Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2016. március 29., kedd

Kisbéka

Ha eddig nem tudtad volna, most elmondom: minden embernek van legalább egy olyan képessége, amivel képregényhőssé léphetne elő. Van akinél ez kiderül, van akinél soha. Nos, én, az enyémet, pár éve elvesztettem egy csendes délutánon (igazából nem tudom, mikor történt, csak ez így jól hangzott).

Ma viszont teljes erejével visszatért!

Merre találok egy képregényrajzolót, egy stylistot, meg a többieket? Egész estés filmet akarok, luxusvillát és két kutyát! Meg haknikat! Meg rajongókat is! Akcióbábut, posztert, bögrét, karkötőt, hátizsákot, meg minden ilyesmit, ami egy ilyen volumenű hősnek kijár!

Hogy még nem is mondtam, mi az a fantasztikus képesség, amivel rendelkezem? Miért, kéne? Követelőzésben is profi vagyok, nem látod?

Na jó... Figyelj jól, mert csak egyszer mondom el!

"Kisbéka" vagyok. Jó, az elnevezésen lehetne még mit dolgozni, de Kriszta adta nekem, emiatt érzelmi szálak kötnek ehhez a szóösszetételhez. Persze, hogy nyelvtanilag nem helyes, de szuperhős vagyok, elfelejtetted?! Na azért!

Tessék? Hogy te minden apróságon fennakadsz! Mondjam el, mit jelent az, hogy "kisbéka"?

OK, itt egy kép, hátha leesik, skubizd:


Igen, ez egy béka. Igen, egy levelet tart, esernyőként. Mit nem értesz ezen?

Nehogymár... Ne... Most komolyan? Te azt hiszed, alakváltó vagyok? Akkor inkább vérfarkas, vagy mitomén, medve... De nem, nem vagyok alakváltó.

OK, csüccs le!

Azért vagyok "kisbéka", mert... Figyelsz? OK! Szóval, előre megérzem az esőt! Bizony! Leesett az állad mi? Előre megmondom, hogy esni fog, pedig nem is nézem meg az időjárás jelentést! Onnan tudom, hogy fáj a fejem! De nem csak úgy, mint mindenki másnak, abban nem lenne semmi kunszt. Vándorol, előre, hátra, jobbra, balra és közben lüktet, meg hasogat. Még a szemem is ég bele. Na, mit szólsz? Frankó, mi?

Hééé, várj már, hova mész?! Hallod? Hallod? Állj már meg! Nem kell bögre! Poszter se! Egy rövidfilm? Vagy csak egy fotó! Na... Gyere vissza!

2016. március 28., hétfő

Feleztünk

Túl vagyunk a húsvéti ünnepeken (amúgy ez, mint ahogy a többi ilyen "kötelezőség", messziről nem érdekel, de ami tény, az tény), édesanyám meghívott minket ebédre. Ott voltak húgomék is. Jót beszélgettünk, ettünk, ittunk, kellemes hangulat volt és isteni kaja!

Ne forgasd a szemeid, nem tömtem magam válogatás nélkül. Tény, hogy több sütit ettem, mint terveztem, de egy csepp bűntudatom sincs emiatt. Nem fogyókúrázom, ezt mindig elfelejted! Nem számolok kalóriákat, nem görnyedek táblázatok fölé, nem méricskélem magam naponta. Élvezem az életemet, franc fárassza magát olyan hülyeségekkel, mint a lelkiismeret furdalás egy jó ebéd után.

Hála istennek, egyre jobb az idő, előkerültek a bringák is már a tárolóból, persze, csak okosan, óvatosan, két gyereket is terelgetnem kell közben. Apropó, jó idő! Kellene vennem valahol egy normális melegítőt, farmerban nem az igazi a tekerés...

De visszatérve a poszt címére, elfeleztem a déli bogyeszt. Hogy is mondjam? Az ötlet nem aratott osztatlan sikert a neuronjaim körében. Elvonási tünetnek fordítanám, amit éreztem. Mondta is a dottore, hogy ez előfordulhat, ezért írt fel egy másik tablettát is, amit SZÜKSÉG ESETÉN bevehetek, de abból is csak felet. Becsületemre, megpróbáltam a felet, nem jött be, a másik fél után viszont jobb lett.

Jobb lett, igen! Muszáj mindenbe belekötni? Tudom, hogy kemikália! De végre nem remegtem! Basszuskulcs, ez van, most ezekből a lapokból játszom, de nem vagyok hamiskártyás. Elmondtam, lépjünk tovább, OK?!

Abban  maradtunk Krisztámmal, hogy marad a déli egész, az estit viszont tényleg feleznem kell. Ezzel eddig nem is volt baj, ilyenkor úgyis itt van mellettem, figyel rám, s már alváshoz készülődünk, így ingerszegény a helyzet.

Csak ne forgasd a szemeid, jó?! Sokat elmondok magamról, magunkról így is, majd pont arról fogok beszámolni neked, hogy mikor nem ingerszegény, mi?! :P

2016. március 25., péntek

Felezzünk!

Jövök! Itt vagyok! Na... A helyzet az, hogy kicsit hanyagoltam a nagy hálózatot, mivel beteg voltam. Most megy végig a családon valami hasmenéses, hányós, lázas kórság. Én már kifele, Sebi befele. Beni és Kriszta még tartja magát, remélem ők megússzák. 

Aztán amint jobban lettem ebből a vacakból, észrevettük, hogy a pszichodottore által felírt cukorkáim kicsit túlhatnak. Vissza kéne venni belőlük. Bár fantasztikusan jó érzés 24-ből 21 órán át megállíthatatlannak, legyőzhetetlennek, energikusnak, életvidámnak és könnyűnek érezni magam, hosszabb távon ez nem barátja a szívemnek. 

De komolyan, szuper érzés, mikor nem vagy fáradt, mikor nem vagy kedvetlen, azt nézed, mit csinálhatnál még meg, a gondolataid száguldanak és egész nap csak beszélnél, beszélnél, beszélnél...

A tegnapi napom főbb vonalakban:
  1. Felébredtem 4 után pár perccel (éjjel 1 után aludtam el!)
  2. Tisztálkodás, mifene
  3. Megfőztem életem első önálló rizsét (feljegyzés: kevesebb víz is elég)
  4. Ébredező család üdvözlése
  5. Mosógép megtöltése (sötétek egyik fele)
  6. Felébredt család megreggeliztetése
  7. Mosogatás
  8. Beágyazás
  9. Teregetés
  10. Mosógép megtöltése (sötétek másik fele)
  11. Főzés
  12. Mosogatás
  13. Teregetés
  14. Mosógép megtöltése  (világosak)
  15. Ebéd
  16. Mosogatás
  17. Teregetés
  18. Mosógép megtöltése (fehérek)
  19. Porszívózás
  20. Felmosás
  21. Laptop operációs rendszerének frissítése, szoftverek beállítása, némi olvasgatás itt-ott
  22. Teregetés
  23. Mosógép megtöltése (törölközők)
  24. Öltözködés, srácokat is
  25. Bevásárlás
  26. Krisztát megvártuk, hazajöttünk
  27. Uzsonna
  28. Mosogatás
  29. Teregetés (ezt Kriszta kivette a kezemből)
  30. Család
Nem sok? Azt mondod? Háziasszony normál napja, igaz? Valóban, de alapjáraton ennek maximum a harmadát csinálom meg és attól kezdve KO. Derekam hasogatna, fáradt lennék, mint egy igásló. Este 10 órakor feküdtünk le, de egyetlen pillanatig sem éreztem sem fájdalmat, sem fáradságot, sem álmosságot. Semmit. Azon járt az agyam, miközben Kriszta ott szuszogott mellettem, álomországban barangolva, hogy ki kéne pucolni a mosdót, kádat, WC-t... Aztán elaludtam, valamikor, de reggel 5 után már talpon voltam.

Visszautalnék a Karib-tenger kalózai filmekre. Jack Sparrow megvan? Igen? Körülbelül olyan voltam. :)


Láttam ám! Tudom, milyen arcot vágtál! Nem, nem vagyok dinka! Bár, ha az lennék, akkor is ezt mondanám. Hmm... ezen még el kell gondolkodnom... A papíromon biztos nem az van... Remélem...

A lényeg az, hogy visszavettünk a déli bogyeszből egy felet, aztán meglátjuk.

2016. március 21., hétfő

Megmérettél, s könnyebbnek találtattál

"Tekel"

2016. március 18., péntek

Csütörtöki hős

Nem akartam beszámolni az újabb hősies házimunkáimról, egyéb dolgom meg nem akadt a napokban. Persze, olvastam ezt-azt, láttam is ezt-azt. Például a Karib-tenger kalózai quadrológiát. Az ötödik rész, elvileg, 2017 tavaszán-nyarán érkezik. Várom! :)

Persze, most azt hiszed, Jack Sparrow a kedvenc szereplőm, vagy Will Turner, esetleg Elizabeth Swann... Pedig nem, Joshamee Gibbs a favorit, de Hector Barbossa csak egy nyúlfaroknyival áll mögötte. Szóval, ezt benézted! ;)

De ha már hőstett...Tegnap reggel, hogy úgy mondjam, nem igazán éreztem jól magam. 

Mi? Hogy ez mit jelent? Most tényleg minden mondatomra rákérdezel? Így elég lassan jutunk előre!

Jól van, jól van, nem kell megsértődni! Pánikrohamom volt. Vagy valami olyasmi. Nem ismerem a szakkifejezéseket, s hidd el, olyankor egyáltalán nem érdekel, hogy hívják ezt a fehér köpenyesek... Viszont innen ered a hőstett is. Jaj már, nem az enyém! Láttál te már pánikrohamot? Na ugye.

Kriszta volt a hős! HŐS, illetve HŐSNŐ, így, csupa-csupa nagybetűvel! Az egy dolog, hogy odaadta a gyógyszerem és magához ölelt, szorosan, s nyugtatgatott, mint egy reszkető kisgyereket. Egyébként az is voltam, reszkettem és nagyon nem voltam racionális lény. Bőgtem, na, bőgtem!

Átölelt, beszélt hozzám (hogy mit, azt nem tudom, ilyenkor nem sok minden jut el az agyamig), s bár lassan jobban lettem, de nem hagyott egyedül. Beszólt a munkahelyére, hogy mára kér egy nap szabadságot. Elsétáltunk a srácokkal az iskolába, óvodába, majd be is vásároltunk. Itthon minden házimunkát kivett a kezemből, főzött is. Fantasztikus spenótos tésztát (egyik nagy kedvenc mostanában), meg maszatos tésztát. Azt a gyerekek kedvéért. :)

Egyszóval: nem sok dolgom volt, csak fürdeni a szeretetében és a törődésében. Csodálatos nap volt! :D

2016. március 15., kedd

Majdnem nihil

Semmi különös, semmi érdekes.

Illetve... De hülye vagyok! Van!

Korábban láttál egy képet a Facebook fiókomból, amin az egyik szomszédom dicséri a süteményemet (és engem is, de csak szerényen jegyzem meg, zárójelben, halkan). Azóta sütöttem egy újabb tepsi almás pitét, amiből szintén vittem át, s ami szintén sikert aratott. Beszélgettünk, s először vicces ötletként merült fel, majd már komolyabban is, hogy ha kapok alapanyagot, szívesen készítek 1-2-3-... tepsivel, csak győzzék megenni. :D

Ebben maradtunk. A hozzávalók listáját átküldtem. Még a végén felcsapok konyhatündérnek! ;)

2016. március 12., szombat

Doboz mélye

Ezzel leptem meg Krisztát. Csak úgy, semmi különös oka nem volt. Illetve, de: szeretem! ;) Sikerült összespórolnom egy ezüst fülbevaló árát. Nem szereti túlzottan az aranyat, szerinte nem is áll jól neki. Ha nem, hát nem... :D


2016. március 9., szerda

Önbizalomtréning

Főztem (borsós tokány) és sütöttem (almás pite). Kiemelnék egyetlen hozzászólást. Azért csak egyet, mert szerény vagyok! :D De a többit is olvassátok el, nekik is nagyon köszönöm! Komolyan, sokat jelent nekem minden kedves szó.

2016. március 7., hétfő

Mai napom, képekben (is)

Csak képek és rövid mondatok.

Főztem.
Krumpligulyás, anyunak is ízlett, felhívtam hozzánk.

Kipucoltam a vízköves vasalót. Körülbelül 4 órás munka volt.
Ecettel töltöttem fel, az hozta ki. Aztán citromsav...

 Hogy is kell összerakni?

 Sikerült, teszt OK!

Tiszta, mint a patyolat.

A porszívózásról nem készítettem képet. :P Se a bevásárlásról. Ezen felül még lélegeztem, ettem, ittam és rengeteg más dolgot csináltam... :D

2016. március 6., vasárnap

A minimum

Ma igazán jó dolgunk volt, megvendégeltek minket. Mármint az egész családot, gyerekestől, asszonyostól, velemestől. Nem, nem édesanyám, s még csak nem is anyósom... Bár, anyós lakhelyéhez igen csak közel voltunk: a szomszédban. Kedves néni, hasonló korú unokája van, mint a mi gyerekeink, s nyáron is sokszor találkoztunk vele. Jó szomszédhoz méltón segíteni is szokott párom édesanyjának, mikor miben. Ő a szemünk és a fülünk, ha nem tudunk menni a mamához! :)

Gyerekek, az a kaja... Aki ismer, tudja, nem eszem meg bármit, ha válogatós nem is vagyok, de ami nem jó, az nem kell. Most ez a veszély nem fenyegetett. Még az önként vállalt fogadalmam is erős veszélyben volt, de végül, hosszas küzdelemben én kerekedtem felül. Nem volt könnyű, higgyétek el!

Fantasztikus zöldségleves, de ha ettél már finomat... Karfiollal. Rajongok a karfiolért! Mennyei volt. A második fogás valami teljesen új, még soha nem ettem ilyet: gombás sertéskaraj, tárkonyos-mustáros szószban, durum tésztával. Nem tudom, mi a hivatalos neve, de a receptet elraktam. S mikor az ember azt hinné, ezt már nem lehet fokozni, rájön, hogy téved! Egy pillanat, s már előtted kínálgatja magát a meggyes-csokis sütemény, növényi tejszínhabbal nyakon verve. Itt kész voltam. Mindenből egyszer ettem, de egy harc... mit harc, háború volt! 

A végén még pakolt is, miközben szomorúan korholt minket, hogy keveset ettünk. Technikai K.O.!

Tiszteletbeli nagyivá fogadtam Jutka nénit. Ez a minimum, ezek után. El a kezekkel tőle, csak az enyé... miénk!

2016. március 5., szombat

Edzésprogram

A tegnapi semmittevés után úgy döntöttem, ideje egy kis testmozgásnak. Összeállítottam egy edzésprogramot. A mai nap a felsőtesté volt. Érzem és látom is az eredményét.

Nem! Mondom: nem! Hiába is kéred...

Na, jó... Figyelj és írd:

0.) Gondos bemelegítés, nem babra megy a játék, a testedről van szó!
1.) Ágynemű elpakolása
2.) Ágytakarók felhelyezése
3.) Porszívózás az egész lakásban
4.) Koszos ruhák begyűjtése a srácoktól
5.) Koszos ruhák mosógépbe pakolása, mosógép elindítása
6.) Kád, mosdó kisikálása, öblítése
7.) Koszos tányérok elmosogatása
8.) Tűzhely lesikálása (kívülről, mindenhol), csillogjon mint a pék... őőő...
9.) Tűzhely alatti mocsok feltakarítása
10.) Felmosás (konyha, előszoba, fürdő, WC)
11.) Mosógépből kipakolni, kiteregetni
12.) Kipusztulni, vagy más, hasonlóan békés tevékenység, levezetésként

Az eredmény szemmel látható és deréktájban, vállban, karban érezhető.

Kedves egészségetekre!

2016. március 3., csütörtök

Ünnep

Felhős napra ébredtünk. Plusz a szél is fúj egész nap. Csoda, ha sajog a fejem? Nem. :(

Tudom, hogy arra vagy kíváncsi, ma mit ettem, de el kell keserítsek, nem mondom el. Nem azért, mert feladtam volna, nagyon is ott folytatom, ahol kell. Azért nem, mert ennél sokkal fontosabb dolog történt!

Magamfajta, túlsúlyos ember ritkán jut új ruhákhoz, főleg, ha vidéken lakik, nem egy nagyvárosban. Amikor mégis, azt igazi ünnepnapként éli meg.

Én, ma, ünnepeltem! Leírom még egyszer: igen, ünnepeltem!

Történt, hogy miközben az interneten nézelődtem nagyméretű ruhák után, ráakadtunk egy dunaújvárosi boltra, ahol januárban jártunk is, s vettünk egy nadrágot. Farmert. Ezzel egy időben, egyik sorstársamtól, hallottam egy székesfehérvári üzletről is. Felvettem a hölggyel a kapcsolatot, email emailt követett, s mára beérett a munka gyümölcse.

Megérkezett a nadrágom, s mintha rám öntötték volna! Kényelmes, szép és olcsóbb volt, mint Dunaújvárosban. Pedig még a postát is kifizettem.

Mit kérdezel? Ja, a cím? Tessék!

Nem, nem fényképezem le az új szerzeményemet, csak az enyém, majd ha találkozunk, meglátod... :P

2016. március 2., szerda

Enni, vagy nem enni...

"Jó, nem eszel annyit, meg olyasmiket, de akkor mit eszel?"

Tényleg fontos?

Jól van, ez a mai eresztés:
06:50 - öt szem (sütőben, nem olajban sütött) rántott karfiol
09:15 - két közepes alma (Gála)
11:45 - öt darab, ujjnyi hosszú és vastagságú, sütőben sült krumpli, tenyérnyi sült hússal, öt szem apró uborkával és 2dl citromos sörrel
14:30 - két közepes alma (Gála)
16:00 - kb 20 szem natúr pörkölt mogyoró és a maradék 2dl citromos sör
A vacsora még hátra van.
17:45 - egy tányér tökfőzelék, pár kocka hússal (pörkölt) és 2 szelet "ropogós kenyér" (a zöld, itt lejjebb)
19:00 - két szem narancs (jól van, na, megkívántam...)

Láthatod, nem éhezem, sőt, még sört is iszom. Jól van, fene a gusztusodat, akkor nem sör, hanem üdítő, némi alkohollal keverve...

A tények kedvéért: porszívóztam, egy adag ruhát kimostam, kiteregettem, függönyöket leszedtem, kimostam, kiteregettem, srácokat vittem-hoztam, Benit orvoshoz kísértem (oltást kapott), bevásároltam (alma és a srácoknak kenyér).