Tolna

Vasárnap Tolnán jártunk. Vendégségben. Barátoméknál, Zoliéknál. Úgy 2-3-4 havonta meg-meghívjuk egymást, hol ők jönnek ide, hol mi hozzájuk. Felesége, Mónika, finom ételekkel szokott kedveskedni nekünk. 

Most orjaleves volt, paradicsomos húsgombóc és palacsinta. A leves szuper volt, a húsgombócról meg csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni. Főleg, miután Mónika külön a kedvemért készítette. A palacsintát kihagytam, elnézést érte, de amennyi gombócot megettem... Meg aztán, hogy házasítottam volna össze a Csíki Sört a palacsintával? 

Na ugye! 

Ahogy mondani szoktuk: tele voltam, mint a déli busz. Megvan az a jelenet, mikor Gimliék rohannak az urukok után? Mindig morc törpénk jól foglalta össze a vasárnapi helyzetemet: "Csak szuszogj! Ez a lényeg: szuszogj!" 

Krisztám is kiütötte magát, szó szerint elaludt a kanapén.

Srácaink Viktor szobájában táboroztak le: PS4-gyel játszottak. Várj csak, te nem tudod, Viktor Zoliék fia. Idősebb, mint Beni, legalább 10 évvel, de jól viseli a srácaink közelségét. Valószínű, hogy egy idegenforgalomban dolgozónál ez szakmai ártalom. :)

Beszélgettünk, viccelődtünk, sztoriztunk és később, mikor már tudtam mozogni, elmentünk fagyizni. Végigjártuk Tolna főutcájának egy részét, voltunk a városházánál is, megtudtunk ezt-azt a város történelméről és jelenéről. 

Határozottan jól esett a séta. 

Csak az szomorított el, hogy egyre-másra láttam eladó házakat, üres üzleteket. Elmennek innen is az emberek, főleg a fiatalok, ahogy a legtöbb hasonló kisvárosból, ahol nincs legalább egy, komoly mennyiségű munkaerőt felszívni képes, ipari létesítmény. 

Ami viszont nagyon tetszett mind Krisztának, mind nekem, hogy itt nincs nagy szintkülönbség, mint nálunk. Itt nem döglik ki az ember, ha hazateker az óvárosból.

Estefelé járt már az idő, mikor betoppantak Zoli szülei, akik előtte nap értek haza Erdélyből. Meséltek, hallgattuk. Bevallom, eljátszottam a gondolattal, persze nem először, hogy el kéne látogassunk apai nagyapám és nagyanyám földjére, hogy a fiaim is lássák, honnan származunk.

Még gimnazistaként jártam Kolozsváron, Aradon, Szovátán, Korondon, de egész más élményt jelentene felnőtt fejjel, mint tinédzserként...

A nap zárásaként megvacsoráztunk (a lá Gimli), s Viktor hazahozott bennünket autóval.

Már az ágyban fekve, Krisztámmal egymás kezét fogva, teljes egyetértésben jelenthettük ki: "Ez egy igazán jó nap volt!".

Utóiratként: nem, nem siklott ki az elhatározás, csak parkolt kicsit. Tegnap előtt voltam orvosnál, a szokásos vasért és mérlegelésért. A végeredmény: megvan a következő kiló, immár 23-nál járok. Mínuszban, ugye, mondanom sem kell?! ;)