Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2017. június 8., csütörtök

Munka utáni édes pihenés

Újra itt, újra veletek. Hogy érdemes volt-e várnotok, kiderül, én mindent megírok, amit fontosnak tartok.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy készülök a lakógyűlésre. Ez stresszes időszak, 30 lakás igényeit, elvárásait kell összehangolnom, s ez konfliktus nélkül nem megy. Soha sem. 

Végig kell gondolnom, hogy a könyvelő által elkészített, a tavalyi kiadásokat és bevételeket taglaló mérleg mennyiben felelt meg az elvárásoknak, a tavalyi költségvetésben megfogalmazott számoknak. 

Utána kiszámolni, hogy a jelenlegi befizetésekkel mennyi pénze lesz a háznak, majd ezt összevetni a tervezett, tervezhető kiadásokkal (költségvetési javaslat első része), s a maradékot ismét összevetni a tavalyi mérleggel. Ha negatív a végeredmény, vagy csak minimális plusz jelentkezik, neki lehet ülni kiszámolni, hogy a közös költség mely részét és mennyivel kell emelni. Az üzemeltetési részből vagy a felújítási alapból költöttünk-e, vagy költünk-e többet, mint amennyi bevétel érkezett, érkezhet, netán mindkettőhöz hozzá kell nyúlni? 

Kezdődik a matek azon része, mikor el kell döntsem, melyik ujjamba harapjak, mivel álljak a közgyűlés elé, mi az amit még elfogadnak, mi az amit nem. Ehhez pedig igen jól kell ismerni a lakókat. Nem mindet, s nem bensőségesen, de a többséget és egész jól. 

Amikor megszületik a döntés, határozati javaslatot kell készíteni, felsorolni minden költségnemet, indokot, okot arra, hogy miért változik, vagy miért nem változik, lehetőleg olyan módon, hogy azt mindenki megértse, s a közgyűlés során ne azzal menjen el minden idő, hogy erről vitázzunk, beszéljünk. 

Ha ez kész, egyeztetni a könyvelővel és a számlavizsgáló bizottság elnökével. Ha kiugrik valami hiba, gond, az egészet átszámolni, javítani. Majd kinyomtatni, sokszorosíttatni. 

Ezt követően összeállítani a teljes költségvetési javaslatot, immár a vélhetően elfogadásra kerülő közös költség megemelt összegével.

Ezután elkészül a meghívó is, mindent aláírni, sokszorosítani és mind a postaládákba, mind az üzenőfalra eljuttatni.

Ez nem órák, ez napok munkája. Nem mondom, hogy álmatlan éjszakáim voltak miatta, de időnként beleizzadtam a dologba. Biztosan lehet egyszerűbben, netán lazábban is csinálni, de én a saját társasházam ügyeit képviselem, ahol én is élek, s így olyan emberek életének egy szeletéről hozok döntést, akikhez ilyen-olyan érzelem köt. 

A könyvelővel és a számlavizsgáló bizottság elnökével közösen végzett munkának köszönhetően idén is gond nélkül lezajlott a közgyűlés, nem voltak viták, csak kérdések, s a megjelent tulajdonostársak szavazatainak 100%-át bírtam minden napirendi pontban.

Ezt követően már csak a jegyzőkönyv megírása, annak ellenőriztetése és aláíratása két, a közgyűlésen is jelen lévő tulajdonostárssal, majd a határozatok elkészítése, aláíratása a számlavizsgáló bizottság elnökével, majd az tulajdonostársak és bérlők számára készülő értesítés elkészítése, sokszorosítása és postaládába juttatása volt hátra. A korábbiakhoz képest pár óra. :)

Köszönet illeti Krisztát, aki mindig végighallgatja az aktuális ötleteimet, aki az első szűrő. Az idei költségvetésünk is másként nézne ki, ha ő nem szólt volna közbe. Meg a fiaimat is dicséret illeti a papírok hajtogatásáért és a postaládákba juttatásáért. Kevesebbet kellett lépcsőznöm.

Apropó, lépcsőzés! Ismét voltam ortopédián, illetve most először reumatológián. Utóbbiról nemrég értem haza, előbbit még a múlt héten megejtettem. Sok jóval nem kecsegtettek, kaptam a térdeimre valamilyen bondage-t (nem tudom a nevét, a recept nincs kézközelben, a lényeg, hogy rögzíti az ízületeket és könnyíti a járást), illetve beutalót a helyi gyógyfürdőbe, hát- és gerinctáji masszázsra, gyógytornára. A fekélyes vastagbélgyulladásom miatt gyógyszert most sem írtak fel.

Hétvégén elutaztunk Gunarasra, három nap, Kriszta rendezte, céges üdülő. Pihentünk, fagyiztunk, játszottunk. Én a napjaim nagy részét a teraszon, a hintaágyban fekve töltöttem és olvastam. Utolsó éjszakán volt némi afférunk a szomszédok hangoskodása miatt, de mivel tudom, hogy Kriszta jól megszidna, ha részletezném, így csak annyit írok, hogy keveset aludtunk. Illetve, hogy a gunarasi rendőrség tehet egy szívességet, amiért, szerintük, a haveri körükre nem érvényesek az emberi normák és az együttélés írott és íratlan szabályai. De ott egye a fene őket, mi is elfoglaltuk magunkat Krisztámmal, ha már aludni nem tudtunk. ;)

Viszont, ami nagyon fontos: én vezettem. Mondjuk, ki más vezetett volna? :D Közel 100 km oda is, vissza is, kis falvak, emelkedők és lejtők, s egy szemből érkező rendőrautó, ami kissé leszorított minket az útról. A szokásos nóta: beláthatatlan kanyar, megyünk felfelé, a rendőr jön lefelé, nagy sebességgel, középre tartva. Se sziréna, se villogó. Én meg, két gyerekkel és Krisztával a fedélzeten húzódjak ki, hogy elférjünk. A jobb kerekek már lent volt az útról, el is kaptam a lábam a gázról és szkanderoztam a kormánnyal. Közben hallottam Kriszta szörnyülködését, hogy hogy lehet ilyen valaki, főleg, hogy rendőr.

Hazafelé meg túlbecsültem Azúrt. Megjegyzés magamnak: ha nem vagy biztos benne, hogy felmegy az autó az emelkedőn, inkább válts vissza még egyet! Egy újabb tapasztalat, egy újabb lecke.

Egy másik jó hír: Beni az angol nyelvi verseny megyei döntőjén a harmadik helyet csípte meg. Három osztálytársával és pár nagyobb diáktársával mentek a megyeszékhelyre. Mindannyiukat ugyanaz a tanárnő készítette fel. Az összes gyerek az első tízben végzett. Beni a második legjobb eredményt érte el a csapatból, az egyik osztálytársa az évfolyamukban megyei első lett. Jó alapanyag, jó pedagógus!

Egy ideje járunk pszichológushoz, családterápiára. Nem kell semmi komolyra gondolni, nem válunk és semmi gyámhatósági ügy. Csak szeretnénk a végére járni, hogy Sebi miért rágja a körmét, mire reagálhat így, hogy segítsünk neki másként levezetni a feszültségét. Még vissza van egy beszélgetésünk, de nagy baj nincs. Azért említettem meg mindezt, mert a hölgy azt mondta a nagyobbik fiúnkra, hogy érdemes lenne egy tehetségfelmérő vizsgálatot, tesztet, feladatsort kitöltetni vele. Azon idő alatt, míg csak vele beszélgetett, kirajzolódott benne egy meggyőződés, hogy a fiúnk nagyon értelmes, tehetséges, kortársaihoz képest előrébb jár, komoly értéket hord a buksijában. Nem így fogalmazott, de lényegében zseniféle. Nem vagyok ettől elszállva, s indokolatlan büszkeség sem fogott el, de a kíváncsiság ott dolgozik bennem. Úgy vettem észre, Beni sem zárkózik el ettől a vizsgálattól. De majd csak a következő tanévben. A szünet az szünet, szent és sérthetetlen!

Legyen elég mostanra ennyi. Hogy megérte-e velem tartanod most is, döntsd el te! Akárhogy is, legyen nagyon szép minden napod, míg újra találkozunk!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!