Sebestyén nem megy a héten bölcsődébe, apai hatalmammal (vissza)élve úgy döntöttem, jobb, ha nem fázik meg és nem szed össze semmit sem a csoporttársaitól (Beni már elég nagy, hogy úgy döntsön, ő megy). Így is kissé rekedt a hangja és folyik az orra. Így aztán rendszeresen lóg az ablakban, megnézi, van-e még hó, jön-e erre hókotró. Zárójelben jegyzem meg, szombat óta színét se láttuk egynek se, miközben a városi havilapban a cég vezetője büszkén nyilatkozta, hogy a cég felkészült a télre és a hóeltakarítás folyamatos. Igaz, ami igaz, a házunk másik oldalán egyik éjjel végigment a munkagép, rá is tolta a parkoló autók orrára a havat, a tulajdonosok végtelen örömére. Ráadásul az úton így is vagy 10 centis havat hagyott maga után, egyszóval sok értelme nem volt.
De vissza Sebikémhez:
- Megyek, megnézem a hót!
- Kicsim, úgy mondjuk, havat.
- De az nem hav, hanem hó!
Amikor közölte, hogy kér "jégt", már nem is szóltunk semmit. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!