Az otthonunktól nem messze található az Éva Cukrászda. Mondhatni, a lakótelep egyetlen cukrászdája - eszi, nem eszi, nem kap mást -, míg fagylaltot máshol is lehet kapni. Havonta pár alkalommal eszünk egy-két szelet süteményt, míg fagyit hetente többször is, általában Beni könyörög be minket.
Péntek lévén Benike ebéd után jött haza, pontosabban mentünk érte, s elsétáltunk a közeli SPAR üzletig is, majd visszafelé útba ejtettük a cukrászdát. Az üzlet előtti "teraszon" 6-7 asztal áll székekkel, s csak az egyiknél ült egy fiatal pár. Éppen cigarettára gyújtottak mindketten, amit a szél szépen elhordott a bejárat felé, így az összes asztalhoz is.
Gyorsan bementünk az üzletbe, kértünk fagylaltot, majd félhangosan megjegyeztem, hogy milyen kár, nem tudunk kiülni az asztalokhoz. A tulajdonos lánya - ő szolgált ki bennünket - persze azonnal reagált, csodálkozva érdeklődött, hogy miért nem. Mondtam neki, hogy a fiatal pár a legtávolabbi asztalnál ül, dohányzik, s a füstöt a szél szépen elteríti a többi asztal felé... ez két kiskorúval - az egyik épp a babakocsiban aludt - az oldalunkon nagyon zavaró.
Zárójelben jegyzem meg, hogy nem az a baj, ha valaki szabadtéren dohányzik, hanem ha nem veszi figyelembe nemdohányzó embertársai azon igényét, hogy nem kérnek a füstből. Meg abból, hogy harákolva elé köpjenek... meg abból, hogy izzó csikkre lépjen... de a történet szempontjából az utóbbi két esemény lényegtelen, a füstre koncentráljunk!
Alapjáraton a történet érdektelen lenne, hiszen hétköznapi sztori, hogy tisztelt bagós honfitársaink sz@rnak a többiek fejére. Tisztelet a kivételnek! A poén azonban most jön...
A fent említett hölgy érthetően és hangosan az alábbi szavakkal válaszolt: "Ennyi erővel az utcára sem kell kimenni!"
Első blikkre köpni-nyelni nem tudtam, majd finoman megjegyeztem, hogy igaza van, csak éppen ez egy vendéglátó hely, ahová gyermekes családok is járnak. Ekkor jött ki a tulajdonos a konyhából, aki így nem látta a fiatal párt, s így nem értette, miről is beszélek. A lánya készségesen kisegített: "A szél az asztalokhoz fújja a füstöt!" - hallatszott kissé fennhéjázón.
Ekkor elég nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne vágjam a fiatal hölgyhöz a kifizetett fagylatomat. Igazából sajnáltam volna erre pazarolni a pénzemet. Inkább villámgyorsan elhagytuk az üzletet, mielőtt meggondolatlanságot tettem volna. Míg hazafelé sétáltunk, elhatároztuk, hogy idén már biztosan nem látogatjuk többet a cukrászdát.
Péntek lévén Benike ebéd után jött haza, pontosabban mentünk érte, s elsétáltunk a közeli SPAR üzletig is, majd visszafelé útba ejtettük a cukrászdát. Az üzlet előtti "teraszon" 6-7 asztal áll székekkel, s csak az egyiknél ült egy fiatal pár. Éppen cigarettára gyújtottak mindketten, amit a szél szépen elhordott a bejárat felé, így az összes asztalhoz is.
Gyorsan bementünk az üzletbe, kértünk fagylaltot, majd félhangosan megjegyeztem, hogy milyen kár, nem tudunk kiülni az asztalokhoz. A tulajdonos lánya - ő szolgált ki bennünket - persze azonnal reagált, csodálkozva érdeklődött, hogy miért nem. Mondtam neki, hogy a fiatal pár a legtávolabbi asztalnál ül, dohányzik, s a füstöt a szél szépen elteríti a többi asztal felé... ez két kiskorúval - az egyik épp a babakocsiban aludt - az oldalunkon nagyon zavaró.
Zárójelben jegyzem meg, hogy nem az a baj, ha valaki szabadtéren dohányzik, hanem ha nem veszi figyelembe nemdohányzó embertársai azon igényét, hogy nem kérnek a füstből. Meg abból, hogy harákolva elé köpjenek... meg abból, hogy izzó csikkre lépjen... de a történet szempontjából az utóbbi két esemény lényegtelen, a füstre koncentráljunk!
Alapjáraton a történet érdektelen lenne, hiszen hétköznapi sztori, hogy tisztelt bagós honfitársaink sz@rnak a többiek fejére. Tisztelet a kivételnek! A poén azonban most jön...
A fent említett hölgy érthetően és hangosan az alábbi szavakkal válaszolt: "Ennyi erővel az utcára sem kell kimenni!"
Első blikkre köpni-nyelni nem tudtam, majd finoman megjegyeztem, hogy igaza van, csak éppen ez egy vendéglátó hely, ahová gyermekes családok is járnak. Ekkor jött ki a tulajdonos a konyhából, aki így nem látta a fiatal párt, s így nem értette, miről is beszélek. A lánya készségesen kisegített: "A szél az asztalokhoz fújja a füstöt!" - hallatszott kissé fennhéjázón.
Ekkor elég nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne vágjam a fiatal hölgyhöz a kifizetett fagylatomat. Igazából sajnáltam volna erre pazarolni a pénzemet. Inkább villámgyorsan elhagytuk az üzletet, mielőtt meggondolatlanságot tettem volna. Míg hazafelé sétáltunk, elhatároztuk, hogy idén már biztosan nem látogatjuk többet a cukrászdát.
3 megjegyzés:
Jaj, ezt ismerem. :(( Én a bagót kézben tartva sétálókat sem szeretem. Pont a gyerekek fejmagasságában lóbálják. Ezen a ponton nem tudok toleráns lenni.
Az a csaj világ életében kőbunkó volt.
A cukrászda pedig az évek alatt elkeserítően leromlott. Régebben alapértelmezés volt a főzött krém, az igazi tejszínhab, szemrebbenés nélkül kifizettem érte a szokásosnál ici-picivel magasabb árat. Ha néha arra tévedünk, már csak piskóta alapú dolgokat rendelünk (nagyon finom és gyermekkompatibilis a gyümölcsös kevert süteményük - bár mi azt illeti, egyre fogy belőle a gyümölcs), minden más műanyagból van, az árak pedig drasztikusan megugrottak.
Szerintem a városban a legjobb jelenleg a Milánó cukrászda, ráadásul fél délutános program, mert jó messze van. De legalább rögtön le is sétálod, amit megeszel :)
Fagylaltban pedig szintén veszít az Éva, a Trinity sokkal finomabb.
Teljesen igazad van.
Emlékszem még kamasz koromból, hogy az orosz krémtortájuk mennyei volt. Azóta is kedvencem ez a sütemény, ami nálam nagy szó, lévén nem vagyok híve a "habos" nyalánkságoknak. Gyümölcstorta rulez! :)
Szóval emlékszem, hogy milyen finom volt és volt benne gazdagon anyag is. Alapban ugyebár mazsola és valamilyen kandírozott, cukrozott gyümölcs kerül bele.
Nemrég szintén ettem egy szeletet egy innen származó tortából. Legyen annyi elég, hogy a piskóta száraz, a krém ízszegény volt, a mazsola disszidált belőle szégyenében, bónusz gyümölcsként pedig kemény narancshéjat - vagy annak látszó tárgyat - kevertek bele...
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!