Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2016. szeptember 14., szerda

Étlap

A mai fogyasztásom százon. :D

Reggeli:
- főtt májas hurka (hentesnél vásárolt), körülbelül 5 cm-es darab
- 4-5 darab savanyú uborka (3-6 cm-es példányok)
- egy szelet trappista sajt (háromszög alakú, körülbelül fél centi vastag)
- egy pohár mézes tea

Tízórai:
- egy pohár mézes tea
- két szem gála alma

Ebéd:
- egy egész csirkecomb sütve
- zöldséges rizs
- 4-5 darab savanyú uborka (3-6 cm-es példányok)
- 4 dl meggyes sör

Uzsonna:
- 3 szelet kókuszos keksztekercs
- két szem gála alma

Vacsora:
- tányér bolognai spagetti

Megjegyzés: mondtam, hogy teafüggő vagyok! ;)

Figyelmetlenség

Szégyen vagy sem, de egy pillanatra ellankad a koncentrációm, s a -25 kg úgy robogott el mellettem, nyomát se láttam. Jelenleg -26 kg-nál tartok (még nem kerek, de alig van híja).

2016. szeptember 7., szerda

Mégis, hogyan csinálod?

Szinte minden héten megkapom ezt  a kérdést. Ha nem én, akkor rokonaim. Mit mondjak? Hogy ott a blogom, olvasd el?! Van itt más is, nem csak életmódváltás, nem biztos, hogy ezek érdekelnek másokat is.

Hogyan csinálom? Megpróbálom összefoglalni. Nem, most nem kezdem el elölről. Csak címszavakban:

1.) Szeresd magad! A nap 24 órájában önmagaddal vagy összezárva.
3.) Légy türelmes önmagadhoz! Felfelé is fokonként jöttél, lefelé se akarj zuhanni.

Igazából ennyi az, amit útravalóként ITT és MOST adhatok.  De minden egyéntől függ, hiszen mindenkinek a saját útját kell bejárnia. Változhat a sorrend, a pontok elnevezése, tartalma, akár az egész teljesen máshogy nézhet ki a saját listádban. Ez nagyon, nagyon, nagyon rendben van. Te te vagy, egyéniség, individuum, önálló galaxis, saját univerzum. A te tested, a te lelked. Ismerd meg! ;)

De akkor mégis, hogyan csinálom?

Érdekel, komolyan?

Nincs egy konkrétan meghatározható stratégia, vagy módszer benne. Egy dolog biztos, s ezt te is megteheted: jelentősen csökkentettem a szénhidrátbevitelt. 

Nem, nem csak a cukrot, hanem a szénhidrátot általában. A pékárukat egy az egyben kihagyom. Ha mégis ennék kenyeret, akkor az extrudáltat veszem magamnak. Három szelet már bőséges reggeli májkrémmel, szalámival... stb. 

Kenyérfélék helyett rengeteg zöldségfélét (paprika, paradicsom, kígyóuborka, savanyúságok), gyümölcsöt (alma, banán, barack, körte) eszem, emellett trappista sajtot, tejfölt, kefirt fogyasztok.

Persze, ha olyan étel van, amihez tésztát eszünk, nem finnyáskodom. De nem kell púpos tányérnyit enni! Apropó, adagok: nincs repeta. Egy adag és kész. Ha finom, később is finom lesz. Hagyok időt a testemnek, tegye a dolgát.

S abból se csinálok gondot, ha éppen a zsíros kenyeret kívánom meg. Eszek és kész. Nem három szelettel, s nem kéttenyérnyi adagot! A hagyma meg hadd fogyjon, pusztítsa a kórokozókat! :P

Nasi sincs! Te kis huncut! :D

Sok folyadékot iszom, minimum 3 litert. Legfőképp vizet, de mivel teafüggő vagyok, azt sem hagyom ki. Ebbe, feldolgozott cukor helyett, némi mézet rakunk (a többiek is ezt isszák) a citromlé mellé.

Mivel a sok folyadék egyet jelent a rengeteg vizelettel, oda kell figyelni a só- és ásványi anyag bevitelre. Ezt multivitaminnal és mezei konyhasóval oldom meg. Tudod: NaCl. A már említett tejfölbe, kefirbe ideális. Vagy csak natúr: kávéskanálnyi a nyelvemre és egy-két pohár vízzel leküldve a pocakba.

Kis kitérőként jegyzem meg, hogy igen, először-másodszor nagyon fura. Nem mondanám, hogy undorító, vagy gusztustalan... stb., de furának fura. Pedig, a só a legfontosabb a víz mellett, ha a táplálkozásról és a szervezetünk kiegyensúlyozott működéséről van szó. Szinte mindenre kihat. Csak pár példa a sóhiány tüneteiből: fáradtság, ingerlékenység, izomgörcsök, koncentrációzavar, fejfájás, gyakori vizelés, gyorsabban öregedő bőr, gombásodás...

Egyszerűen megállapítom, hogy van-e elég só a szervezetemben. Gondolj arra, mikor teleeszed magad, s még tukmálják az ételt. Már gondolni se tudsz rá, képtelen lenné lenyelni bármit is, de csak kínálgatják. Ha eszel is, nem esik jól. Pont így vagyok a sóval is. Kávéskanálnyi a nyelvemre és pár másodpercnyi szopogatás. Mint a cukorkát. Ha nem érzem azonnal az ízét, vagy épp igen, de kellemesnek érzem,  már megy is rá egy-két pohár víz.

A só egyik legbarátibb szokása, hogy megköti a vizet. Ezzel lehetővé teszi, hogy a szervezetünk optimálisan működjön, mindenhová jusson megfelelő mennyiség ebből az éltető elemből. Persze csak akkor, ha iszunk is. Mondjuk, aki megfelelő mennyiségű sót és vitaminokat, valamint ásványi anyagokat eszik, ezzel nem lehet gondja, kivéve, ha kifejezetten szomjaztatja magát. Sóra, vitaminra, legfőképp a C-re, egyszerűen muszáj inni.

A másik jó szokása, s ebben szintén kéz a kézben jár a vízzel, hogy csökkenti az éhségérzetet. Nem arról beszélek, hogy evés helyett sós vizet iszom. Arról beszélek, mikor este úgy érzem vacsora után 1-2 órával, hogy éhes vagyok. Nem, nem vagyok, az agyam tudja. Valójában szomjas vagyok, s ha nem akarok éjjel rengeteget WC-re mászkálni, nem nyelhetek le egy vödör vizet, hogy csökkentsem ezt az érzést. Ilyenkor jól jön a só-víz kombináció.

Hölgyeim, a végére hagytam az aduászt! Mit gondolnak, mivel árthatnának a legtöbbet a narancsbőrnek? Igen... ;)

Naponta ötször étkezem, kisebb adagokat, mint korábban. Körülbelül 2-3 hét és a szervezet átáll, a gyomor kezd összébb húzódni, csökken a szervezetben a gombák mennyisége, s így csökken az édességek utáni vágy is. Éhen halnak, hogy őszinte legyek.

Majdnem elfelejtettem: olajos magvakat is rendszeresen fogyasztok! Mogyorót, tökmagot, szotyit. Reggelire, tízóraira, uzsonnára, gyümölccsel párosítva, ideális választások lehetnek. Igen, kitaláltad, sósan! :D

Látod, semmi trükk. Némi odafigyelés, némi változtatás az étrendben. Nem kell hozzá kifutni, kitornázni a lelked, csak megfelelő mennyiséget és minőséget enni, inni. Élni az életed.

Utószó: Tisztában vagyok vele, hogy az általánosan elfogadott álláspont szerint a só káros és túl sokat eszünk belőle. A fentiek az én egyéni megfigyeléseimet tartalmazzák. Emellett orvosokkal beszélgettem és online előadásokat hallgattam. De én magam semmiféle egészségügyi végzettséggel nem rendelkezem. Amit leírtam,  saját tapasztalataim és az említett beszélgetések, előadások alapján írtam. Ezért nem biztatok senkit sem arra, hogy ugyanazt tegye, vagy egye, amit én.

2016. szeptember 3., szombat

Tervek, álmok, eredmények és kaja

Először is, hadd kezdjem egy jó hírrel: -24 kg! Bizony, bizony, megvan a kitűzött cél fele. Jó, nem igaz, nincs kitűzött cél, egyszerűen csak egészségesebb akarok lenni. De ettől függetlenül ami tény, az tény: nagyon büszke vagyok magamra! :D

Szerdán voltam orvosnál, a szokásos vasamért, s akkor méredzkedtem. Ugyanaz a mérleg, havi szinten egy alkalom. Ellenőrzésként, szigorúan, nem sorvezető gyanánt! De gondolkodom egy fürdőszobain is. Tudod, teljesen tudományosan oldanám meg: elmennék korán reggel az orvosomhoz, megmérném magam nála, majd hazamennék és megmérném magam a saját mérlegen is. Így kiderülne, mennyi a két mérleg közötti különbség, s már könnyedén kikalkulálható lenne az új mérlegen is a "valós" érték.

Ma reggel mondta is Krisztám, hogy a pocakom már csak jelzés értékű. Nem kis csúsztatás, de hálás vagyok neki. Ami viszont szintén tény, hogy kiléptem a tükörtojás klubból. Tudod, amikor már akkor a hasad, hogy csak tükörből látod a tojásaid. Sőt, megerősítést nyert a sejtésem is, miszerint, a fogyás együtt jár bizonyos testrészek hosszának növekedésével is. Férfiaknál! ;)

Önbizalommal felvértezve úgy döntöttem, Kriszta rábeszélése nyomán, hogy nekiugrok a jogosítványnak. Jövő héten keresek egy oktatót, vagy iskolát. Könyvem már van, online tesztet is töltöttem már ki. Nulla tanulással, annyi tudással, ami az évek alatt rám ragadt gyalogosként, utasként, biciklisként. Kapásból dobtam 75 métert százalékot. Megbuktam, hogyne buktam volna meg, de kezdésnek jó. Aztán csináltam még párat, hoztam ezt a szintet. Kicsit olvastam a KRESZ könyvből (főleg a fogalmak rész megy nehezen a fejembe), azóta fele-fele arányban bukok és megyek át. Attól függ, milyen a kérdéssor. Mondhatsz, amit akarsz, szerintem biztató. Aztán majd kiderül.

Ugyanezen önbizalomtól hajtva jelentkeztem egy állami álláshirdetésre is. Még új fotót is raktam az önéletrajzomba. A jelentkezési határidő augusztus 31-e volt, 29-én kaptam egy levelet, hogy betöltötték az állást. Kicsit néztem, aztán leesett: már megvolt, kit vesznek fel, csak kötelező volt meghirdetni. De legalább várták volna meg az 1-jét... Jó lett volna, nyugis melónak látszott és fizette volna a TB-met, amit, jelenleg, más híján, nekem kell állnom.

Van más nagy hírem is! Elkezdődött a suli. Bizony, Sebi elsős lett, Beni meg felsős.

Az iskola kapujában

Sebi első benyomásai jók. Tetszenek neki a tanító nénik, második nap már feladatlapot is töltöttek ki. Körberajzolós, színezős. Azt mondta, mindent megtalált, mindent jól csinált. De az ének órát unta, azokat a dalokat tanulták, amit ők óvodai ballagásra is gyakoroltak, heteken át.

Beni nem túl beszédes. Eddig nincs baj, az új osztályfőnök közvetlennek, kedvesnek hat. Fiatal, azt mondják, lelkes, de tud rendet tartani. Bár Benire csak ritkán volt panasz, akkor sem súlyos dolgokért, remélem, hogy minden rendben lesz.

Ajándékként megkaptuk a könyvek árát tartalmazó kimutatást és csekket. Tudom, Sebi ingyen kapja, de az angolt nem, mert az nem kötelező tantárgy. Lényegtelen az összeg. Nem kevés, de ki tudjuk fizetni.

Ami viszont nagyon felnyomta a vérnyomásomat, az az volt, hogy az önkormányzat döntése alapján, mostantól a diétás étrenden lévő gyerekek nem kaphatnak az iskolától tízórait és uzsonnát. Csak ebédet. Ne kérdezd, mi az oka, egy Noé előtti helyi rendeletre hivatkoznak. Amit ugye, meg is lehetne változtatni, de minek... 

Szerencsétlen szülő hiába akarja kifizetni az amúgy drágább étkezést, nem engedik. Inkább csomagoljon minden nap, a gyerek meg aszalja a táskájában a kajáját. Az iskola meg nem biztosíthat hűtőt. Ergo, röviden: az ételallergiás gyerek nem kapja meg ugyanazon feltételeket, nem egyenrangú polgára a városnak és hazánknak, mégis kötelessége az iskolában maradni délután négyig. Aki ezt kitalálta, megszavazta és jónak tartja, annak innen küldök egy szívlapátot, szeretettel.

Jövő héten felkeresek pár képviselőt. Levélben, emailben, telefonon, személyesen, kit hogy sikerül. Kicsit verem az asztalt, mert ez nem korrekt. Elsősorban a gyerekekkel szemben nem az.

S ha már kaja:

Tepsis fasírt

Igen, én sütöttem. Nem először csinálok ilyet, de ennyire fura még sosem volt. Az íze jó, srácok is, Kriszta is eszi, mint kacsa a nokedlit, de a bal felső részen az a lyuk... Mindegy, ha ki szeretnéd próbálni, leírom az összetevőket: darált hús, zsemle, tojás, fűszerek (só, bors, fokhagyma, apróra vágott zöldség zöldje, őrölt pirospaprika). Arányok: 1 kg húshoz kell 1,5 zsemle és 3 tojás. Persze, a zsemlét lehet kenyérrel is pótolni, illetve a tojásból sem kötelező a kétszeres mennyiség, le lehet menni akár 1:1-re is. A képen látható tepsis fasírt 2 kg sertéslapockából, 3 zsemléből és 6 tojásból készült. Ha szereted, nyugodtan rakhatsz bele apróra vágott vöröshagymát is, elrontani nem fogod. ;) Mikor kiveszed a sütőből, öntsd le róla a húslevet. Vagy a lefolyóba, vagy újrahasznosításra, ízlés kérdése. Így nem ázik el a hús, miközben hűl.

Én nem eszek hozzá kenyeret, épp elég van benne. Viszont nagyon szereti a friss paprikát, paradicsomot, savanyú uborkát, céklát, citromos teát, sört. Egy kétujjnyi darab bőséges tízórai, uzsonna. Kis körettel még ebéd is lehet, de vacsorára csak jó emésztésűeknek javallnám. Tömör, laktató.