Blogolás helyett

Ok, rendben, bevallom férfiasan: lusta vagyok.

Szóval, az történt, hogy mostanában blogolás és átfogó internetezés helyett filmeket nézek és játszom a számítógépen.

Jelenleg a Csillagkapu (SG1) sorozat került terítékre. Minden nap megnézek pár részt. Nem tehetek róla, szeretem a sci-fit. Meg a fantasyt is. Meg a háborús filmeket. Persze nem minden válogatás nélkül. Ám tény, hogy ezeket jobban kedvelem a rajzfilmek, vígjátékok és kalandfilmek mellett, helyett.

A játék pedig, amit mostanában nyüstölök, egy kalandjáték. Talán ismerős: Syberia 1-2. Nem vállalkozom a játék bemutatására, ízelítőként pár cikket ajánlanék a PC GURU honlapjáról: Syberia 1 és Syberia 2 ismertető.

S ha már játék, akkor gyerekek...

Sebestyénünk egyre újabb és újabb szavakkal, kifejezésekkel és fejlődő értelmével lep meg minket. Követni sem lehet, hogy mi mindent mond már a maga kis pösze, egy-két szótagos nyelvén. Ráadásul mindenhová felmászik, kapcsolgat, leránt, elvisz, megkóstol... miközben fél szemmel azt figyeli, hogyan reagálunk rá, s ha tetszik neki, amit előadunk nevelés címszó alatt, kinevet minket. Pár szó ízelítőként: títa (tészta), mijam (cica), épa (répa). Segít az öltözködésben, érti a "Vedd le a cipőd!", "Vidd a helyére!", "Add oda anyának/apának/Beninek!", "Dobd a kukába!", "Keressük meg anyát, apát, Benit!", "Megyünk fürdeni!"... stb. mondatokat. A legtöbb testrészét ismeri és megmutatja, az eldöntendő kérdéseknél vagy bólogat, vagy a fejét rázza. Céljai eléréséhez eszközöket használ, például: széket húz az asztalhoz, ha nem éri el, amit kiszemelt magának.

Benikénk - akit Sebi majd megfojt a szeretetével, mert állandóan őt utánozza és azzal akar játszani, amivel a bátyja - nagyon élvezi az óvodát. Megrendeltük neki a Mini Manó című havilapot, amiben egyszerűbb és bonyolultabb feladatokkal készítik fel a gyerekeket az iskolára. Egyéni véleményem szerint sokkal magabiztosabban veszi az akadályokat, mint tavaly, s ez leginkább annak tudható be, hogy a betűk többségét gondolkodás nélkül felismeri és le is írja.

Fogalmam sincs, hogy más gyerekek hol tartanak, tartottak ennyi idős korukban, de nem is fontos. Nem akarom összehasonlítani őket senkivel sem, egymással sem. Így szeretem őket, olyannak, amilyenek. Büszke vagyok rájuk.

Kriszta új függönyökkel lepett meg minket. Valójában az én kedvemet kereste, nagyon tetszik a vitrázsfüggöny, így a "nylonokat" lecserélte horgolt stílusú vitrázsokra. Nagyon megszállhatta az ihlet, mostanában sokat ül a varrógép mellett, mindenféle holmikat varr.