Amellett, hogy a héten éjszakás voltam -- igen, van olyan is, hogy normális ember módjára, hétfőtől dolgozom le a magam 5 napját --, egy rohanás volt az életünk. Leginkább Krisztámnak, mert szerénységem délelőttönként egyszerűen elájult a fáradtságtól, miközben a két beteg gyerek egymást nyúzta. Igaz, Benikém nagyon igyekezett tompítani az öccse cseppet sem halk játékát, de egyszer sem sikerült kialudni magam.
Ne nézz már így! Igen, a két gyerek felügyelet nélkül játszott 1-2 órát. Míg én az ágyon aludtam, ők a földön, illetve a saját asztalkájuk mellett játszottak. Beni tudja a szabályokat: ablakba nem mennek, ajtót nem nyitnak, telefont nem vesznek fel. Természetesen én is megtettem, ami tellett tőlem: ablakok bukó vagy zárt állásban, ajtó bezárva, kulcs nincs a zárban, telefon a fejem mellett, kaputelefon félrerakva. Mielőtt ledőltem, megetettem, megitattam mindkettőt, a poharak pedig elérhető magasságban hagytam. Szerencsére a két srác könnyen megértette, hogy emellett se a kés, se az olló, se a konnektor nem játék. A végső szabály pedig: bármi történik, felébreszteni apát! A lényeg az, hogy semmi baj nem történt, azt leszámítva, hogy Sebestyén előbb-utóbb felébresztett a kiabálásával, visításával, hisztijével.
Aztán elérkezett a várva várt csütörtök, a banki nap, amikorra időpontunk van a K&H-nál. Édesanyám átjött, hogy vigyázzon a törpékre, én meg felugrottam a házunk elől induló helyi járatra. Persze, majd három éjszakás műszak után még gyalogolok is, mi?! Nehogy már! Szóval buszra fel, banktól nem messze le, Kriszta jön, bankba be. Percre pontosan fogadnak minket, de az cseppet sem tetszett, hogy a korábbi kényelmes ülőhelyek helyett végig állnunk kellett egy ügyfélpultnál. Bár ha a jó oldalát veszem, akkor az ücsörgő ügyintéző meg folyamatosan felnézett ránk. (Soviniszta disznó vagyok, de jól esik, ha egy nő felnéz rám!) Mindenféle papírt elolvastunk, kitöltöttünk, aláírtunk, adatokat egyeztettünk és némi csevegést is engedélyeztem. Csak hogy ne aludjak el...
A végére már sajnáltam, hogy csak 45 percet ácsorogtunk, papíroztunk. Egyrészt, mert a derekam kezdett annyira fájni, hogy szinte már nem is éreztem. Másrészt az ügyintéző hölgy (lány) pont az a típus volt, aki nekem külsőleg alapvetően tetszik. Nem, nem cserélném le a feleségemet, csak mondom, hogy külsőleg az a típus. Ahogy Krisztám is. Ha ismered őt, tudod miről beszélek.
Innen átcsoszogtunk a Takarékszövetkezetbe. Papírokat beadtuk, adatokat egyeztettük, majd kérdeztem, hogy mégis, mennyi idő lesz a bírálat. Fel voltam készülve mindenre, főleg a nagy bankok kényelmességét ismerve. Ismeritek azt a dalt, hogy "Öreg járgány szivatóval indul"? Akkor tudod, hogy indultam neki a dolognak. Szóval, nyeltem egy nagyot és megkérdeztem a várható időt. A -- K&H-s lányhoz képest némileg korosabb -- hölgy pedig mosolyogva közölte, hogy körülbelül 1 hét. Meg kellett kapaszkodnom. Valószínűleg a dologban közrejátszik az is, hogy még Kriszta nyitotta náluk a folyószámlánkat, lányként. Még nem is ismertük egymást. Egyszóval, régi ügyfelek vagyunk és minden kért papírt összeszedtünk pár nap alatt.
Aztán kérdeztem a saját THM-ünket. Tudtam, hogy ez valamivel keményebb dió, úgyhogy fel is ajánlottuk, hogy elmegyünk enni, amíg végez. Megebédeltünk egy közeli étteremben, s mire visszaértünk, tényleg minden kész volt, csak át kellett vennem a kinyomtatott információkat és elköszönnöm. Ekkor szembesültem azzal, hogy a hivatalos bírálati idő minimum 10-15 nap. Húgoméknak konkrétan 3 hetet mondott ugyanez pénzintézet. Közben, vagy ez előtt, még az étteremnél -- már nem is tudom -- párom szeretetteljesen, hozzám bújva megdicsért, amiért udvarias vagyok, kedves és türelmes, pedig látja rajtam, hogy mennyire fáradt vagyok. Olyan kellemes melegség öntötte el a szívem táját!
Most várjuk a bírálat végét. Amint meglesz az új hitelünk, fel kell keresnünk a MÁK-ot, hogy engedélyezzék az új bejegyzést (a gyerekek utáni félszocpol miatt elidegenítési és terhelési tilalom van a lakásunkon). A Takarékszövetkezetnél külön fel is hívták erre a figyelmünket, majd azt is elmondta a hölgy, hogy nem mi vagyunk az első ilyen ügyfelek, s a MÁK-tól már a pénzintézet is ígéretet kapott arra, hogy nem csücsülnek az ügyek felett. Gondolom nem akarják maguk alatt vágni a fát, van rajtunk kívül is nem egy-két olyan polgár, aki hasonló cipőben jár, mint mi.
Emellett még egy komolyabb esemény történt a héten: Benjáminnak megérkezett a Spektro 1 nevű játék a Nunu Online Játékboltból. Elektronikai kísérletek, áramkörépítés a játék lényege. Beni teljesen beleszerelmesedett. Kriszta meg bevitt pár fényképet a munkahelyére, ahol némi élménybeszámoló után egy vagy két kollégája azonnal felment a netre, hogy rendeljen az unokájának, gyermekének. Szerintem is nagyon hasznos cucc, hasonló dolgokat én csak általános iskolában csináltam, még a 80-as éves közepén-végén, technikaórán. De az is csak hasonló volt, nem ennyire komoly, mint ez a játék.
Ne nézz már így! Igen, a két gyerek felügyelet nélkül játszott 1-2 órát. Míg én az ágyon aludtam, ők a földön, illetve a saját asztalkájuk mellett játszottak. Beni tudja a szabályokat: ablakba nem mennek, ajtót nem nyitnak, telefont nem vesznek fel. Természetesen én is megtettem, ami tellett tőlem: ablakok bukó vagy zárt állásban, ajtó bezárva, kulcs nincs a zárban, telefon a fejem mellett, kaputelefon félrerakva. Mielőtt ledőltem, megetettem, megitattam mindkettőt, a poharak pedig elérhető magasságban hagytam. Szerencsére a két srác könnyen megértette, hogy emellett se a kés, se az olló, se a konnektor nem játék. A végső szabály pedig: bármi történik, felébreszteni apát! A lényeg az, hogy semmi baj nem történt, azt leszámítva, hogy Sebestyén előbb-utóbb felébresztett a kiabálásával, visításával, hisztijével.
Aztán elérkezett a várva várt csütörtök, a banki nap, amikorra időpontunk van a K&H-nál. Édesanyám átjött, hogy vigyázzon a törpékre, én meg felugrottam a házunk elől induló helyi járatra. Persze, majd három éjszakás műszak után még gyalogolok is, mi?! Nehogy már! Szóval buszra fel, banktól nem messze le, Kriszta jön, bankba be. Percre pontosan fogadnak minket, de az cseppet sem tetszett, hogy a korábbi kényelmes ülőhelyek helyett végig állnunk kellett egy ügyfélpultnál. Bár ha a jó oldalát veszem, akkor az ücsörgő ügyintéző meg folyamatosan felnézett ránk. (Soviniszta disznó vagyok, de jól esik, ha egy nő felnéz rám!) Mindenféle papírt elolvastunk, kitöltöttünk, aláírtunk, adatokat egyeztettünk és némi csevegést is engedélyeztem. Csak hogy ne aludjak el...
A végére már sajnáltam, hogy csak 45 percet ácsorogtunk, papíroztunk. Egyrészt, mert a derekam kezdett annyira fájni, hogy szinte már nem is éreztem. Másrészt az ügyintéző hölgy (lány) pont az a típus volt, aki nekem külsőleg alapvetően tetszik. Nem, nem cserélném le a feleségemet, csak mondom, hogy külsőleg az a típus. Ahogy Krisztám is. Ha ismered őt, tudod miről beszélek.
Innen átcsoszogtunk a Takarékszövetkezetbe. Papírokat beadtuk, adatokat egyeztettük, majd kérdeztem, hogy mégis, mennyi idő lesz a bírálat. Fel voltam készülve mindenre, főleg a nagy bankok kényelmességét ismerve. Ismeritek azt a dalt, hogy "Öreg járgány szivatóval indul"? Akkor tudod, hogy indultam neki a dolognak. Szóval, nyeltem egy nagyot és megkérdeztem a várható időt. A -- K&H-s lányhoz képest némileg korosabb -- hölgy pedig mosolyogva közölte, hogy körülbelül 1 hét. Meg kellett kapaszkodnom. Valószínűleg a dologban közrejátszik az is, hogy még Kriszta nyitotta náluk a folyószámlánkat, lányként. Még nem is ismertük egymást. Egyszóval, régi ügyfelek vagyunk és minden kért papírt összeszedtünk pár nap alatt.
Aztán kérdeztem a saját THM-ünket. Tudtam, hogy ez valamivel keményebb dió, úgyhogy fel is ajánlottuk, hogy elmegyünk enni, amíg végez. Megebédeltünk egy közeli étteremben, s mire visszaértünk, tényleg minden kész volt, csak át kellett vennem a kinyomtatott információkat és elköszönnöm. Ekkor szembesültem azzal, hogy a hivatalos bírálati idő minimum 10-15 nap. Húgoméknak konkrétan 3 hetet mondott ugyanez pénzintézet. Közben, vagy ez előtt, még az étteremnél -- már nem is tudom -- párom szeretetteljesen, hozzám bújva megdicsért, amiért udvarias vagyok, kedves és türelmes, pedig látja rajtam, hogy mennyire fáradt vagyok. Olyan kellemes melegség öntötte el a szívem táját!
Most várjuk a bírálat végét. Amint meglesz az új hitelünk, fel kell keresnünk a MÁK-ot, hogy engedélyezzék az új bejegyzést (a gyerekek utáni félszocpol miatt elidegenítési és terhelési tilalom van a lakásunkon). A Takarékszövetkezetnél külön fel is hívták erre a figyelmünket, majd azt is elmondta a hölgy, hogy nem mi vagyunk az első ilyen ügyfelek, s a MÁK-tól már a pénzintézet is ígéretet kapott arra, hogy nem csücsülnek az ügyek felett. Gondolom nem akarják maguk alatt vágni a fát, van rajtunk kívül is nem egy-két olyan polgár, aki hasonló cipőben jár, mint mi.
Emellett még egy komolyabb esemény történt a héten: Benjáminnak megérkezett a Spektro 1 nevű játék a Nunu Online Játékboltból. Elektronikai kísérletek, áramkörépítés a játék lényege. Beni teljesen beleszerelmesedett. Kriszta meg bevitt pár fényképet a munkahelyére, ahol némi élménybeszámoló után egy vagy két kollégája azonnal felment a netre, hogy rendeljen az unokájának, gyermekének. Szerintem is nagyon hasznos cucc, hasonló dolgokat én csak általános iskolában csináltam, még a 80-as éves közepén-végén, technikaórán. De az is csak hasonló volt, nem ennyire komoly, mint ez a játék.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!