Miután kifizettem a redőnyöst, azt hittem egyenesbe jövünk. De nem. Pár napra rá a porszívónk nagyon kellemetlen, égett szőrhöz hasonló szagot árasztva kezdett el furcsa, hörgő-zörgő hangokat adni. Úgy néz ki, ő is megunta a kánikulát. Még működik, de csak hosszas szellőztetéssel egybekötve ajánlott bekapcsolni.
Ezután azt hittem, végre tényleg minden rendben van. De nem. Tönkrement a DVD-íróm, miközben Alohának írtam egy lemezt. Aztán átmentem hozzá, segítettem PC-ket szerelni, alkatrészeket cserélni... stb. Jó munkám jutalmaként elpofátlankodtam magamnak a már feleslegessé vált alkatrészeket: ház, tápegység, alaplap, Celeron processzor, RAM-ok, DVD-író. Egy AcerPower F6 maradványai, amiből villámgyorsan kannibalizáltam az írót.
Hazahoztam a cuccot, leraktam, aztán napokig kerülgettük, ide-oda raktuk, mert mindig útban volt. Srácoknak akartam egy számítógépet, de Krisztám ellenezte. Végül is igazat adtam neki, de akkor is kezdeni kellett valamit az alkatrészekkel. Írtam egy emailt az egyik helyi számítástechnikai szaküzletbe, elmondtam, mim van, kérdeztem, mennyit adnának érte. Cirka 10ezer forintban állapodtunk meg. Pár órás hobbigyakorlásért nem is rossz pénz. :-) Köszi Aloha!
Igaz, 10ezer forintból nem igazán tudtam volna mit venni, hacsak olyat nem, ami igazán nem is kellett volna. Ekkor ugrott be, hogy mi lenne, ha lecserélném a gépem alaplapját és memóriamoduljait is. Megérdeklődtem a pénzügyeket a már ismert boltban. Ezért 12ezeret adtak. Ez így már 22ezer. Kinéztem egy új alaplapot, memóriamodulokat és DVD-írót. Levittem a cuccot, átszerelték. (Én is képes lettem volna erre, de a garancia miatt jobbnak láttam, ha a bolt alkalmazottaira bízom a dolgot.)
Ezt vettem:
MBO: Gigabyte 870A-USB3L
RAM: Kingmax 2× 2GB DDR3 1600MHz Hercules Series
ODD: ASUS DRW-24B3ST
Persze rá kellett fizetnem 10ezer forintot, de ebbe már egy rózsaszín USB-s egér ára is benne van, amit anyunak vettem a notebook mellé. Kérded, honnan volt ennyi pénzem, mikor már a végét jártuk? Édesapám hozzám vágott egy 20kilóst, mondván, ezzel beszáll a noti árába. :-D
Tegnap Aloha ismét felhívott, hogy az IKEA-ban van, kell-e még az a bútor, amit kinéztünk a gyerekeknek és amiről szerelés közben is beszélgettünk. Egyeztettünk, s már munkába indultam, mikor szólt, hogy mindjárt ideér hozzánk a cuccal. Mivel már nem voltam otthon, szóltam Krisztának, vegye át, fizesse ki. Ebből csak az első sikerült, mert a bútor jött, látott, a futár azonban elviharzott, hogy majd... Őőőő... jó... és köszönöm!
Reggel összeraktuk a lapra szerelt bútorokat: két kisszék, egy kis asztal és egy csúszásmentes fürdőszobai fellépő (az utóbbin nem volt mit szerelni, műanyag az egész). Beni teljesen egyedül rakott össze egy széket!!!
Aztán délben szól Krisztám, hogy a mosógép fura hangokat ad, s amikor kinyitotta, azt látta, hogy nem forog a dob, nem is lehet megmozdítani. Telefon a szerelőnek, azt mondta, kinyílt a dob ajtaja, ezért akadt meg. Mikor tudna kijönni? A héten már nem, de megpróbálhatjuk erősen megrángatni a dobot, hátha elfordul és visszazárhatjuk az ajtót...
Na, ezt látnod kellett volna! Húztam, izzadtam, téptem, izzadtam, nyúztam, izzadtam, ütöttem, izzadtam, feszegettem, izzadtam, rángattam, izzadtam, lökdöstem, izzadtam, kiabáltam, izzadtam, szidtam, izzadtam, kérleltem és izzadtam... stb. Lassan, nagyon lassan elfordult pár centit, aztán ismét állj. Kezdhettem elölről az egészet. Nem titok, ezekben a pillanatokban nem rajongtam a feleségemért, ugyanis biztos voltam benne, hogy túlterhelte a gépet.
S lőn! Addig rángattam, téptem (és izzadtam), míg a kezeim be nem csúsztak a dob és a dobház közé, lemarva a bőrt a bal kezem középső ujjáról és összezúzva az ízületet. A jobbal jobban jártam, az csak szimplán feldagadt és kissé bekékült. Így is azt hittem először, hogy eltört. Sikerült elforgatni a dobot, s igazam lett: édesem berakott egy pokrócot is, ami annyira megszívta magát vízzel, hogy kicsaphatta a dob ajtaját. Már elegem volt a jó cselekedetekből!
Most én, a nap hőse (Kriszta hívott így) megyek, megmosom a fogamat és lefekszem aludni, hogy frissen, fiatalosan mehessek munkába, a harmadik éjszakás műszakomba. Jó éjt!
Ui.: Majdnem elfelejtettem, hogy elromlott a varrógépünk is! :-(
Ezután azt hittem, végre tényleg minden rendben van. De nem. Tönkrement a DVD-íróm, miközben Alohának írtam egy lemezt. Aztán átmentem hozzá, segítettem PC-ket szerelni, alkatrészeket cserélni... stb. Jó munkám jutalmaként elpofátlankodtam magamnak a már feleslegessé vált alkatrészeket: ház, tápegység, alaplap, Celeron processzor, RAM-ok, DVD-író. Egy AcerPower F6 maradványai, amiből villámgyorsan kannibalizáltam az írót.
Hazahoztam a cuccot, leraktam, aztán napokig kerülgettük, ide-oda raktuk, mert mindig útban volt. Srácoknak akartam egy számítógépet, de Krisztám ellenezte. Végül is igazat adtam neki, de akkor is kezdeni kellett valamit az alkatrészekkel. Írtam egy emailt az egyik helyi számítástechnikai szaküzletbe, elmondtam, mim van, kérdeztem, mennyit adnának érte. Cirka 10ezer forintban állapodtunk meg. Pár órás hobbigyakorlásért nem is rossz pénz. :-) Köszi Aloha!
Igaz, 10ezer forintból nem igazán tudtam volna mit venni, hacsak olyat nem, ami igazán nem is kellett volna. Ekkor ugrott be, hogy mi lenne, ha lecserélném a gépem alaplapját és memóriamoduljait is. Megérdeklődtem a pénzügyeket a már ismert boltban. Ezért 12ezeret adtak. Ez így már 22ezer. Kinéztem egy új alaplapot, memóriamodulokat és DVD-írót. Levittem a cuccot, átszerelték. (Én is képes lettem volna erre, de a garancia miatt jobbnak láttam, ha a bolt alkalmazottaira bízom a dolgot.)
Ezt vettem:
MBO: Gigabyte 870A-USB3L
RAM: Kingmax 2× 2GB DDR3 1600MHz Hercules Series
ODD: ASUS DRW-24B3ST
Persze rá kellett fizetnem 10ezer forintot, de ebbe már egy rózsaszín USB-s egér ára is benne van, amit anyunak vettem a notebook mellé. Kérded, honnan volt ennyi pénzem, mikor már a végét jártuk? Édesapám hozzám vágott egy 20kilóst, mondván, ezzel beszáll a noti árába. :-D
Tegnap Aloha ismét felhívott, hogy az IKEA-ban van, kell-e még az a bútor, amit kinéztünk a gyerekeknek és amiről szerelés közben is beszélgettünk. Egyeztettünk, s már munkába indultam, mikor szólt, hogy mindjárt ideér hozzánk a cuccal. Mivel már nem voltam otthon, szóltam Krisztának, vegye át, fizesse ki. Ebből csak az első sikerült, mert a bútor jött, látott, a futár azonban elviharzott, hogy majd... Őőőő... jó... és köszönöm!
Reggel összeraktuk a lapra szerelt bútorokat: két kisszék, egy kis asztal és egy csúszásmentes fürdőszobai fellépő (az utóbbin nem volt mit szerelni, műanyag az egész). Beni teljesen egyedül rakott össze egy széket!!!
Aztán délben szól Krisztám, hogy a mosógép fura hangokat ad, s amikor kinyitotta, azt látta, hogy nem forog a dob, nem is lehet megmozdítani. Telefon a szerelőnek, azt mondta, kinyílt a dob ajtaja, ezért akadt meg. Mikor tudna kijönni? A héten már nem, de megpróbálhatjuk erősen megrángatni a dobot, hátha elfordul és visszazárhatjuk az ajtót...
Na, ezt látnod kellett volna! Húztam, izzadtam, téptem, izzadtam, nyúztam, izzadtam, ütöttem, izzadtam, feszegettem, izzadtam, rángattam, izzadtam, lökdöstem, izzadtam, kiabáltam, izzadtam, szidtam, izzadtam, kérleltem és izzadtam... stb. Lassan, nagyon lassan elfordult pár centit, aztán ismét állj. Kezdhettem elölről az egészet. Nem titok, ezekben a pillanatokban nem rajongtam a feleségemért, ugyanis biztos voltam benne, hogy túlterhelte a gépet.
S lőn! Addig rángattam, téptem (és izzadtam), míg a kezeim be nem csúsztak a dob és a dobház közé, lemarva a bőrt a bal kezem középső ujjáról és összezúzva az ízületet. A jobbal jobban jártam, az csak szimplán feldagadt és kissé bekékült. Így is azt hittem először, hogy eltört. Sikerült elforgatni a dobot, s igazam lett: édesem berakott egy pokrócot is, ami annyira megszívta magát vízzel, hogy kicsaphatta a dob ajtaját. Már elegem volt a jó cselekedetekből!
Most én, a nap hőse (Kriszta hívott így) megyek, megmosom a fogamat és lefekszem aludni, hogy frissen, fiatalosan mehessek munkába, a harmadik éjszakás műszakomba. Jó éjt!
Ui.: Majdnem elfelejtettem, hogy elromlott a varrógépünk is! :-(
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!