Akárhogy is szépítem a helyzetet, a novemberi bejegyzéseim száma nem túl izmos. Igaz, semmi földrengető dolog nem történt, folytak a hétköznapok, egymás után, szépen sorban.
Beni és Sebi kicsit taknyos. Beni jobban, az allergia miatt. Sebi napról napra bővíti szókincsét.
Krisztám cselédkedik ránk, nekünk. Sok ez a három gyerek. :P
Volt némi visszaesés az egészségemben, pár napig rosszalkodott a fekélyem, de elmúlt. Lehet, hogy csak olyasmit ettem, ami nem tetszett őkelmének. Nem tudom.
A legutóbbi, kiemelkedőnek tekinthető esemény velem történt. Szombat délután szerettem volna levágni a hajamat rövidebbre. Szokás szerint elővettem a hajnyírót és nekiálltam a 9mm-es hossz beállítása után a műveletnek. Letoltam egy részt, majd úgy döntöttem, inkább a 6mm-est választom. Átállítottam a gépet, majd újráztam vele. Mikor is, egyszer csak elkezdett fura hangon nyekeregni és egy szál hajat nem volt hajlandó eltávolítani a fejemről. Kriszta is próbálta, neki se engedelmeskedett. Ott álltam szombat délután (17 óra előtt nem sokkal), munkába menet előtt a félig-harmadik lenyírt hajammal és egy rossz eszközzel a kezemben. Átfutott az agyamon, hogy lenézek a közeli fodrászhoz, hátha itt van, de az idő nagyon sürgetett. Ennél nekem gyorsabb megoldás kell! Viszont házi eszközökkel a gyors egyenlő a drasztikussal...
Jelenlegi állapotomról az őrségi vicc jut eszembe:
- Miért jó kopasznak lenni?
- Mert így hallom a hópelyheket!
Hétvégére ígérik is...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!