Fekszem az ágyon, Sebestyén odamászik mellém. Jobb hüvelykujja a szájában, miközben fejecskéjével a bal karomra fekszik.
– Álmos vagy?
– Nem.
– Akkor, csak úgy idebújtál?
– Nem, csikizz meg!
Dögönyözni kezdem, hangosan kacag. Mikor lélegzethez jut, a szemembe néz, mosolyog.
– Ha nagy leszek, olyan leszek, mint te!
Hirtelen olyan homályos lett a világ, s elszorult a torkom is...
Szünidő OFF, iskola ON
5 napja
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!