Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2017. június 20., kedd

Mint a kő

Kemény nap volt.

No, nem kell megijedni, semmi olyasmi, amit egy hasonló korú férfiember ki ne rázna a kisujjából, akár naponta is. 

Nekem viszont teljesítmény volt.

Azúrt vittem doktor bácsihoz. Bonyhádra. Ott lakik a szerelőm, akit még Zoli barátom mutatott be nekem. Aki tolnai és Gábor rokona. aki a szerelőm. Eddig megvan, igaz? :)

Szó szót követ, de mégse haladok...

Nemrég lementem az egyik helyi gumis műhelybe, hogy állítsák be a futóművet, kormányt, meg nézzék át a gumikat... De, erről, azt hiszem, már írtam. Ha mégse, nos, akkor is így történt.

Ott derült ki, hogy a kormányösszekötő gömbfejek kissé elhasználtak (még gyáriak, a kocsi meg a 14. évében jár), s a fékeim valamelyike is fog... Te, figyelj, erről biztosan írtam már! OK, nem ragozom: gömbfejek, fékek, toronycsapágyak, szilentek, pollenszűrő.

Sikerült bekerülnöm egy motorblokk felújításra előkészítés és egy váltócsere közé. Ami azt jelentette, hogy ma kellett lemennem Bonyhádra. Reggel nyolcra. Pontban 7:00-kor léptem ki a lakásból, 7:10-kor már a szülővárosom határában jártam. S mivel a királyok erénye a pontosság, 8:00-kor a célpontnál voltam. Igaz, elsőre eltévesztettem az utcácskát (van egy pár egymás mellett, ráadásul egyformák és egy név alatt futnak), de nem osztott-szorzott. Leértem.

Gábor nekiugrott, az előre megrendelt alkatrészek ott sorakoztak egy nagyobb szatyorban, papír dobozban, bontatlanul. Mivel Azúr gyártója már kivonult az európai piacról, utángyártott alkatrészeket lehet csak kapni. Így ezek is azok voltak.

Pikk-pakk felemelte Gábor és Gábor. Azt a srácot is így hívták, akinek a kocsijában felújítják a blokkot, s mivel jó barátok, besegített, hogy amennyire lehet, gyorsan végezzenek Azúrral, utána nekifoghassanak a felújítás előkészítésének. Kikerültek a gólyalábak, régi toronycsapágyak le, újak fel, gólyalábak vissza, aztán következtek a gömbfejek. Égett a kezük alatt a munka. Közben bebizonyosodott, hogy az első fékekkel semmi gond.

A hátsóknál annál több volt. Mindkét fékben tönkrement a munkahenger. Ekkor 10:05 volt. A webshop, ahonnan a mester az alkatrészeket rendeli, 10:00-kor elindítja a reggeli rendelésekkel a futárt. Elvileg. Biztos, ami biztos alapon, Gábor felhívta a futárt, elindult-e már. Örömmel hallottuk, hogy még nem, de mindjárt indul. Szépen megkértük, hozza ki a most rendelt munkahengereket is, ne kelljen a 13:30-as kiszállításra várnunk. OK.

Míg befutottak a munkahengerek, Gáborok kipucolták a hátsó fékeket, ittunk pár korty vizet és érkezett egy újabb beteg autó, akinek a tulajdonosával egyeztetni kellett a már korábban megbeszélteken felül. Már-már kezdtünk unatkozni (beszélgettünk, nőkről, mi másról), mikor megállt mellettünk a futár, s folytatódhatott a munka. Nem tartott sokáig a csere, a légtelenítés és a kerekek visszaszerelése.

Azután kitolták a kocsimat az akna fölül, a mester megmosakodott, s elkezdte beszerelni a pollenszűrőt. Előtte levette a kesztyűtartót, meg kivágta a zárófedél helyét, ami, mivel a kocsi nem klímás, csak előkészítve volt, kialakítva nem. 

Miután ezzel is megvoltunk, a ködlámpát ellenőriztük, ami gyanúsan viselkedett már vásárláskor is, de nem foglalkoztam vele, ködben nem vezetek és pont. Mint sejtettem, kiégett az izzó. Valamint az is kiderült, hogy párásodik a bal hátsó lámpatest, mert van rajta egy nagyobb repedés, amit csak szétszedés után láttunk meg. Javítani nem lehet, illetve lehet, de nem lesz tartós. Csere, de ezt most biztos, hogy nem várom meg. Decemberben úgyis vizsga, addig még járok erre, megoldjuk.

Gyors ellenőrzőkör, fizettem, s pontban 12:00-kor vettem át kulcsot. Hazafelé, de még Bonyhádon, megtankoltam a kis makrancost, aztán a megengedett legnagyobb sebességgel megcéloztam a hazafelét. A szerelés miatt, persze, elkúszott a korábban beállított futómű-kormány harmónia, de ezt leszámítva egy szavam sem lehetett Azúrra. Pedig eddigre már fáradt voltam, a műhelyben nem tudtam leülni, odakint meg tűzött a nap. Ráadásul pár szelet abonetten és egy doboz májkrémen kívül csak citromos vizet fogyasztottam.

Útba ejtettem Zoliékat Tolnán, pihenésnek is kiváló volt az a bő fél óra. Beszélgettünk. Saját üzletük van, így nem kellett aggódni a főnök miatt. :) De a hasam már hajtott haza, így 13 óra felé eljöttem tőlük is.

Mivel nem volt kedvem se másnap, se később újra legurulni a gumishoz a futómű beállítása miatt, oda is benéztem. Volt valaki előttem, várnom kellett, de, végül is, hamar végeztek, s mivel nemrég jártam itt, kaptam egy kis kedvezményt is. 

Ha jól emlékszem, 14:30 körül állítottam le a kocsit a házunk előtt. Remegett a kezem, lábam. Hajnali 3:49-kor ébredtem fel, 7:00-kor indultam el, 8:00-tól 12:00-ig egy pillanatra sem ültem le (térdízületeim és gerincem legnagyobb örömére), s levezettem több, mint 100 kilométert, eddigre már igen csak eljutottam az erőm végére. 

Kriszta ebéddel várt (itthon maradt, mert Beni belázasodott), majd lezuhanyoztam, s bedőltem az ágyba. Ki se másztam 17 óráig. :)

Mondhatnád, ez egy átlagos nap a legtöbb embernek. S igazad is van, az. Nekem kemény volt, mint a kő. Ráadásul Benikém is beteg, egész nap lázas és hasmenése van. Holnap évzáró, de ő biztosan nem megy. Maximum orvoshoz.

Sebi viszont táncolni fog, még fel kell töltenem az akksikat a fényképezőgéphez! Megyek is, jók legyetek!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!