"Superman" visszatér

Egy széles mosollyal kezdem mostani bejegyzésemet. Képzeljétek el, mert képet nem mellékelek. ;)

Szóval, az úgy történt hogy már egy ideje ismét nem írtam. Nem, nem 5 éve adtam utoljára hírt magamról, mint a fent említett hős a fent említett filmben, de régen... Több, mint egy hete. Az élet természetesen nem állt meg, furán is nézne ki, ha csak úgy fogná magát és megállna. Nem, én arról különben is tudnék, hiszen észrevenném. Vagy nem. :)

De térjek már a lényegre! Szóval régen írtam, s azóta történt egy és más.

Sebestyén például az állatokat már nem csak "vaú" szóval illeti - ami egyébiránt inkább "váá" -, hanem megtanulta a "háp" szócskát is. Magyar szinkronban ez erős felindultságból indított "há", amit az egészen incifinci "p" követ. A "nyáú" szón még dolgozunk, ahogy a "cica" sem kompatibilis még a gyerekkel. Ha ezt hallja, csak röhög. Szó szerint! Emellett - s ez az örök boldogság családunk egyetlen nőnemű tagjának - időnként hajlandó kiejteni kétfogú száján az "anjja" hangsort is. Szerintem véletlen, de párom szerint ez az "anya" állandóan nyálas pofijú megfelelője. Ráhagytam, hiszen én már réges-régen "ábá" vagyok. :D

Beniről, Benitől egy aranyköpést, gyerekszájat írnék le, ez oly sok mindent elmond.

Épp játszott valamivel, ami természetesen felkeltette az öccse figyelmét is. Sebinél ez azt jelenti, hogy átkapcsol romboló módba, s elveszi, vagy szétszedi, ledönti Beni munkájának gyümölcsét. Egy ideje már csak annyit lehetett hallani a két gyerek felől, hogy "Sebiiiii! Ne már! Sebiii! Ne bántsd! Sebiii!". (Tudni kell rólunk, hogy csak akkor avatkozunk közbe, ha nagy gond, vagy veszély adódik. Egyébként oldják meg a kis gondjaikat egymás között.) Mikor aztán meguntuk az állandó visítást - Sebinek persze nem tetszett, hogy Beni nem engedi őt is "játszani" -, odamentünk. Sebit felemeltük, is közöltük vele - nem mintha lett volna értelme -, hogy hagyja a bátyust játszani, ez most az ő játéka. Utána kértük Benit is, hogy ne haragudjon a tesójára, a babák ilyenek. Majd ha nagyobb lesz, megérti, hogy mi az az "enyém", hogy mit jelenti szépen együtt játszani. Benike cseppet sem higgadt válasza: "Tudom... de addig megöl az ideg!" :D

S most következik a lényeg. Elnézést, tehát A LÉNYEG! Egész bejegyzésem alfája és omegája. Ma, igen ezen a szent napon - javaslom nemzeti ünneppé avanzsálását - kifestettem a WC-t és a fürdőszobát. Igen, én, egyedül én!

Áúúú... jól van, nem egyedül. A szomszédunk - István, festő - is átjött az utolsó rétegnél. Persze Kriszta is segített kicsit... áúúú... sokat. Takarított és még sok egyéb mást is tett, amit nem tudhatok, mert én, én hős éppen festettem... áúúú... jól van na, számítógépeztem is, míg száradtak a rétegek. De nem csak festettem ám... áúúú... festettünk. A WC hátfalát ez előző lakó letapétázta, ezt most leáztatta... tuk és lekapartuk. Majd vasárnap átjön fater, kijavítja a falhibákat, én meg lekenem fehérre a jövő héten...

Maradhat az E/1? A fenébe! :)