Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2010. július 26., hétfő

Zöld szemű

Sebestyén Kriszta jobb alkarján csücsül, odasimulva hozzá, miközben párom tesz-vesz a konyhában. Odalépek, átölelem őket, s csókot lehelek kedvesem arcára, nyakára. Gyermekünk rám néz, kinyújtja kicsi kezét felém.
- Nyeeeeemmmmmm! - kiált rám, s eltol Krisztától.

Összefutok a feleségemmel az előszobában. Kihasználva, hogy egyik gyerek sincs a környéken, gyengéden a falhoz nyomom, s megcsókolom. Ekkor pici lábak dobogását halljuk, majd Sebestyén kiabálása ragad ki minket a meghitt pillanatból:
- Anjaaaaaaa! - hallatszik kis testéhez képest erős hangja, majd befurakszik kettőnk közé, s igyekszik eltolni.
Mikor rájön, hogy ez fizikailag lehetetlen számára, leül anyja lábfejére, közben hangosan elégedetlenkedik, s továbbra is szeretne távol tartani páromtól.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!