Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2012. december 25., kedd

Megmenekültünk

Azt a leborult szivarvégét, mindjárt itt van december 31-e! Remélem mindenkinek sikerült túlélnie a beharangozott maja világvégét! De senki se búsuljon, még rengeteg emberi hülyeség vár felfedezésre!

Kezdeném a jó hírekkel.

Krisztám maradhat a helyi önkormányzatnál, minden marad a régiben, csak rengeteg újdonságot hoz majd nekik az új év. Például az ÉTDR elnevezésű agymenést, ami alapvetően fantasztikus ötlet és szuper munkafelület lenne, ha nem kicsiny hazánkban valósítanák meg a politika impotens bábáskodása mellett (micsoda képzavar...). De bízzunk a legjobbakban!

Úgy néz ki, egyelőre az én is megmenekültem. Pár hónapig még biztosan nem leszek munkanélküli, aztán majd kiderül. Az december 14-i céges vacsorán alaposan belakmároztam, miután kiderült, hogy január 1-e után is lesz hol dolgoznom. Emellett egy kisebb vállalkozáson is törjük az agyunkat, de többet nem akarok erről mondani. Nem babonából, hanem mert még nagyon új az ötlet. Egyébként Krisztámtól származik – honnan máshonnan?

Benjámin iskolai teljesítménye továbbra is stabilan kiemelkedő. Olyan, mint egy szivacs, mindent felszív és amikor kell, visszaad. Eszméletlenül okos, s nem csak a szülői elfogultság beszél belőlem, hanem az értesítő füzete is emellett tanúskodik. Ráadásul Sebire is ragad Benitől. Sokszor azon vesszük észre magunkat Krisztámmal, hogy azt hallgatjuk, Beni hogyan magyaráz az öccsének valami iskolai feladatot. Persze nem kell félteni őket, pont olyan rosszcsontok, mint a fiútestvérek többsége. Nyúzzák egymást, sokszor a saját hangunkat nem halljuk a visítástól. Gyerekek. :D

Egészséggel minden rendben, panaszra senkinek nincs oka. Bár ami igaz, az igaz, ezért Kriszta elég sokat tesz: rendszeresen lámpázza a srácok arcát, gyógyteákkal kínozza önmagát és gondoskodik a rendszeres napi vitaminfogyasztásról is kiegészítők képében. Természetesen sok gyümölcsöt és zöldséget is eszünk, ez ilyentájt kötelező.

Szüleinknek – milyen ritkán esik róluk szó, hála az égnek, mindannyian élnek – épp a napokban ruháztuk fel a családot mindenféle szükséges holmival: kabátok, nadrágok, harisnyák, zoknik, bakancs, lego... vagyis... az nem szükséges, csak Beni azt kért a nagyiktól, ők meg biztosították az anyagi hátteret a sikeres választáshoz. Anyu meg úgy felpakolt minket vasárnap, hogy az már szégyen, ráadásul ma még tésztasalátát és egy nagy tepsi gyümölcstortát is küldött. Tudja jól, hogy az a kedvencem.

Zárójelben jegyzem meg, ezen a téren nem nehéz a kedvemre tenni, hisz csak a túrós palacsintát, a túrós rétest, a vaníliás krémest és a gyümölcstortát eszem meg. Meg néha egy kis csokoládét. De az esküvőnkön ettem orosz krémtortát is! :) A többi édesség nem érdekel. Persze, aki ismer, tudja, ez nem látszik meg rajtam :P

Megemlítem még, hogy elhagytuk a Vodafone-t a Telenor-ért. Annyira jó vásárt nem csináltunk, mert körülbelül 2 hétbe telt elintézni a számhordozást és a telefonvásárlást is, de elviekben jövőre durván 12ezer forintot takarítunk meg (éves szinten) kettőnk telefonszámláján. Az új telefon mindkettőnknek egy Samsung GT-S5610 készülék. Nem okoska telefon, de nem is akartunk olyat, érintőképernyőset meg pláne nem. Kellően konzervatívok vagyunk, hogy a klasszikus megoldásokat keressük.

Nem tudom mi maradt ki, de biztosan tudnék még miről írni, ha jobban belegondolnék. De nem fogok. Ideje megáztatni magam egy kád meleg vízben és az új tusfürdőmben, amivel anyu lepett meg.