Jó híreim vannak

Látom aggódtál értem.

Ne tedd, semmi gond, az elsejei kontrollon megnyugtató híreket kaptam, minden rendben van odabent! Az egyik gyógyszert el is hagyhattam, s ennek szintén kifejezetten örülök. Utálom a szteroidokat, évekkel ezelőtt szétcsaptak bennem rengeteg dolgot, legfőképp az ereimet, a szívritmusomat és a pszichémet. A most kapott is összebalhézott a Coaxillal, emiatt le kellett cserélni egy lokális szerre (spray a hátsómba), amitől viszont bedurrantak az aranyereim. Olyan szinten, hogy belázasodtam. Igen, a szteroidok továbbra is vékonyítják az érfalakat...

Hogy ha ilyen jó híreim vannak, miért nem írtam előbb? Mert élvezni akartam a szabadságot, át akartam élni az örömöt, csak magamnak és a közvetlen családomnak. Három hét lelki gyötrődés után megengedtem magamnak újabb (majdnem) három hetet, hogy fellélegezzek. Facebookra kiírtam ugyan, de csak pár szóban, hogy tudják, akik ismerték a helyzetemet, minden rendben. Spóroltam egy kicsit a telefonszámlámon. ;)

A februárig tartó időszak, alapvetően, nyugodt volt, nem is nagyon viseltem volna el mást:

- Benit gyógytornára vittem heti egy-két alkalommal

- Elmentünk Zoltán barátom LEGO kiállítására (17-én)

- Voltam a pszichológusomnál (18-án) és a pszichiáteremnél (22-én)

- Elmentünk a társasjáték klubunkba, jó emberekkel jót játszani (19-én)

- Voltam nyaki röntgenen, hogy teljes képet kapjunk a gerincemről (25-én)

- Ádámékhoz is elgurultunk Nagydorogra, klubtárs, játszottunk (27-én)

- Laborba sétáltam, vérvételre (29-én)

- Edinához az eredménnyel, minden a legnagyobb rendben van (30-án)

- Gábornál is jártam, Bonyhádon, Azúr kicsit rendetlenkedett, de semmi komoly (31-én)

- Bonyhádról hazafelé beugrottam másik Zoltán barátomhoz Tolnára, úgy láttam, jobb a helyzet, de továbbra is féltem őket

Ezek közben pihentem, főztem, takarítottam, mostam, teregettem, bevásároltam és minden más, ami adódik egy háztartásban. De főleg pihentem.

Aztán elérkezett az 1-je. Nagyon feszülten ébredtem, kicsit össze is szólalkoztunk Krisztámmal. Semmi komoly, csak az idegi terhelés szólt közbe, türelmetlen és énközpontú voltam. Profin és megértően kezelte. Szeretlek Édesem! :-)

A doki mosolyogva fogadott, majd elmondta, hogy jó hírei vannak. Hozzátette ugyan, hogy ő mást gondolt, de a szövettan megcáfolta, ám ha nem így lett volna, akkor se kellett volna aggódnom, seperc alatt kikapta volna a vastagbelem. Én meg mondtam neki, hogy nem hiszem, mert nem hagytam volna. Értetlenül nézett rám, majd elviccelte. Egyébként ezt senki nem hitte el, csak Kriszta. Talán, mert ő tényleg ismer.

Már az utcán voltunk, ha jól emlékszem, mikor összeomlott bennem a férfi és Krisztát átölelve elsírtam magam. Aztán felhívtam édesanyámat. Később csörgött a telefonom, húgom volt, aki sírva mondta el, mennyire örül, hogy semmi bajom és mennyire aggódott és mennyire szeret. Az én hangom is elcsuklott, de szerencsére gyorsan lerakta a telefont, így legalább ennyi tartásom megmaradt. :) Persze a gyermekeinknek is elmondtuk, amint lehetett, ők is nagyon örültek.

Másnap ismét klubest volt, immár felszabadultan mehettünk játszani. Nagyon hálás vagyok a jó istennek ezért a lehetőségért, sokat segített és segít most is.

A hétvége csendben, békésen telt, amit hétfőn a szülői értekezletek zavartak meg. Kriszta ment Sebiére, én Beniére. Sok teteje nem volt, de a tisztesség úgy kívánta, hát elmentem. A félévi eredmények Beni részéről kissé gyengébbek, amibe igen csak közrejátszott, hogy figyelmetlenségből beszedett két gyengébb jegyet. Egyet irodalomból, egyet történelemből. Így az átlaga 4,75. Ez még mindig a legjobb az osztályban, de tőle, a képességei alapján, nem az igazi. Nagyon, nagyon kamaszodik... Sebi még szöveges értékelést kapott, ha jegyre kéne váltani, kitűnő, apró hibákkal.

Kedden reumatológiai kontrollvizsgálaton voltam, ismét kaptam beutalót a gyógyfürdőbe, ezúttal azonban a gyógyfürdőn, gyógytornán, masszázson felül iszappakolást is kapok majd. Anyu szerint az iszappakolás nagyon jó. Meglátjuk.

Szerdán két pozitív élmény is ért! Egyrészt, megérkeztek a hímzett piké klubpólók: Krisztámnak világoskék, nekem fekete, Ádámnak és Hajninak sötétkék, Szabolcsnak (klubalapító) szintén világoskék. Másrészt a Sheriff of Nottingham (Nottingham bírája) nevű társasjáték is befutott. A legjobb hétköznap volt azon a héten. :)

Másnap a pszichológusommal találkoztam, neki is elújságoltam az örömhír(eke)t. Továbbra és rendületlenül szeretem ezeket az alkalmakat. Nincs sok tapasztalatom, de a hölgy érti a dolgát és képes kihozni belőlem a jót.

Pénteken bevásároltam a havi húsadagot, majd feldaraboltam és egy nagyobb csomag kivételével lefagyasztottam mindent. Ádámék másnap jöttek hozzánk, kipróbálni a Sheriff of Nottingham-et, illetve átvenni a klubpólókat. Persze ők is hoztak játékot, a Santiago de Cuba nevűt. Azt is élveztem, nagyon együtt volt a csapat pontszámban, kiegyensúlyozott parti volt. Aztán elővettük a Robinsont is, végigjátszottuk az első kalandot. Nyertünk, de később rájöttem, hogy figyelmetlenségből segítettünk magunkon és egy szabályt nem vettünk figyelembe. Ettől függetlenül a győzelem az győzelem. ;)

Az elmúlt hét szintén jól indult. Bár az ajándékba szánt és hétfőn megérkező Timeline játék külső doboza kissé megsérült, de nem csináltunk belőle nagy gondot. Szabolcs is rendelt magának játékot, így feleztük a postaköltséget, viszont a bolt, értesülve a sérült dobozról, adott 500,-Ft kupont, így nincs harag. Délután Beni gyógytornára ment, ezúttal egyedül, mert egyszerre volt azzal az időponttal, mikor Sebit haza kell hozni a suliból.

Kedden Edinánál voltam receptért és tanácsért, hogy indítsam el a munkaképességem felülvizsgálatát. A kormányablakba irányított, ahol kaptam papírt ehhez. Amit hazafelé, a gyógyszertárban el is hagytam. Később felhívtam őket, majd másnap bementem érte. Hogy aztán a közeli kisboltból, ahová bementem és a bejárattól legtávolabbi pakolópult alsó polcára ostoba módon leraktam, ellopják. Hogy mi kellett az illetőnek egy ázott papírmappában, amiben pár orvosi reklámanyag (amiben volt egy 10%-os kupon az egyik betegségemhez kifejlesztett, egyébként drága gyógyszerhez), egy nyomtatvány és egy másolt orvosi papírom volt, a mai napig nem értem. De legyen vele boldog. Kriszta másnap úgyis a kormányablakba ment ügyet intézni, kért másikat.

Itt említem meg, hogy a feleségemnek új neve van. Úgy döntött, s én maximálisan támogattam ebben, hogy lehagyja a "né" utótagot, valamint a születéskori családnevét, s ezentúl csak az én vezetéknevemet használja családi névként. Mondtam is neki, hogy mostantól csak az enyém és teljesen az enyém vagy. S a nagy örömre kapott egy szál vörös rózsát is. :D

Csütörtökön visszasétáltam Edinához, megkaptam a bizottsághoz szükséges beutalómat, amin felsorolta az egészségügyi gondjaimat. Délután Beninek gyógytornája volt, alig hazaértünk, mehettem öcsiért a suliba és vihettem edzésre.

Pénteken ismét klubestre mentünk, villanthattunk az új pólónkban. ;) Vittük a Sheriff of Nottingham-et, a Tiltott sivatagot, Szabolcs hozta a Stone Age nevű munkáslehelyezős stratégiai játékot, meg sok mást is. Rengeteg játékuk van... Persze a klubesteknek otthont adó könyvtárban is van ez-az, így akinek nem volt kedve az általunk hozott játékokhoz, vagy nem jutott oda egy olyan asztalhoz, amit kiszemelt, válogathatott kedvére azokból is. Szegény könyvtáros hölgyet kicsit fel is paprikáztuk, mert elhúzódott az est és majdnem egy órát rádobtunk a megbeszélt időhatárra. Ki kell majd engesztelnünk valahogy...

Mivel zárhatnám a mostani bejegyzést? Ne haragudj, hogy eddig nem írtam? Vagy mennyire boldog vagyok és szinte újjászülettem?

Tudod mit?

Mindegyikkel! :D