Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2010. október 12., kedd

Kire hasonlít ez a gyerek? :-D

Nemrég Kriszta teát főzött, de cukor helyett - mint általában - mézzel ízesítette. Beni megkóstolta, majd kért még a bögréjébe mézet.
- Na, így már elfogadható!
Másnap párom friss teával kínálta a nagyfiút, de Beni azt még a tegnapi maradékának hitte, s kóstolás nélkül közölte:
- Anya, szerintem csinálj másik teát, mert ezzel valami nagyon nem stimmel!

Benike vajas-mézes kenyeret kért vacsorára, Kriszta azonban kacsazsíros-hagymás-paradicsomossal kínálta. Megette, ízlett neki.
Pár nap múlva szalámis szendvicset kapott uzsonnára, de kért még enni valamit. Saját kis kezeivel megkente a kacsazsírost, de mégsem ette meg. Vacsoraidőben Krisztám kérdezte, hogy kéri-e az uzsonna maradékát.
- Hagyjál már a zsíros kenyereddel!

Édesanyám tegnap feljött hozzánk egy hivatalos levelet nyomtattatni, s persze a gyerekek rögtön megtámadták. Én készülődtem az éjszakás műszakra, pakoltam. Miközben a tárcámat ellenőriztem, hangosan felsóhajtottam, s mondtam Beninek, hogy sajnos most nincs apróm, nem tudok neki "zsebpénzt" adni.
- Nem baj! - vonta meg a vállait.
- Gyere kis csillag, mama ad neked zsebpénzt! - mondta neki édesanyám, de hamar kiderült, hogy neki sincs sok aprója.
- Csak nagy pénzem van Benike. Papírpénz. - mondta, miközben a kezében tartott egy ezrest.
- Nem baj, majd összehajtom és úgy dobom a perselyembe!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!