Nem szombaton festettem, hanem ma. Pontosabban tegnap elkezdtem, aztán kőkeményen elkeseredtem. A boltban javasolt festék MESSZE nem hozta azt a minőséget és könnyedséget, amit az eladó és a festék ára (2900Ft/liter) szavatolt. A sötét okker színű ajtók a bánatos tigrisért sem akartak fehérekké válni még a második rákent réteg után sem. Zománcfestékkel már gyönyörű hófehéren csillogtak volna. Egyszóval feltettem a kezem és felhívtuk édesanyámat, hogy fater mikor lesz otthon. Holnap! - jött a válasz. Cooool, addig nekem se sürgős! - gondoltam.
Másnap reggel átjött édesapám - mintha az utóbbi időben fogyott volna -, ránézett a művemre. Gratulált, hogy vettem egy sz@r festéket, majd nekiállt... Ég és föld a kettőnk képességei között a különbség. Persze az öregnek van pár év előnye is a dologban. Párom meg a gyerek közben lementek a játszótérre. Hivatalosan azért, hogy ne legyenek láb alatt, de erős a gyanúm, hogy inkább azért, mert nem bírták tovább nézni a szenvedésünket.
Közben beszélgettünk faterral az élet kis és nagy dolgairól, szomszédokról, egyebekről. Bizonyos szavait nem idézném... :D A lényeg az, hogy ő kevéssé humánus módon intézte volna a dolgokat. Bizonyos szempontból igaza van, de nem akarok mindjárt a szomszédok lelkébe taposni, elsőre a finom módszereket kedvelem. Remélem az elért kis sikereket nem annullálják később az események.
Mert vannak sikerek is: eltűnt szinte minden cucc a tárolónkból, ami meg nem, azt egy kedves szomszéddal bezsákoztuk és elraktuk az útból. Meg kitakarítottuk a tárolót és rendet raktunk a saját holmink között is. Ha a földről nem is ennék, de zongorázni lehetne a korábbi és a mostani állapot közötti különbséget.
De vissza témához: fater festett, én meg igyekeztem a keze alá dolgozni. Persze gondoskodtam arról is, hogy ne legyen szomjas: a citromos Gösser fantasztikus! Eddig a Radler volt a kedvencem, de a Gösser többszörösen lekörözi. Igaz, sokkal drágább is. Ketten megittunk két üveggel, úgyhogy nem vittük túlzásba az alkoholizálást, mégis tudtunk egyenesen festeni! ;)
A lényeget tekintve: a két teli ajtóra és a kiszoba ajtókra elment majd 3 liter festék. Ez - hogy finom legyek - sok. Ötször kellett lekenni minden ajtót, hogy 90%-ban eltűnjön a sötét okker szín. Még most sem hófehérek az ajtók, de volt egy pillanat, mikor azt mondtuk: ELÉG!
Összetakarítottam nagyjából, összecsomagoltam a szemetet és átmentünk anyuékhoz ebédelni. A fejem közben majd szétment. Érzem a hidegfrontot, meg valószínűleg a festék szaga is segített a lüktetésben, még ha vízbázisú, akkor is. A vacsora kárpótolt, anyu sültcsiréjét nehéz lenne bárkinek, bárminek is leköröznie. Természetesen egy fájdalomcsillapító is sokat dobott a közhangulaton.
Holnaptól nappalos vagyok. Reggel négykor kelek, este hét felé érek haza. Így - szíves engedelmeddel - mennék tisztálkodni. Jó éjt, szép hetet!
THE END
Másnap reggel átjött édesapám - mintha az utóbbi időben fogyott volna -, ránézett a művemre. Gratulált, hogy vettem egy sz@r festéket, majd nekiállt... Ég és föld a kettőnk képességei között a különbség. Persze az öregnek van pár év előnye is a dologban. Párom meg a gyerek közben lementek a játszótérre. Hivatalosan azért, hogy ne legyenek láb alatt, de erős a gyanúm, hogy inkább azért, mert nem bírták tovább nézni a szenvedésünket.
Közben beszélgettünk faterral az élet kis és nagy dolgairól, szomszédokról, egyebekről. Bizonyos szavait nem idézném... :D A lényeg az, hogy ő kevéssé humánus módon intézte volna a dolgokat. Bizonyos szempontból igaza van, de nem akarok mindjárt a szomszédok lelkébe taposni, elsőre a finom módszereket kedvelem. Remélem az elért kis sikereket nem annullálják később az események.
Mert vannak sikerek is: eltűnt szinte minden cucc a tárolónkból, ami meg nem, azt egy kedves szomszéddal bezsákoztuk és elraktuk az útból. Meg kitakarítottuk a tárolót és rendet raktunk a saját holmink között is. Ha a földről nem is ennék, de zongorázni lehetne a korábbi és a mostani állapot közötti különbséget.
De vissza témához: fater festett, én meg igyekeztem a keze alá dolgozni. Persze gondoskodtam arról is, hogy ne legyen szomjas: a citromos Gösser fantasztikus! Eddig a Radler volt a kedvencem, de a Gösser többszörösen lekörözi. Igaz, sokkal drágább is. Ketten megittunk két üveggel, úgyhogy nem vittük túlzásba az alkoholizálást, mégis tudtunk egyenesen festeni! ;)
A lényeget tekintve: a két teli ajtóra és a kiszoba ajtókra elment majd 3 liter festék. Ez - hogy finom legyek - sok. Ötször kellett lekenni minden ajtót, hogy 90%-ban eltűnjön a sötét okker szín. Még most sem hófehérek az ajtók, de volt egy pillanat, mikor azt mondtuk: ELÉG!
Összetakarítottam nagyjából, összecsomagoltam a szemetet és átmentünk anyuékhoz ebédelni. A fejem közben majd szétment. Érzem a hidegfrontot, meg valószínűleg a festék szaga is segített a lüktetésben, még ha vízbázisú, akkor is. A vacsora kárpótolt, anyu sültcsiréjét nehéz lenne bárkinek, bárminek is leköröznie. Természetesen egy fájdalomcsillapító is sokat dobott a közhangulaton.
Holnaptól nappalos vagyok. Reggel négykor kelek, este hét felé érek haza. Így - szíves engedelmeddel - mennék tisztálkodni. Jó éjt, szép hetet!
THE END
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!