Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. április 12., vasárnap

1979, avagy mi közöm a II. világháborúhoz?!

"Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam."

Írta József Attila 1937. április 11-én, a Születésnapomra című versében. Bár a párhuzam erősen sántít, de van apropója e bejegyzésnek.

József Attila 1905. április 11-én született, én 1979. április 12-én. Ő verssel lepte meg magát 32 évvel a születése után - egy kellemes kávéházban -, én 30 évesen egy mozijeggyel a helyi kinoba. Most őszintén, nem teljes azonosság?!

Egyébként nem titok, a Valkűr (Valkyrie) című filmet néztem meg. Maga a mű élvezhető, bár tény: kissé - nagyon - amerikai ízléshez, tudáshoz és mentalitáshoz készült. Követi a tényeket, de az érzelmi vonalat nem tudták kihagyni belőle...

Utoljára még a Shrek első részének bemutatóján ültem be a kényelmetlen szocreál műbőr - lehajtható ülésű - fotelbe. Így nincs túl sok tapasztalatom a mozi világából, de az azért kicsit mókás és valamiképpen zavaró volt, hogy a szokásos szélesvásznú kópiához képest egy teljesvásznút kaptunk fogyasztásra. Ennek következtében időnként számok villantak fel a kép felső részén, valamint időnként látszottak a belógatott mikrofonok. :D :P

Azért 500 forintot megért. Itt ennyibe kerül az I. helyárú jegy.

Megjegyzés: 25-en ültünk be a filmre (plusz személyzet). A Shrek telt házas volt, 8 éve. Igaz, az inkább gyerekeknek való, mint a Valkűr. Mindemellett az is tagadhatatlan tény, hogy akkor még kisebb volt az internet sávszélessége... ;)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!