Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2017. augusztus 4., péntek

Nyaraltunk

Végül is, annyira nem volt zsúfolt a hetem :D

Elmentem a háziorvosomhoz, a szokásos vasinjekcióért, aztán másnap a helyi gyógyfürdő, majd pénteken az ékszerész. Elkészült a gyűrűm: három mérettel kisebbet készítettem, úgy, hogy egyszer már vettek be belőle, évekkel ezelőtt. Már vásárláskor is picit nagy volt (középső ujjamon hordtam), de nem csináltam belőle gondot, egészen addig, míg el nem deformálódott költözés közben. Most jó, nem csúszik le, de nem is szorít. Ha nem tévedek, 1500,- Ft volt.

Épp hazaértem, mikor hívtak az Ofotértből, hogy a javításra beadott szemüvegemhez elfelejtették elkérni a számlát, fáradjak majd be valamikor, mert anélkül nem nyúlnak a kerethez. Ami elpattant. Hét hónap után. Egy egyszerű orra tolás közben. Mivel nekem már csak az előlegszámla van meg, az eredetit le kellett adni a Vitaminpénztárnak, másolat meg nincs, miért is lenne, senki se mondta, hogy kéne, csak azt vihettem le szombaton. 

Kérdeztem, hogy ha nekik megvan a rendszerben (mert megvan, láttam, mikor átvette a szemüvegemet), miért nem elég az, nyomtassák ki és kész. A válasz az volt, hogy ezt ők nem tehetik meg, nekik az kell, ami nálam van. Mondtam, nekem meg az nincs meg, senki nem mondta, hogy kéne, különben is, ha a másolatot tudnám csak bemutatni, mennyiben lenne az jó, mikor az EREDETI ott van a számítógépükben?! 

A hölgy igazat adott, de a szabályzat köti őt is. Mondtam, elhiszem, de ettől még a tény tény marad: kifizettem a szemüveget, náluk fizettem ki, enélkül meg sem kaphattam volna, s vissza sem fogadták volna javításra, ergo, az, hogy a keret jótállásos, s törvényi kötelezettségük van ennek javítására, nem változik meg azzal, hogy nekem nincs meg az eredeti számla másolata. Annyit mondott, hogy mindent megtesznek. Várom az eredményt.

De a szombat nem csak emiatt volt "nevezetes", hanem, mert ahogy végeztünk az Ofotértben, már irányítottam is Azúrt észak felé. Beugrottunk anyósomhoz, majd át a hídon és irány Dunapataj, egészen pontosan a Szelidi tó. Ott vettünk ki egy kis házat, három éjszakára.

Az elsőn, sajnos, kissé hangos volt a szomszéd, s ezen az sem változtatott, hogy szóltam neki, először kedvesen, majd erősebben. Végül bevettem egy Frontint és nemsokára úgy horkoltam, mint a nagyok. Meg is egyeztünk Krisztával, hogy ha legközelebb többnapos kikapcsolódást szervezünk, a péntek és szombat estét kihagyjuk.

Egyébként nagyon élveztem: fagyiztunk, sétáltunk, strandoltunk. Még péntek este főzött Krisztám egy nagy adag maszatost (makaróni szósz gomba nélkül), meg sütött egész csirkecombokat. Vittünk még ezt-azt melléjük (tészta, savanyúság, kenyér), plusz némi gyümölcs és egy kis házikolbász meg sajt. Úgy voltunk vele, hogy ennyi elég lesz szombatra és vasárnapra, majd hétfőn keresünk egy élelmiszerboltot, meg eszünk majd valahol, ha megkívánunk valamit.

Nem ragozom, megettük, amit meg akartuk és vettünk, amit venni szerettünk volna. Egyébként élveztük a jó időt, a vizet, a pihenést. Annyi érdemel még említést ezen felül, hogy a szállásunk udvarára egy igen keskeny kapun keresztül lehetett csak bejutni, nekem, mint kezdő sofőrnek, igen csak oda kellett figyelni a ki- és beálláskor. Kint is hagyhattam volna a kocsit, de abban mi lett volna a kihívás? :) Így meg gyakoroltam.

Krisztám készített fotókat rólam, meg a srácokról, cserébe én is lefényképeztem, ahogy vízibicikliztek. De ennél többet nem foglalkoztunk a digitális megörökítéssel. Élményeket gyűjtöttünk, nem pixeleket! ;)

Kedd délután indultunk haza. Mondták is mások, rokonok, hogy most kéne ottmaradni. Persze, tudjuk, de azt senki nem ajánlotta fel, hogy fizeti a szállást és a többit. :P Hazafelé megint beugrottunk anyóshoz, kaptunk egy kis uzsonnát, majd Krisztám egyik rokonánál vettünk akácmézet. Nem volt honvágyam, de a saját ágyam és fürdőkádam már nagyon hiányzott.

Holnap jelenésem van a volt vezetés oktatómnál, némi segítségre van szükségem, valami intelligens ember rácsapta az ajtót Azúrra, s megsérült a festés. Mivel a volt mesterem másik szakmája fényező, könnyedén megoldható a szín kikeverése és az egyéb, maszatolós dolgok. Meg majd keresnem kell egy autókárpitost is, a bal egyes szivacsa eléggé haldoklik. Hátha ismer valakit...

Jövő héten megint a helyi gyógyfürdő, masszázs (de várom már!), s ha minden klappol majd, még az ünnep előtt eljutunk Bikalra. Az sincs kizárva, hogy idén még egyszer elugrunk Tamásiba, vagy egy másik fürdőbe. Jövőre, talán, Orfű és Magyarhertelend... De addig még sok víz lefolyik a Dunán.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!