Kórkor

Mint a múltkor említettem, nagyon kikészültem a nappalos műszakom végére. Azóta kiderült, nem csak a koránkelés tette be a kiskaput: megfáztam. Hol a torkom, hol a fülem, hol a fejem, hol ezek közül bármelyik kettő, hol mindenem fájt. Reggel és este olyan a hangom, mint egy mutáló tininek. Már ha van hangom, ugyebár. Az orromból neon zöld trutyi folyik, a manduláim bedurrantak, a fülemben a legváratlanabb pillanatban érzek hasító fájdalmat, s napok óta csak a homlokomat érintő fejfájással fekszek, kelek. Viszont nem köhögök és ma már alig fájt a torkom. Némi öröm az ürömben!

Abban biztos vagyok, hogy ha az első tünet óta nem szednék napi 3-5 ezer milligramm C-vitamint, 39 fokos lázzal dolgoztam volna végig az éjszakás műszakot. Természetesen már megtettem a további, szükséges lépéseket: felírattam a háziorvosommal a jól ismert, fekélyemet nem zargató, lórúgás antibiotikumot.

Persze, nem csak én vagyok beteg. Az egész banda taknyos, torokfájós, köhögős. Kinek mi jutott. Benivel ma voltam orvosnál, kapott is egy 3200 forintos bogyókollekciót. Sebestyén "csak" tortyog kicsit, egyéb baja nincs. Krisztám meg hol a torkát fájdítja, hol az orrát fújja, de úgy tűnik, jelenleg ő a legstrammabb. Ahogy szoktam is mondani: "Te nem lehetsz beteg, fáradt, te az anya vagy!"

Sebestyénünk immár rövidebb mondatokban fejezi ki magát, például:

- Anya kéje cici! (Anya, kérek cicit!)

- Menyi duciduci. (Beni alszik.)

- Anyájé innyi. (Anya innivalója.)

- Menyi helye. (Beni széke a konyhában.)

- Tép a baba. (Szép vagyok.)

- Ama izdli. (Ízlik, finom az alma.)

Az óvónők megosztották a véleményüket a Benjámin vs. iskola témában, s megnyugodtunk, hogy immár nem csak a fejlesztőpedagógus és mi látjuk úgy, hogy maradni kéne még egy évet az óvodában, hanem az óvónők is. Okos kisfiú, gyorsan tanul, de kicsit kelekótya. Kis balkezes kelekótyám. :D

Nemrégiben tudtam meg, hogy édesanyám kacérkodik a számítástechnikával, s álmai között egy netbook, vagy egy kisebb notebook szerepel céleszközként. Így aztán napjaim egy részét azzal töltöm, hogy bújom a netet egy jó ajánlat után, hátha... Táblagépet már találtam egy hazai forgalmazónál 40ezerért (tokkal és postával). Android operációs rendszerrel, barátságos érintőképernyős kezelőfelülettel, kielégítő hardveres kiépítéssel. Már csak azt nem tudom, hogy ezt is elfogadhatónak tartaná-e, arra meg ötletem sincs, hogyan tudakolhatnám meg. Ötlet? (Vagy egy megbízhatóan működő használt noti?)

Az biztos, hogy ha ezt sikerül valamiképpen kiderítenem - és a válasz kedvező -, egyelőre ugrott az e-book olvasóm. De ott egye a fene, az édesanyámról van szó! Ezerszer többről mondott le értem...