Don't stop me

Kicsit sűrű ez a május, nem?

Bocsánat, hogy elhanyagoltalak. Nem mentségként mondom, de mindkét fiam életében lezárul egy szakasz, s ez bizony nem kevés változással, megoldandó problémával jár együtt. Beni felsőbe megy, búcsúzunk az alsós tanítóktól, Sebi az óvodából ballag. Ajándékok, papírok, beiratkozás, leiratkozás, megrendelés, lemondás... S akkor még a családi életünkkel nem is foglalkoztunk, hogy a közös képviselőséget és a közgyűlést ne említsem.

Van dolog rendesen, Kriszta most is varr (ajándékok), pedig már elmúlt este 9. Gondolom a szomszédok örülnek...

Ettől függetlenül igyekszem mindig az élet naposabbik oldalát nézni. Ma reggel, például, nagyon, nagyon örültem, hogy elmentem orvoshoz. Hülyén hangzik, mi? Elmesélem. :)

Úgy volt, hogy elkísértem a srácokat suliba, óvodába. Aztán hazafelé összefutottam húgommal (mostanában gyakran találkozunk, nem bánom, szeretem a kis pisist), aki épp telefonált, majd megkérdezte, el tudom-e kísérni anyut az orvoshoz. Kicsit megijedtem, de kiderült, "csak" a vérnyomással van gond. Igent mondtam, a háztartás megvár.

A doktornőnél bementem édesanyámmal, halljam én is, mit mondanak neki. Kapott új bogyót és pár hasznos tanácsot. Remélem használ mindkettő. Utána kaptam egy löket intravénás vasat, s mint aki jól végezte dolgát, megkérdeztem, megmérhetem-e magam a mérlegen.

Picit aggódtam, az elmúlt pár héten nem sok lehetőségem volt kimozdulni. Hol az eső esett egész nap, hol a derekam állt be, mint Béla bá' a kocsmasarokba... Hol mindkettő. Biztos, ami biztos, beállítottam a korábbi adatot, s fellibbentem a mázsálóra. Lenget fel-le a kar, próbáltam egyenesbe hozni az ujjammal, de sehogy sem jött össze. Nézem, merre kéne tolni az ellensúlyt, de mivel én pont ellentétesen álltam, mint ahogy a skála beosztása van, elsőre eltévesztettem az irányt. Megint lengett fel-le, de még mindig nem jó. Akkor vissza az egész. Tologattam előre-hátra, míg egyszer csak vízszintbe állt a kar. Mondta is anyu, most jó. Behunytam a szemem, majd ránéztem a számokra. Aztán olyan mosolyt dobtam a világnak, amilyet csak Julia Roberts tudott eddig.

Bizony, sikerült: átléptem a 20 kilogrammot! :D

Doktornő kérdezte is, mit csinálok, hogy ilyen szépen fogyok. Pár mondatban összefoglaltam, mit, hogy, merre, meddig. Bólogatott. 

Most már biztosan érted, miért örültem, hogy elmentem orvoshoz. ;)

De történt más jó is ma. Persze, nem tudod az előzményeket, így azzal kezdem.

Benjámin és Sebestyén is kap, heti rendszerességgel, zsebpénzt, amiből a saját kis vágyaikat elégíthetik ki. Nem mondom, hogy nem szólunk bele (nem vehetnek csokit, cukrot kilószám), de igyekszünk okosan terelni őket. Szóval, zsebpénz, amiről ők úgy nyilatkoztak, hogy majd összedobják és vesznek egy táblagépet maguknak. OK.

Aztán egyik nap néztem a neten egy streamet, amiben két srác legókat rakott össze. Az egyik egy hatalmas helikopter volt. Beni azonnal beleszeretett, azt mondta, inkább ilyet. Sebinek is tetszett az ötlet, de mikor rákerestünk az árára, kiderült, neki nincs annyi félretett pénze. Viszont megtetszett neki egy repülő, s arra bőven volt neki is.

Múlt héten pénteken meg is rendeltem a két játékot. Még aznap jött az email, hogy hétfőn érkezik a futár. Hoppá! Az egész hétvége Sebi vidám kiáltásától zengett (meg az ágy nyikorgásától, azon ugrált örömében), hogy most az egyszer várja a hétfőt, mert akkor jön a legója.

Pontban délben csöngetett is a futár. Mivel engedélyt kaptam rá a srácoktól, így kibontottam a legós dobozok csomagolását. Nem, nem magát a legót, csak azt a barnás kartondobozt, amibe a két legós dobozt csomagolták. Itt a kép róluk.

Teheremelő helikopter és Tűzoltó hidroplán

A kisebbiket még aznap összeraktuk (2 és fél óra volt), a helikopternek azonban csak szerdán tudtunk nekiállni. Jelentem, tisztelettel, ma délután elkészült. Holnap reggel, ha a fiúk is úgy akarják, mindkettőt lefotózom az ablakon besütő nap fényében. Aztán feltöltöm ide, OK?! ;)

Íme, ahogy ígértem:

Az arcukon ragyogó öröm minden pénzt megér! Főleg, hogy nem is én fizettem érte. :D Jól van, tudom, hogy tőlünk kapták a rávalót, ne legyél ünneprontó! :P

Kérdezheted, mi a bánatot csináltunk kedden, hogy nem kezdtük el összerakni a rotorost. Óvodás kiránduláson voltunk. Benit is kikértük, mint eddig minden évben. Olyan keveset vagyunk együtt.

A közeli csónakházba szerveztek programot az óvónők. Játék, séta, bográcsozás... Még hétfőn sütöttem két tepsi almás pitét (nem, nem csak ezt tudok, de ezt a legjobban), így aztán teljes nyugalomban mentünk. Aztán ott derült ki, hogy nem úgy van a'... Ki fog főzni?

Kettőt találhatsz!

Igen, nyertél, engem szavaztak meg.

Paprikás krumpli, bográcsban.

Győzelmi póz a "megáll-a-kanál-benne" mellett

Nem hazudok, a gyerekek néma csendben ettek, a szülők meg sorban álltak repetáért. Idézek: "tökéletes", "a legjobb kaja", "isteni". Az egyik anyuka azon hüledezett, hogy a híresen rossz evő fia egy egész tányérnyit eltüntetett. Erre mit lehet mondani? Igyekeztem szerényen mosolyogni. Szerintem, nem ment. :D

Szerda reggel az egyik anyuka: "összefut a számban a nyál, ha a tegnapi kajára gondolok". Ma délután pedig egy másik anyuka azt mesélte, hogy a fia azon kesergett a kirándulás estéjén, hogy nem ehet vacsorára is a paprikás krumplimból.

Kell ennél több???

Az már csak hab a tortán, hogy az almás pitémből sem maradt, s ketten is a receptet kérték. Tetszik érteni? Gyakorló háziasszonyok, gyerekes anyukák azt kérték, mondjam el a receptet... Tőlem... Érthetetlen. :D

Krisztám ma azzal állított haza, hogy beíratta a srácokat a zeneiskolába. Egyszerű dologgal kezdenek majd, kisméretű, olcsó hangszer, de tökéletes az alapok elsajátításához: furulya. Emellett sikerült helyet szerezni a Városi Múzeum egyik nyári táborába is, ahová mindkét gyerek mehet. Ahogy az iskolai életmód táborba is. Bár Sebi még nem jár iskolába, de szeptembertől elsős, ezért, igazgatói engedéllyel, ő is részt vehet a két hetes programban.

Zárszóként, csak úgy itt hagyom: Beni ma hozott egy igazgatói dicséretet.