Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2017. január 11., szerda

Elindult ez az év is

Hogy rohan az idő... Észre se vettem, hogy újabb hét telt el, sőt!

Igaz, nagy dolgok nem is történtek, szép csendesen folydogál ez az év is. Azért, ha jobban megkapirgálom, találhatok ezt-azt... ;)

Ami elsőként eszembe jut: Sebestyén judo edzésre jár. Saját elhatározása volt, nem erőltettük. Padtársa is ezt a testmozgást űzi, de már az óvodában is volt olyan barátja, akitől hallott erről. Elvittük néhány alkalommal, megtetszett neki, s mostanra már ruhája is van, tegnap már abban edzett.

Mikor Kriszta hazahozta, így köszönt be, alig átlépte a bejárati ajtó küszöbét: "Tanultuk a földhöz vágást, neked annyi, Beni!". :D Persze nem mutatta be sem a bátyuson, sem rajtunk. Viszont az tagadhatatlan, hogy izmosabb testalkata van, mint Beninek, így pár éven belül komoly dominanciaharc elé nézhetünk.

Benjáminunkat Dunaújvárosba kellett vinnünk, vérvételes allergiavizsgálatra. Elég lett volna, ha csak egyikünk megy vele, de örültem párom jelenlétének. A gyereknek is fontos lehetett, hogy ott az anya, mert vele ment be a vizsgálóba. Én odakint vártam, de nem tartott sokáig, nem nőtt tyúkszem a hátsómra. Eredmény 3 hét múlva... 

A dologban az a szép, hogy kaptunk egy levelet az önkormányzattól, hogy legyünk szívesek szakorvosi igazolást vinni a gyerekek táplálékallergiájáról legkésőbb január 31-ig, különben nem kapnak enni a suliban február 1-től. A határidő nonszensz, emberségből 1-es. Jogértelmezési vitánk is van, de nem vagyok szakember...

Voltam bent, írtam az alpolgármesternek is, gyerekek háziorvosa is beszélt velük, eredménytelenül. Nekünk szerencsénk volt, mert sikerült privát időpontot találni egy gasztroenterológusnál, aki vizsgálat nélkül is, a háziorvos véleménye alapján is megírta az igazolást, de javasolta, hogy legyen meg a teszt. Ez csak egy része, a tejes dolgokra terheléses kell majd, de az ráér, addig mindenképpen, míg a gasztroenterológus vissza nem jön hazánkba, valamikor tavasszal.

Sebi ebből, egyelőre kimarad, az ő reakciói gyengébbek, Beni viszont más tészta. Sebit majd itthon kell kicsit "tejesíteni", szintén tavasszal, szünet tájban. Ha gond lesz bármelyikkel is, csak szólni kell a doktornak, aki kiadja az emelt családi pótlékhoz és egyebekhez szükséges igazolásokat.

Krisztám meg én az internetet bújjuk és az ismerősöket riadóztattuk egy elfogadható állapotú és árú használt autó miatt. Több jelölt is akadna, de mindegyik vidéken van (hozzánk képest, persze). Ráadásul egyáltalán nem értek az autókhoz. Jó, felismerem melyik az eleje, s hova kell ülnie a sofőrnek, meg a pedálok is rémlenek, de ezen felül semmi. Fogalmam sincs, mit és hogyan kéne nézni, hogy a vége ne egy kőkorszaki rally legyen, Frédi és Béni módra.

Csabi barátom mondta, van egy ismerőse, benne bízik, csak ő elég ritkán ér rá, így nem tudni, mikor tudnánk megnézni pár jelöltet. István szomszédom is nagyon rástartolt a dologra, sokat segített már eddig is nekünk, most is lehet rá számítani, sorban mutogatja a hirdetéseket, vagy véleményezi az általam találtakat. Talán majd szombaton, ha az égiek is úgy akarják, meg tudunk nézni pár autót. Én fizetem a benzint, ő pedig vezet és segít az autók átvizsgálásában. Aztán meglátjuk. Ha sikerül, sikerül, ha nem, nem, akkor majd egy másik alkalommal, egy másik autóval több szerencsénk lesz. Nem hajt a tatár...

Zoli barátom rokonságában meg két autókkal foglalkozó ember is van, ha van jelölt, biztosan segítenek átnézni, Bonyhád - Dunaföldvár körzetében.
Azt viszont nem tagadom, hogy a zabszem nem férne be, mikor arra gondolok, hogy nekem kell majd hazavezetnem 50-100-150 km távolságból, ismeretlen útvonalon. Ember, még tankolni se tudok! :P

Egyébként érdekes dolog az autóvásárlás. Nem a eladói része, bár az is megérne egy "beszélgetést", hanem az emberek reakciója, mikor megtudják, hogy kocsit keresek. Kérve, vagy kéretlenül is érkeznek a tanácsok. Egy részük tényleg hasznos, sok olyasmit tanultam, amiről fogalmam sem volt, nem is hallottam még, de tagadhatatlan, hogy más részük meg egyszerű vélemény, tényként tálalva.

Kedvencem az a gondolatsor volt, amit kéretlenül ugyan, de merő jó szándékból fejtett ki valaki, miszerint, nem kell nekünk autó, sokba kerül fenntartani. Ugyanaz volt, aki korábban amiatt "ostorozott" minket, hogy mennyire földhöz ragadtak vagyunk és nem megyünk sehová. Mert bérelhetnénk is autót, ha kell, vagy ott van a tömegközlekedés. Utánanéztem: legtöbb helyen szóba sem állnak friss jogsissal, minimum egy évet kérnek. A busz meg érdekes választás 2 gyerekkel, bőröndökkel, táskákkal, több átszállással fűszerezve. Egy körülbelül 1 órás autóútból gond nélkül lehet több óra buszozás is, s akkor még csak a célállomás közelében vagyunk, lévén, legtöbb esetben nem a autóbusz-pályaudvart szeretnénk felfedezni. Jó, persze, mindenhol van taxi... Azt már meg sem említem, hogy az, aki a fentieket kifejtette nekünk, két autóval rendelkezik, hogy se a párjának, se neki ne kelljen tömegközlekedést igénybe vennie a munkába járáshoz. :P

Nem mondom, hogy nincs igaza, egy autó fenntartása nem egyszerű dolog, olyan, mintha egy családtaggal bővülnénk. Bízunk a legjobban. ;)

De távolodjunk el ettől a témától!

Vasárnap, Réka invitálásra, elmentünk az Alba Regia Szimfonikus Zenekar újévi koncertjére. Az énekkartól és mindenki mástól, aki részt vett a műsorban, elnézést kérek, nem tudom a nevüket! Az alábbi kép a finálékor készült, a középen álló fiatalember, Csongor, ha jól emlékszem, 10 éves, Réka kisfia, s már igazi művész. Párom zokogott a meghatottságtól, én meg alig hittem el, amit hallottam. Igazi élmény volt! Köszönjük szépen, jövőre ugyanitt! :D


2017. január 2., hétfő

Megérkezett


A saját személyiségi jogaimat is tiszteletben tartom! :D