnivalót: cipőfűző, kölünféle ruhazsinórok. Feleségem szoknyájának a díszítőrojtja vagy masnija - vagy mije - bánta többek között a dolgot. Sógoromnak meg a cipőfűzőjét kellett kirángatni egy kecske nyelőcsövéből. Én itt zárásként megetettem egy lámát.

Sajgó tagokkal, éhesen és fáradtan hagytuk magunk mögött az állatkertet, viszont egy örök élménnyel és emlékkel gazdagabban. Végső jótanács: enni és inni vigyél magaddal még otthonról, különben a gatyádat is otthagyod a büfékben.

Este elmentünk vacsorázni, ezúttal csak a szűkebb család, mert sógoromék színházba mentek. A panziótól nem messze, a Duna mellett találtunk egy kellemes éttermet. A malacsültjük felséges, főleg egy jó nagy pohár hideg söröcskével. ;)

Harmadnap megkukkantottuk sógórkáék új otthonát, majd ebéd után gyerünk a reptérre. Ez kevéssé érdekfeszítő számomra, de Beni ezt is élvezte.


Hazafelé kocsival jöttünk - ég a pofám, mennyire kihasználtuk a párom öccsét -, s megálltunk vacsorázni apóséknál Dunaföldváron. Áldassék anyósom neve a rántott csirkéjéért! Este értünk haza, valamikor 9 körül, után.

Végső mérleg: tropcarium 10ezer, állatkert 10ezer, szállás 25 ezer, egyéb 15ezer vs. egy felejthetetlen hétvége csodálatos élményekkel és emlékekkel tele. Megérte... Jövőre ugyanitt???