Szeretetfürdő

Embertelen volt ez a meleg, ráadásul pont én voltam a nappalos. Ezt csak odakint, a fák alatt, árnyékban lehetett kibírni. A tartózkodó helyiségünkben ugyanis száraz szaunát nyithattam volna. Mert - mondanom sem kell -, légkondi nekünk nem jár, a ventilátort is én vettem, még tavaly. (Ellenben a PLC nemsokára saját hűtést kap, nehogy tönkremenjen.)

A szokásos vízfogyasztásom kereken a duplájára nőtt, míg a kétbetűs egészségügyi kitérőim pont a felére. Ergo: izzadtam, izzadtam, izzadtam... Gondolom Te is, ez az egy vigasztal. :P Meg az, hogy ma reggel már borult ég és erős szél fogadott. Ellenben a beígért esőnek se híre, se hamva. A nap viszont újra kibújt a felhők mögül. :S

De térjünk is mondanivalóm lényegére.

Benikénk hétfő reggeltől péntek estig édesanyámnál nyaralt a szomszéd utcában. :D Így róla mélyebben nem tudok mesélni. Édesanyám szavai alapján, s amit láttam, mikor hazahozta, az egész hetet játékkal, rajzolással és különféle kézügyességet fejlesztő - általános iskolai technikaórákat idéző - feladatokkal töltötte. Ha jól emlékszem, csütörtökön a strandon is volt Krisztivel - az anyai szív eddig bírta a fia nélkül, persze a napi 2 telefon mellett -, pénteken meg húgom anyósánál, a kerti mobil medencében lubickolt.

Az én csipesz-egerem Benitől (az alján ott a nevem is)

Sebestyén - akár csak a bátyja -, maximálisan kihasználta, hogy ezen a héten minden figyelem neki jutott. Hiába, akármennyire is szeretik egymást, azért egy kis időre mégis csak jobb egyes egyedül birtokolni anya/mama figyelmét, idejét.

Rengeteg dolgot tanult: puszit dob (belecuppant a saját tenyerébe), tudja hol a köldöke, stabilizálódott az orr, fül, láb szavak jelentése, sőt, már másokon is felismeri ezeket a testrészeket.

Péntek este történt, mikor Beni hazajött.

Lefürdettem a nagyfiút, bedugtam az ágyába, s derékig betakartam egy lepedővel. Sebestyén később bement hozzá - Beni már aludt -, s nem titkolt zavarral hosszasan nézte a bátyját. (Értsd: szopizta jobb keze hüvelykujját, s kitágult pupillákkal, felhúzott szemöldökkel vizslatta a látványt.) Majd rámutatott a testvérére, hangjában kétségbeesés csengett:
- Ljába?!
Kellett pár másodperc, míg felfogtam a problémát. Ekkor - szégyen ide, szégyen oda - hangosan felnevettem, majd lehajoltam Benihez és félrehúztam a takaróként szolgáló lepedőt, hogy megmutassam a bátyja hiánytalan lábait. :D

Még Benike nyaralása előtt kicseréltettük a konyhabútorunk összes ajtaját. Ha éltél - vagy élsz - panelban, tudod miről beszélek. Ideje volt, meguntuk a korábbi tulaj színvilágát. Most szép fehér minden. De a lényegre térek: a kényes helyekre - kuka, lábasok, zöldségek - zárat szereltettünk fel, hogy Sebestyén ne tudjon kipakolni, vagy olyasmihez hozzáférni, ami veszélyeztetné az egészségét. Az első pár napban felháborodottan rángatta az ajtókat, majd mikor látta, hogy értelmetlen, fogta magát és rászokott a szobai ruhásszekrényekre... Adtunk annak a bizonyosnak egy pofont, de a ruhák legalább nem okoznak fertőzést a törpének.

Pakolok, tehát vagyok!

Talán megdöbbentő, vagy esetleg felháborító - s rögtön leszögezném, hogy szeretem mindkét fiamat -, de jó volt pár napig úgy hazaérni, hogy csak az egyik ugrott azonnal a nyakamba. Csendesebbek voltak az esték Benike nélkül, még ha hiányzott is. Csendesebbek és csonkák.

Krisztám szintén kikészült. A hőségtől, a Sebike állandó hisztijeitől és Beni hiányától, plusz ezek tetőzéseként, szerény személyemre is gondolnia kellett: legyen elég vizem, legyen ennivalóm, tiszta váltóruhám... Ráadásul nagyon aggódott értem, ismerve a munkahelyi körülményeket. Ugyanakkor nagyon is jól esett a felfokozott gondoskodása, szeretete. Ha másban nem is, ebben maradéktalanul lubickolhattam. :)