Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2012. április 1., vasárnap

Márciusi jelentés

Ott fejeztem be, hogy majd veszünk a srácoknak cipőt, levásároljuk a hibás bakancsok árát. Megtörtént, persze nem csak úgy, ukmukfukk! Nem úgy, ahogy azt Móricka elképzelte, hogy gyere boci bekaplak...

Lementünk Benjáminnal, erre a vezető elég pökhendin és tettetett csodálkozással magyarázta el, hogy hoznom kellett volna a jegyzőkönyvet. Elmondtam neki, hogy a kolléganője a múltkor azt mondta a telefonba, majd a feleségemnek is, aki bejött, hogy most azonnal vehetünk új cipőt, csak válasszunk megfelelőt, s nem kért semmiféle jegyzőkönyvet. Ezután megkérdeztem tőle, hogy ha jól tudom, egyébként 3 példányos volt, az önöké már nincs meg?

- "Dehátezhivatalosiratnemkellmondanihogyhozzák!"
- "Ezalapvetődologéscsakúgynemadhatokkisemmitsembemondásra!"
- "Akárkiidejöhetazzalhogyleakarjavásárolni!"

Felajánlottam, hogy ha kívánja, előveszem a személyimet is, igazolom, hogy én vagyok én, de ha kéri, elmondom azt is, hogy néznek ki a cipők, milyen méretűek. Természetesen nem. Mit volt mit tenni, igazat adtam a hölgynek, s vettem Beninek egy sportcipőt a cserekereten felül. Gond egy szál se, Sebinek és nekem is kellett egy pár, úgyhogy legközelebb már jegyzőkönyvvel felvértezve mentünk vissza és vásároltuk le a hibás termékek árát. Csendben jegyzem meg, hogy a korábbi ígérettel ellentétben nem kaptam vissza a jegyzőkönyvem másolatát. De annyi baj legyen! Még halkabban árulom csak el, hogy a szakértő jelentését csak úgy tudtam elolvasni, hogy az épp velünk foglalkozó eladó pár percre kénytelen volt mással törődni, s innen tudom, hogy a vizsgálat szerint a cipők valóban beáztak, valóban azon a ponton, ahol kifogásoltam. ;-)

Benjáminhoz kapcsolódik az a hír is, hogy megkaptuk a hivatalos értesítést: felvették az iskolába. Persze, majd elfelejtettem: voltunk beíratni is és angolos osztályba kértük. Erre jött válaszként, hogy rendben van a dolog, majd áprilisban fáradjunk be az Okmányirodába fényképet készíttetni a diákigazolványhoz, aztán menjünk be a titkárságra és fizessük ki a kártya árát, 1400 birodalmi aranyforintot. Egy szó mint száz: Beni hivatalosan is iskolás. Rohan az idő, istenem, hisz még csak most született, emlékszem, ahogy először a kezembe adták és énekeltem neki a Micimackót...

Miután kitöröltem szememből az emlékezés könnyeit, folytatnám a krónikát...

Nemrégiben feltettük neki a kérdést, hogy mit szeretne kapni a nyárra: új, nagy biciklit, vagy görkorcsolyát. Utóbbit már tavaly is mondogatta, nyáron a görkorit, télen a jégkorit. Egyértelmű volt a válasza, s hogy a kecske is jóllakjon meg a nyúl is, olyan korcsolyát vettünk neki, ami
- nyáron görgős (egysoros, négykerekes)
- télen pengés (élezetlenül érkezett)
- mérete 37-40 között állítható
Ami igazán megdöbbentő volt, hogy első alkalommal már egyedül felállt és totyogott benne. Azóta is többször ment már hosszú perceket a házunk előtti járdán, s leszámítva a természetes ügyetlenséget, nagyon talpraesetten és éretten kezeli a helyzetet. Nincs kétségem afelől, hogy nyár végére teljesen megtanul gördülni. Télen meg itt a jégpálya a házunkkal szemben. ;-)

Természetesen Sebestyént is beírattuk óvodába, még aznap, hogy Benit iskolába. Róla még nem kaptunk hivatalos értesítést, de az mindenképpen jó jel, hogy az óvodavezető kérdés nélkül is azonnal abba a csoportba írta be Sebit, ahová most Beni jár. Egyébként megemelték a maximális csoportlétszámot, így akarják elérni, hogy minden gyermeket fel tudjanak venni. Persze az óvónők, dadák ugyanannyit kapnak kézhez hónap elején, mint eddig is... Viszont így Aloha barátom kisfia is beférhet Beni / Sebi csoportjába. Zárójelben: tőlem kért véleményt a csoportokról, s persze hogy a miénket javasoltam, amit az óvónő később meg is köszönt. Ami jó az jó, felesleges takargatni. :-)

S ha már a kisebbik fiam került szóba: szegénykém most beteg. Szerda délután hazahoztam a bölcsődéből, még semmi baja nem volt, vidáman sétálgatott, aztán anyának már nyafogott, s estére belázasodott. Másnap elvittem orvoshoz, ahol kaptunk recepteket, tanácsokat, utasításokat, leginkább azt, hogy hűtsük a picurt, mert nagyon forró. Hazaértünk, megmértem a lázát: 39,7 celsius. Az egész manó 14 kiló, hogy termelhet ennyi hőt? Krisztát hazazavarták a munkahelyéről, mert nem vették hasznát. Nem is csoda, engem is az idegösszeomlás kerülgetett.

Másnapra (péntek) már 40,1 fok... Állandóan küzdöttünk a lázzal, éjjel és nappal folyamatosan. Fogytak a kúpok, a kis kád se pihent sokat, ahogy Sebi torka sem. Ordított, ha kúpot kapott és visított, ha fürdenie kellett. Csak akkor volt csendben, ha anyja ölében ücsöröghetett. Az orvos utasítására (ha nem lehet lehúzni a törpe lázát, vagy erősen köhögni kezd) elkezdtünk antibiotikumot adni neki. Úgy tűnik, valamivel jobb, tegnap éjjel már nem volt olyan forró, most pedig viszonylag jókedvűen játszik a bátyjával.

S ha már betegség: kiderült, miért vagyok ennyire fáradt... mármint nonstop. Az orvosom elküldött vérvételre, hogy lássuk mi is van odabent, s mikor megláttam az eredményt, minden világossá vált. Egy egészséges emberszabású vérének minimális vastartalma 12,5 környékén van, ezzel szemben nekem 3,2. Most akkor két lehetőség adódik: vagy eszement módon rozsdásodom, vagy a fekélyem vérzik. Mivel az előbbire nincsenek bizonyítékaim, az utóbbira viszont meglehetősen sok, a fekélyre szavaztam. Mivel ez a betegség általában felszívódási zavarokkal is együtt jár, a vastabletta szedése, vasszög szopogatása és egyéb népi praktikák nem lennének egyebek, mint lyukas zsákba homokot pakolni, így maradt a totális brutális módszer: vénás vas.

Mondhatnád hogy na végre, megvan a megoldás, de nem! :-P

A korábban beszedett szteroidok miatt az érfalaim merevek és vékonyak lettek. Ezt értsd úgy, hogy vért venni még csak-csak, hisz a laborasszisztens csupán benyomja a tűt és a vákuum elintézi, de ez visszafelé nem működik ennyire egyszerűen. Bejuttatni valamit sokkal nehezebb, mert a vénáim kis terheléstől is elpattannak, szétdurrannak. Első alkalommal ötszöri próbálkozásra sikerült az 5ml vasat beadni. Ergo ennyi kék-zöld és meglehetősen fájdalmas foltom volt a karomon, kézfejemen. Másodjára már megúsztam két szúrással, de akkor meg 4ml után durrant szét a vénám. Az ötrészes kezelésből kettőt kaptam meg márciusban, a fennmaradó időt az érfalaim regenerálásával töltöttem.

Közben a bejuttatott vastól székrekedésem lett, amitől begyulladt az aranyerem, így se ülni, se állni, se feküdni nem nagyon tudtam. A WC-zés meg maga volt a horror. Elhiheted, nem az emlékezés könnyeit hullattam! Nem elég, hogy fáradt vagyok, sokszor szédülök, fáj a fekélyem, fájnak a karjaim, most még a hátsóm is... Ahogy a tanult magyar mondja: lájk!

Hoppá, mielőtt elfelejteném: Benjámin is lázas volt pár hete. Igaz, nála ez nem tartott sokáig, de akkor is sokat aggódtunk!

Végül a család összetartó erejéről, Krisztámról: mint látod, nem egyszerű a helyzete. Három pasit kell kielégítenie, s fogalmam sincs honnan veszi az erőt, de úgy látom, hogy még bírja. Vagyis inkább bírnia kell. Hálám jeléül, s hogy ha lesz rá ideje, kicsit feltöltődhessen lelkileg, vettem neki egy olyan könyvet, amiről finoman kiderítettem ("Szeretnél valamilyen könyvet?"), hogy el kívánja olvasni.


Kérdés, hogy mikor lesz ideje olvasni három ilyen pasi mellett. Ám hogy ez se jelentsen neki gondot, vettem egy csokor virágot (meg egy kenyérpirítót is, de azt az egész család használja). Istenem, egyszerűen annyira, de annyira romantikus vagyok szeretem a páromat!