Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2011. november 30., szerda

Végtörlesztés - zárólépés

Múlt hét pénteken, azaz 25-én szóltak a K&H-ból, hogy elkészült a jelzálogbejegyzés törlési engedélyünk kérelme, mehetünk érte. Mivel én éppen nappalos voltam, Kriszta pedig sietett haza, így aznap már egyikünk sem tette tiszteletét a banknál.

Hétfőn reggel elkísértem páromat a munkahelyére, onnan átmentem a bankba, majd onnan a helyi földhivatalba. Aki ismeri a várost, tudja, hogy a lakásunk és a földhivatal a város két ellentétes végén találhatók, így aznapra már bőséggel kimerítettem a sétakeretemet. Ennek ellenére persze még visszamentem a feleségemhez a polgármesteri hivatalba, jelenteni az elvégzett feladatokat. De nem ugorjak annyira előre.

Kezdjük ugye az elején: hétfő reggel leadtuk a srácokat a gyermekmegőrző intézményekbe, mad kéz a kézben lesétáltunk a munkahelyére. Elég romantikus lehetett volna, ha nem lett volna olyan hideg és a séta igazából nem loholás lett volna. Végül is együtt voltunk, ez a lényeg, nem?! Pontban 7:25, amikor beléptünk a polgármesteri hivatal bejártai ajtaján. Kriszta felment az irodájába, én meg leraktam magam a büfé mellett széksoron, vártam, hogy teljen az idő, ugyanis 8 órára volt időpontom az okmányirodába, új személyit kellett készíttetnem.

Háromnegyed nyolckor összeszedelődzködtem, majd megcéloztam a pár száz méterrel arrébb álló okmányiroda ajtaját. Persze ott is kellett még várni, hiszen 8 előtt senkit sem fogadnak, de mivel sorszám szerint történik a behívás, az első voltam. Gyors adategyeztetés, majd fénykép, mely ránézésre borzalmas, alapos vizsgálat után iszonyú, de ez van, az állam ilyenek lát és kész.

Ezután átbattyogtam a bankba, ott is sorszám. Hirtelen elfogott a félsz, hogy vajon még ember vagyok-e, vagy csak egy cetli, némi festékkel, mely egy általánosan elfogadott matematikai szimbólumsorozat alapján kódolja le az elkövetkezendő néhány eseménytelen percet... Várnom kellett, na! Amint megkaptam a papírt, kilőttem a földhivatal felé, ahol még beszélgethettem is pár mondatot az ügyintézővel, miközben leraktam az asztalra 6600 jó magyar forintot, mely a bank elővételi jogának törlését volt hivatott fedezni. A jelzálogé ingyenes, de ez nem...

Innen visszasétáltam Krisztihez. Mivel még mindig hideg volt, a bokám pedig kellően elfáradt, úgy döntöttem, busszal megyek fel, ami -- nem kis szerencsémre -- pont a polgármesteri hivatal elől indul és a házunk előtt áll meg, napjában többször is.

Másnap még egyszer le kellett fáradnunk a K&H-ba, de ekkor már párban, hogy megszüntethessük a lakossági folyószámlánkat. A még bent lévő pár tízezer forintot kézhez kaptuk, aláírtuk, amit kell, s reményeink szerint ezzel életünk e szakaszát sikeresen lezártuk.

2011. november 16., szerda

Végtörlesztés - 6. lépés

Ezért dolgoztunk! Igen, sikerült!

Ma reggel, 8:30 környékén aláírtuk a végtörlesztést. A földhivatalhoz szükséges igazolást kell még megvárnunk, de a lényeg már megvan, több pénzt nem pumpálunk a K&H zsebeibe. Mától kezdve tisztán a magyar tulajdonú Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet ügyfelei vagyunk.

Hatalmas kő gördült le a szívemről. Kriszta egyelőre még nem is hiszi el. :-)

2011. november 15., kedd

Végtörlesztés - 5. lépés

Egyedül nem megy... Ugye mindenki ismeri a dalt?

És milyen igaz: egyedül nem megy!

Tegnap ott fejeztem be, hogy megkaptuk a papírt az Allianztól. Sajnos a Földhivatalhoz már nem jutottunk el a Takarékpénztártól az Allianz-os papírért cserébe kapott nyomtatvánnyal. Így a remény egyre csak az utolsókat rúgta, egyre kevéssé volt esély arra, hogy szerda reggelig beér a végtörlesztésre szánt összeg a K&H-hoz. Már átutaltam a cirka 60 kilót is, a havi törlesztőnket, hogy szerdán leemelhesse a bank.

Közben megbeszéltük Krisztámmal, hogy több is veszett Mohácsnál, amit tudtunk, azt tegnap megtettük. Egy nagyon, nagyon, nagyon halvány kis esélyünk még volt, hátha sikerül valahogy valakit rávenni, hogy extra gyorsan bejegyezzék a Takarékszövetkezetet a tulajdoni lapunk széljegyére, majd ismét valamilyen csoda folytán találni valakit, aki a szabadságon lévő ügyintézőnk helyett elindítja az utalást a Takarékpénztárból a K&H felé.

Kriszta nem akarta elengedni ezt a kis reménysugarat. Feladni én sem adtam fel, csak elfogadtam, hogy minimális esélyünk van, így felkészültem a rosszabbik verzióra: mínusz 60ezer forint. Igaz, fogalmam sem volt, honnan teremtem elő a hónap hátralévő részére a megélhetésünkhöz szükséges pénzt. Kényszerpályán mozogtunk, nem veszthettünk semmit a pitbull módszerrel.

Krisztám reggel felhívott egy hölgyet a Földhivatalban, korábban már volt köztük hivatali kapcsolat a különféle önkormányzati-földhivatali ügyek kapcsán. Biztató hangvétele nyomán párom elrohant a Földhivatalba, mondta, hogy kit keres, s akkor derült ki, hogy a hölgy, akivel beszélt, nem más, mint a Földhivatal vezetője! Párom mentségére szóljon, a hölgy sem emlékezett a feleségemre, csak miután végigolvasta a papírunkat, s feltűnt kedvesem nem túl átlagos lánykori neve. Innen sínen volt a dolog, a hölgy kezébe vette az ügyünket, s elvileg mire ezeket a sorokat írom (10:11), már fent is van a széljegy. Mivel telefonszámot is cseréltek, elviekben gond már nem lehet.

Egy csoda kipipálva!

Krisztám innen rohant vissza a Takarékba. Reméltük, hogy talál valakit, aki a szabadságon lévő kolléganő helyett elindítja az utalást 11 óra tájban. Ha mégsem, lett volna még egy adu ászunk, de azt végképp nem akartuk kijátszani, ha nem muszáj. Mivel párom kolléganőjének anyósa a Takarékban dolgozik, rögtön őt célozta meg Krisztám. Elmondta a tényállást, mire a hölgy szólt a fiókvezetőnek. Krisztám ismét elmondta mi a helyzet, kiemelve, hogy ezen nekünk 60 ezer forint úszhat el, mire a fiókvezető készségesen beleegyezett, hogy 11 óra tájban elindítja az utalást, így holnap reggelre, mire időpontunk van a K&H-nál, oda is érhet a pénzünk.

Két csoda kipipálva!

Nem akarok túlontúl a medve bőrére inni, de ha sikerül minden, s holnap megszabadulunk a devizahitelünktől, esküszöm, mindenki, aki segített, kap valami kedvességet az asztalára! Virágot, vagy bonbont, vagy valamit... Majd megálmodjuk.

Most mondja azt valaki, hogy nem számítanak a kapcsolatok!

2011. november 14., hétfő

Végtörlesztés - 4. lépés

Mert a remény hal meg utoljára!

Ezzel indultam neki a hétfői banki ügyintézésnek, remélve, hogy minden rendben lesz, mindent megoldunk, minden klappolni fog.

Első lépésként kiderült, hogy az ügyintézőnk kedden szabadságon lesz, de ha ma sikerül mindent elrendezni, nem lesz gond a végtörlesztéssel, simán átutalható szerdára a pénz az új bankunktól a régihez, s ezzel megszabadulunk majd' 60ezer forint havi törlesztőrészlettől.

Ment is minden, rohangáltunk is, mint pók a falon. Főleg én, mert párom ma dolgozik. Még szerencse, hogy a hivatal egy kőhajításnyira van a banktól.

Aztán jött a fekete leves.

A hitelhez kell a biztosítótól is egy papír, melyben engedélyezem és a biztosító jóváhagyja, hogy bizonyos összeg felett a biztosító egyenesen a bankhoz utalhassa a pénzt. (Ezzel fedezi magát a pénzintézet például lakástűz esetére.) Igen ám, de ezt itt helyben NEM csinálhatja meg az Allianz! Igen, fel kell küldeni a központba, igaz elektronikusan, de akkor is, s majd onnan leküldik ezt az engedélyt, itt meg kinyomtatják... stb.

Érted, a XXI. században, ahol egy gombnyomással indítanak atomrakétákat, egy országos biztosító hálózata nem képes lekezelni egy ilyen igényt, hanem központosított, MANUÁLIS megoldással csinálnak mindent. A helyi kirendeltség ezek szerint csak arra jó, hogy tájékoztasson, beszedje a pénzt és elindítsa a különféle bejelentések nyomán szükséges ügyintézést?! Az agyam eldobom, de tényleg.

Bár a biztosítós ügyintéző hölgy megígérte, hogy S.O.S. eljárást kér, de sok bizalmam nincs. Délután 2-ig oda kéne érni a földhivatalhoz a a banki papírral, amit csak a biztosítós papír benyújtás után kaphatunk meg. Most van ugyebár délután 1 óra... Szerinted?

Update:
Hoppá, most telefonáltak a biztosítótól, hogy kész a papírunk, mehetünk érte. Van még némi remény. Akkor mégsem halt még meg, csak döglődik.

2011. november 12., szombat

Végtörlesztés - 3. lépés

Mint legutóbb említettem, Kriszta feladta a Takarékpénztár által kitöltött papírt a MÁK-nak. Expressz és ajánlva, hogy hétfőn biztosan kézhez is kapja az ügyintéző a csomagunkat. Teltek a napok, s Kriszta megkért, hogy szerda reggel hívjam fel a MÁK-t, minden rendben van-e. Ekkor derült ki, hogy valóban beért a levelünk hétfőn reggel, amire délután már ki is ment a válasz a pénzintézet címére(?), hiánypótlási felszólítással. Ugyanis, csatolni kellett volna az adásvételit és a két gyermek utáni félszocpolról írt szerződéseink másolatát is. Ha tudtuk volna... de valószínűleg a Takarékpénztár ügyintézője sem volt ezzel tisztában, mert nem szólt.

Maradjon köztünk, a félszocpolos szerződéseket még értem, de minek az adásvételi? Ha járt rá a gyermekeink után félszocpol, akkor mégis kié a lakás? De a törvény az törvény, az ügyintéző meg csak végrehajtja a leírtakat, nem ő találja ki. Egyébként sem szabad rajta leverni a port, tündéri aranyos, kedves hangú fiatal hölgy, tele türelemmel és segítő szándékkal!

Szóval, őt hívtam fel. Elmondta, amit már levélben kiküldött hétfőn délután. Alig letettem a telefont, a Takarékpénztárból hívott az ügyintézőnk, hogy kaptak egy levelet a MÁK-tól... A többit, azt hiszem, te is sejted. Megnyugtattam, hogy már ráhasaltam a témára, dolgozik a multifunkciósunk a megoldáson, amint kész, startolok a postára. Közben gyorsan visszacsörögtem a MÁK-hoz, hátha elég lenne e-mailben is, esetleg faxon, de a hölgy szomorú hangon közölte, hogy sajnos nem, így is eredetit kéne beadnom, amit neki kéne lemásolni, majd az eredetit visszaadni, a másolatot meg lepecsételni, hogy igazolja, az az eredeti másolata. De eltekint ettől, elég a másolat is, amit küldök.

Gyerünk a postára, expressz boríték, papír kitölt, fizet, megnyugszik. Ami rajtam múlott, megtettem. Jó, igen, le is vihettem volna éppen, de kutya beteg vagyok, voltam. Mostanra már jó, de hidd el, nem cseréltél volna velem pár napja.

Ez volt szerdán. Írtam egy rövid kísérőlevelet is a másolatok mellé, melyben kifejeztem hálámat, s annyit kértem a telefonbeszélgetésünkre hivatkozva, hogy ha készen van az engedély, legyen kedves szólni, ha tudunk, valamelyikünk lemegy Szekszárdra. A fentiekből persze kiderül, hogy ez a valaki Kriszta lett volna, de ő is így kalkulált, van még pár nap szabadsága.

Csütörtökön, mondom, igen, csütörtökön, délután kettő előtt telefonált a MÁK-ból a hölgy, hogy kész az engedélyünk, feladja-e, vagy mi legyen. Rövid gondolkodás után arra jutottam, hogy ha most feladja a címünkre, legkésőbb hétfő délelőtt megérkezik, így ezt választottam. (Annyira nem lett volna egyszerű kiugrasztani Krisztámat a munkahelyéről, hogy futás Szekszárdra.) Így is számoltunk a továbbiakra.

Persze ember tervez...

Másnap, péntek délelőtt pont egyszerre értem a házunk elé a postásunkkal, aki a kezembe nyomott egy tértivevényes borítékot, kért két aláírást, miközben én meg teli pofával vigyorogva olvastam, hogy a feladó a Magyar Államkincstár. Fel is hívtam Krisztát, hogy itt a papír, majd szóltam a Takarékpénztárba is. Közben párom beszélt a Bankunk végtörlesztési ügyintézőjével, s időpontot kért szerda reggelre. Remélhetőleg addigra minden a helyén lesz. De előtte, még hétfőn aláírjuk az új szerződést, aztán irány a Földhivatal.

2011. november 5., szombat

Végtörlesztés - 2. lépés

Bármily meglepő, pontosan 1 héttel a benyújtott igénylésünk után telefonáltak a Takarékszövetkezettől, hogy megkaptuk a hitelt. Ergo, csütörtökön. Sajnos Kriszta beteg volt, így csak pénteken tudott lemenni, átvenni a MÁK-hoz küldendő banki igazolást. A Kincstár engedélye nélkül ugyanis a földhivatal nem jegyez be újabb terhelést a tulajdoni lapunkra. Végül is sikerült expressz feladnia a papírt, reméljük a legjobbakat.

A srácok is betegek voltak, de már meggyógyultak, Sebestyén ment is a bölcsődébe. Persze reggel még mindig nem akar ott maradni, de délután már arról beszél, hogy jó volt a bölcsiben, holnap is menjünk. A nevelőnők szerint okos, a csoportszobában aktív részese a fejlesztő munkának, de az udvaron csak odabújik valamelyikükhöz és nem foglalkozik a gyerekekkel, udvari játékokkal. Beninek őszi szünet volt a héten, az óvónők továbbképzésen voltak, így erősen igénybe vettük édesanyám segítségét. A nagyfiú folyamatosan Spektro-zik, így sok gond nincs vele. :-) Igaz, taknyos, de ezt már megszoktuk, amint elindul a fűtésszezon, egészen a végig, takonykóros. Megtesszük, amit meg lehet, de eddig egyetlen orvosnak sem sikerült kitalálnia a megoldást. Pedig már az orrmanduláját is kivették.

Kriszta egész héten -- betegsége ellenére, ami végül is "csak" 2 napos volt -- kedves, törődő, figyelmes, szeretetteljes volt mindenkivel. Főleg velem. :-D Annak ellenére, hogy jelenleg én is kutyául érzem magam, boldog vagyok, hogy minden rendben közöttünk. Igen, én is beteg vagyok: reggel még nem volt semmi bajom, délelőtt derekára már fájt a torkom, 10 óra felé már lázas voltam. Mindezt munkahelyen. És még van 2 napom (2×12 óra). :-S

Van azonban még egy jó hírem: éppen most olvastad végig a 300. bejegyzésemet! ;-)